Európai filmek egy euróért egész nyáron

A hazai filmklubok, illetve klubmozihálózat kínálatát gazdagító harmincas válogatásba zömmel olyan alkotások kerültek be, amelyek a korábbi években már elnyerték a nézők rokonszenvét. Több közülük rangos fesztiválokon mutatkozott be, hozott el onnan valamilyen díjat. Nem kevés az olyan friss film sem, amelyet csak nemrég kezdtek forgalmazni, de a koronavírus-járvány miatt nem „futotta ki” magát a mozikban. Olyan mozgóképeket is feleleveníthetnek a nézők, amelyeket a tavalyi filmszezonban mutattak be, és olyanokat is, amelyeket az európai filmtörténet klasszikusaiként tartunk számon. A zsánert tekintve ugyancsak széles a skála: a sötét tónusú drámától a vidám, humorral teli, élményszerű, kalandos úti dokumentumon át a legelszabadultabb vígjátékig sok minden megtalálható a listán. A Szlovák Filmintézet, valamint a Szlovákiai Filmklubok Asszociációja (ASFK) nyári projektje tehát hétfőn kezdődik és egészen augusztus 31-ig tart. 

Ízelítőül olyan alkotásokra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket mi is láttunk vagy mi is megnéznénk. 

A filmklubok asszociációja sajtóhírének listáján két, korábban nálunk is bemutatott magyar film is szerepel, mindkettő Mundruczó Kornél rendezése. A Fehér Isten (Biely Boh) kihagyhatatlan, erős hatású film, amely sokfelé hullámzó gondolatot ébreszt. Az ember legjobb barátja a kutya: de ha rosszul bánik vele, a hű társ a gazdája ellen fordulhat, és nagyon veszélyes ellenfél válhat belőle: a magyar film erre mutat meg egy minden képzeletet felülmúló történetet. 

A másik Mundruczó-opus a Jupiter holdja (Mesiac Jupitera), mely a hitről, a megváltódásról, a csoda lehetőségéről szól, egy különös barátság történetén keresztül. 

A ház, amit Jack épített (Jack stavia dom) Lars von Trier filmje. A rendező, aki közönséget erősen megosztó alkotásokkal vált ismertté, ezúttal a 70–80-as évek Amerikájába viszi el a nézőt, és Jack, a sorozatgyilkos öt gyilkosságának történetét bontja ki. A kiemelkedő intelligenciájú férfi maga mesél a tizenkét év leforgása alatt megtörtént, tetszőlegesen kiválasztott rémtetteiről, sorozatgyilkossá érésének állomásairól.

Nagy hatású rendező a Németországban élő, török származású Fatih Akin: filmjeiben a török bevándorlók életéről közvetít kőkemény drámai képeket. Ahogy a Sötétben (Odnikiaľ) című krimije is. A Sötétben alapját a 2000 és 2007 között Németországban egy neonáci sejt által elkövetett, tíz ember életét kioltó gyilkosságsorozat adja. Akin egyetlen, egy müncheni török üzletember ellen elkövetett merényletre koncentrál. Bár a történet jelentős részét kitevő nyomozás és a bírósági per mozzanatai az ügy akkori valóságos megítélését és hátterét tükrözik, a film gerincét adó személyes történetben sok a fikció. A német Katja török származású férje, Nuri üzlete ellőtt bombát helyeznek el, s a robbantásban nemcsak a férj, hanem a vele lévő kisfiuk is életét veszti. A nő a kezdetektől fogva meg van győződve arról, hogy a merényletet neonácik követték el, a rendőrség azonban maffiaviszályokra, illetve muszlim vallási nézeteltérésekre gyanakszik. Megrázó a történet, és döbbenetes, ahogy Katja lezárja az ügyet: maga szolgáltat igazságot, mert úgy ítéli meg, a nyomozókra nem számíthat. 

Az Eszeveszett esküvő (Kým nás svadba nerozdelí) francia vígjáték. Eric Toledano és Olivier Nakache négykezes rendezésének főhőse a rendezvényszervező Max, aki stábjával egy előkelő francia kastélyban készít elő ünnepséget. Több száz vendégnek és a gazdag vőlegénynek olyan estét kell szerveznie, amelyre azok életük végéig emlékezni fognak. Néhány apró baki után viszont kártyavárként kezd összeomlani az este. Max pedig csak a fejét kapkodja, hogyan tudná megakadályozni a teljes káoszt és megmenteni a nászt.

Igazi gyöngyszem Michael Dudok de Wit holland rendező A vörös teknős című animációs filmje. Szövegmentes – se narráció, se dialógusok nem erősítik. Mégis intenzív és hatásos: egyrészt a látványnak, másrészt annak köszönhetően, hogy a rajzolt környezetben (és a figurák gesztusaiban) mély, tiszta, humánus érzelmek és örök értékek vannak jelen – ezzel ajánlottuk bemutatójakor a filmet. És most is ezt tesszük, mert nagy élmény látni ezt a visszafogott, lassan hömpölygő mozit minimálisra redukált eseménysorával, amely azzal indul, hogy egy fiatal, hajótörést szenvedett, alélt férfit lakatlan szigetre vetnek a viharos tenger felkorbácsolt hullámai. A hajótörött, miután felfedezi a szigetet, tutajt tákol, hogy vízre szálljon. Újabb és újabb tutajjal vág neki az óceánnak, de egy ponton mindig történik vele valami, ami miatt visszakényszerül a partra. 

A mitikus mese után egy valós sztori: Andrzej Wajda lengyel rendező Walesa – A remény embere című, életrajzi elemek alapján készült játékfilmje, melyben Oriana Fallaci, a világhírű olasz publicista interjút készített az akkor már elismert és híres Lech Walesával. Ez a beszélgetés adja a keretet, a visszatekintés alapját. 

Nem kevésbé ikonikus név az európai nagyok sorából Michael Haneke, akinek Happy end című francia–osztrák–német drámája került fel a listára. A Happy end pillanatkép egy európai nagypolgári család életéből. Anne Laurent a dinasztia motorja, ő az egész családnak otthont adó calais-i kúria és birtok úrnője. A film ebbe a környezetbe visz el, és a család rejtegetett félelmeibe és titkaiba vezeti be a nézőt. 

A végére egy nagy utazást tartogattunk, a cseh Dan Přibáň világ körüli expedícióját, melyre mindenre elszánt útitársaival sárga járgányokkal, az élen egy Trabanttal vállalkoztak több szakaszban, kontinensekre osztva fel nagy utat. A befejező rész, a hazatérés a Trabanttal oda-vissza (Trabantem tam a zase zpátky) című, amely remek hangulatot, jó szórakozást, izgulást és belevaló kalandokat kínál.