Ez a farkaspofa a vaják jele

A Lauren Schmidt Hissrich és csapata által jegyzett forgatókönyvből készült szériával szemben már előzetesen is nagyok a nézői elvárások, hiszen a történetnek – a könyveknek és a videojátékoknak is – komoly rajongótábora van.

Kicsoda Sapkowski?

Andrzej Sapkowski az az író, aki nem a Vaják gyűjtőcímmel összekapcsolt könyvsorozat szerzőjeként vált világhírűvé, hanem mint az a lengyel fickó, akinek a könyveiből a The Witcher című akció-szerepjátékok készültek a varsói székhelyű CD Projekt műhelyében (szám szerint három, a negyedikért pedig jó ideje sír a piac).

A szerző és a játékfejlesztő között nem felhőtlen a viszony, a civilben közgazdász Sapkowski, akit finoman szólva is nehéz embernek tartanak, nyilván úgy gondolta, a cég túlnyerte magát azon az üzleten, amely végül is az ő szellemi tulajdonán alapul. Az viszont vitathatatlan, hogy könyv és játék között kivételesen jól sikerült az intermediális átlépés. A CD Projekt terméke nyilván más narratívát alkalmaz (ez még érdekes lehet a számunkra, hiszen a Netflix előzetesei arra utalhatnak, hogy a forgatókönyvírók ide nyúltak vissza, hasonlóan kezdték gombolyítani a történet fonalát), de nagyon érzékletesen és tulajdonképpen hűen rajzolja meg a Sapkowski-féle borongós világot, továbbá a karakterépítést sem nagyolja el. A maga műfajában páratlan vizuális élmény, győzhető és kihívásokat is tartogató játékmenet, mindenféle extra tartalom – ezek azok a további tényezők, amelyek már-már kultikus darabbá emelték a The Witchert, és nem mellesleg, sokmilliós eladott példányszámot generáltak.

Ez a siker nyilván visszahatott Andrzej Sapkowski könyveire, de azt is le kell szögeznünk, hogy a kötetek a maguk jogán is ott állnak a történelmi fantasy élvonalában. A kezdetek kezdetén az újdonságot, a különleges ízt elsősorban az jelentette, hogy a lengyel szerző a maga fiktív középkori univerzumát jórészt a szláv folklórból vett lényekkel népesítette be – igaz, ahogy előrehaladtunk a nagy epikus történetben, a mitológia is egyre sokrétűbbé és univerzálisabbá vált. Legalább ennyire eredetien hatott, ahogy az ismert meséket, mondákat teljesen kifacsarva, a fejük tetejére állítva tálalta az író, közben mégis logikusak és hitelesek maradtak. Aztán gyorsan megmutatkozott, hogy Sapkowski mennyire agyas szerző, hogy nemcsak az ötletekben tobzódik, nemcsak a kesernyés, bizarr humorhoz van érzéke, hanem precíz építkezésre is képes. Minden folytatás hozott meglepetést: emelte a tétet, új konfliktust bontott ki, máshova helyezte a nézőpontot – és még mindig célra tartott.

A Vaják (lengyel eredetiben: Wiedzmin) márkanév papíron – és ezt most szó szerint értjük – novellák, regények, képregények halmazát takarja. A rövidprózák és regények magyar kiadását a PlayON! gondozza, a Szukits Kiadónál pedig Vaják-képregények jelentek meg. Aki most kóstolna bele az írott világba, kezdje a sort az első kötettel, Az utolsó kívánsággal. Egyrészt azért, mert ez a laza novellafüzér csak megágyaz a fő cselekménynek, így ha visszatartott lélegzettel várjuk, mit is hoz majd a tévésorozat, a meglepetésfaktor megmarad, legfeljebb ismerősként tekinthetünk egy-egy epizódra vagy szereplőre. Másrészt, ez az időrenddel, ok-okozati viszonyokkal briliánsan zsonglőrködő kötet a könyvsorozat legizgalmasabb szerkezetű darabja.

Kicsoda Ríviai Geralt?

Sapkowski főhősét Ríviai Geraltnak hívják. Vaják, vagyis szörnyvadász. Az a feladata, hogy folyton úton legyen, és némi pénzért cserébe megtisztítsa a világot a rémlényektől. A világ nem feltétlenül hálás ezért. Sokan a vajákot is szörnynek, elfajzott mutánsnak tekintik. Jobb esetben megtűrik, amíg szükség van rá, de rettegve gyűlölik, hiszen csak a baj jár a nyomában. Persze, mindig van rosszabb eset is.

