Érdemes meghallgatni

A huszadik század Caruso hangjával kezdődött, Gigliével folytatódott és Pavarottiéval ért véget – hallani mostanában. Mindhármukról elmondták: ilyen hang egy évszázadban csak egyszer születik. Paradoxonnak hangzik, de nincs benne ellentmondás, hisz mind a három tenor más volt. Carusóé ércesen zengő, hatalmas, Giglié behízelgően lágy, olvadékony és Pavarottié a kettő csodálatos ötvözete.

Gigli volt az első olasz tenor, aki a New York-i Metropolitan Opera ünnepelt sztárjaként elhatározta, hogy Mikulás és karácsony napján minden évben árva és rászorult gyermekek javára koncertet ad. A lágy szívű énekes, akinek elhatározásában nem kell okvetlenül reklámfogást gyanítani, hagyományt teremtett, amelyet minden Amerikába szerződött híres honfitársa erkölcsi kötelességének tartott folytatni. Pavarotti kezdetben csak egy kis New York-i kórház, a St. Vincent’s Hospital kis páciensei és az ugyancsak New York-i olasz iskola diákjai javára énekelt rendszeresen, de karitatív tevékenységének köre hírnevével párhuzamosan nőtt. A kilencvenes években a harmadik világ nélkülöző gyermekei megsegítésére szervezte az opera világát az ifjúság körében hallatlanul népszerűsítő Pavarotti & Friends koncerteket, a könnyűzene nagy sztárjainak társaságában. Ahogy Caruso ráérzett, mekkora lehetőség rejlik a fonográfban, úgy Pavarotti a televízió fantasztikus lehetőségeit látta meg. Ezen a téren ugyan Leonard Bernsteiné az elsőség, aki az ötvenes években a tévében sorozatban sugárzott koncertjeivel a zenei ismeretterjesztés új műfaját teremtette meg, de ő nem foglalkozott az operával. Azt, hogy Puccini Turandotjának Nessun dorma kezdetű áriáját operaházat soha nem látott fiatalok milliói fütyülték, énekelték ugyanolyan lelkesen, mint a legdivatosabb könnyűzenei számokat, Pavarotti érte el. Óriási ovációval fogadott záró számként ezt énekelte 1993 júniusában adott hangversenyén is, amelyet 500 ezren néztek végig a New York-i Central Parkban, és sok millióan a tévé képernyője előtt, a világ minden táján.

Ezzel az áriával kezdődik az a 67 perces CD, amely Pavarotti legnagyobb sikerszámaiból készült lapunk olvasói számára. Hallható rajta Donizetti vígoperájának, Az ezred lányának az a bravúráriája is, amely kilenc magas cét tartalmaz, tehát szinte emberfeletti teljesítményt követel az előadótól. Pavarotti játszi könnyedséggel oldotta meg ezt a feladatot, és valósággal lázba hozta a New York-i Metropolitan közönségét. Egy másik Donizetti-opera, A szerelmi bájital Caruso kedvence volt, ebben hallotta utoljára is a Met közönsége. Pavarottinak második legtöbbet énekelt szerepe volt a Met-ben, 49-szer öltötte magára Nemorino kosztümjét. Az Una furtiva lacrima kezdetű áriát mindig óriási taps követte. De az összeállítás valamennyi számáról ugyanez mondható el: mindig mindegyik szenzációs siker volt Pavarotti előadásában. Érdemes meghallgatni. (vk)