A vajákok nem születnek – más vajákok teremtik őket. Általában lelencgyerekeket visznek el Kaer Morhen erődjébe, ahol füvekkel, mérgekkel, vírusokkal átalakítják őket. Aki túléli a próbákat, emberfeletti képességekre tesz szert. Geralt különlegesen ellenállónak mutatkozott, így további kísérleteknek vetették alá. Ezek mellékhatásaként lett fehér a haja, szinte áttetsző a bőre – a változás minden pigmentet kimosott belőle. És – elvileg – minden érzelmet is kiölt.

Ríviai Geralt látszólag kötelességtudóan, lehetőség szerint az erkölcsi kódexéhez tartva magát teszi a dolgát egy olyan világban, amelyben, úgy tűnik, egyre kevésbé van helye, közben viszont rengeteg indulat feszíti. Nem mellesleg, megpróbálja elkerülni, hogy a sors és a végzet játékszerévé váljon. A sorsa Vengerbergi Yenneferhez, a nagyhatalmú varázslónőhöz köti, de ugyanez a sors nem adja meg azt a pluszt, amitől a kapcsolatuk kiteljesedhetne. A végzetévé aztán egy másik lány, Cintra elveszett hercegnője válik.

Hol vagyunk?

Nem volt olyan rég, talán háromszáz éve, hogy az emberek hajói megjelentek ezen a tájon. A hódítás során magukévá tették a vidék mágiáját, lemészárolták a szörnyeket, egyre hátrébb szorították a másokat, a nem humán értelmes lényeket – például a tündéket, a törpöket –, akik vagy az asszimiláció útjára léptek, tűrve a bizalmatlanságot és az előítéleteket, vagy a lassú pusztulást választották, elrejtőzve a peremvidékeken, az utolsó megmaradt enklávékban.

A hódítók hulláma szinte azonnal kiskirályságokra fröccsent szét, és persze megindult a cselszövések, szövetségek, árulások játszmája a hegemóniáért. A kiskirályok mögött rendre ott állnak a varázslók, akik a befolyásukat igyekeznek megerősíteni, az ilyen-olyan vallási színezetű rendek, amelyek a saját egy igaz hitüket hirdetve próbálják meg eltaposni az ellenfeleiket, a kereskedők, akik a profitért bármire képesek... Ahogy a sokféle érdek kicsinyes torzsalkodásban egymásnak feszül, a Jaruga folyó túloldalán, délen feltűnik egy jóval nagyobb entitás. Ahol nem tud célt érni puszta erővel, ott Nilfgaard és despotikus császára más taktikát alkalmaz: jogokat ígér a másfajúaknak, új piacokat a kereskedőknek, jó termést és békét a parasztoknak, szövetséget, háttéralkut a uralkodóknak. Ríviai Geralt pedig akaratán kívül a vihar közepén találja magát.

Mire számíthatunk?

A sajtó néhány kivételezett képviselője már láthatta a nyolcrészes széria első epizódjait. Mivel a bemutatóig szigorú titoktartás köti őket, bővebb kritikát nem közölhetnek, csak óvatosan megfogalmazott, de egyöntetűen lelkes első benyomások jelentek meg a világhálón. Dicsérik a szereplőgárdát (a Geraltot alakító Henry Cavill mellett Freya Allan és Anya Chalotra teljesítményét), a pazar látványt, a harci jelenetek koreográfiáját, a történetmesélést, a feszültség fokozatos építését. Mindezeken túl a magyar nézőknek a környezetre, a háttérre is érdemes lesz figyelniük, a részben Magyarországon forgatott sorozatban ugyanis fel kellene tűnnie a tatai várnak, Vajdahunyad várának és a Szelim-barlangnak is.

Az biztos, hogy a Netflix bízik a sikerben, hiszen már berendelte a második nyolcas szériát, a producerek pedig anno úgy nyilatkoztak, hét évadnyi történetszálat tartanak a kezükben. Szóval, ha a közeljövőben egyre több terméken látunk vicsorgó farkaspofát – ilyen medál lóg Geralt nyakában –, akkor a Vajákkal valószínűleg évekig számolni lehet. És ez bizony azt is jelenti, hogy a Starkok rémfarkasa lassan tavalyi hó...