Éneklő kócsag kimonóban

Kazuhiko Ishii Szojka István társaságában egy korábbi pozsonyi látogatása soránKazuhiko Ishii nemrég elhatározta, hogy a pozsonyiaknak bemutatja, milyen is egy eredeti japán opera. Itt most ne gondoljunk a klasszikus kínai operára, erre a csodás zenei egzotikumra, ahol a női szerepeket is férfiak éneklik, hangban-mozgásban megtévesztő tökéletességgel, mert valami egészen másról van szó. Az európai klasszikus zene iránt rendkívül fogékony japán zenekultúra egyik kiemelkedő 20. századi alkotásáról, Ikuma Dan Yuzuru című operájáról, amelyet 1952-ben mutattak be nagy sikerrel Oszakában, majd más japán nagyvárosokban. Azóta is gyakran tűzik műsorukra a japán operaegyüttesek, de színre vitték Kínában, Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Angliában is, eddig otthon és külföldön összesen 540 előadást ért meg. A hazájában rendkívül népszerű zeneszerző csaknem 400 művet komponált, köztük 5 operát, 6 szimfóniát, számos színpadi kísérőzenét és filmzenét.

A Yuzuru története, amely egy kínai mese japán változata, nálunk is ismert, magyar nyelven A farkas szempillája címen megjelent japán mesegyűjteményben olvasható. Itt ugyan a főszereplő egy fehér daru, míg az operában egy ezüstkócsag, de a cselekmény fő vonalaiban azonos. Egy szegény falusi legény megment egy sebesült madarat, és az lánnyá változva a felesége lesz. Boldogan élnek, de sem a férj, sem más nem tudja, hogy a fiatalaszszony éjjelente madárrá változik, kitépdesi a tollait, és azokból szövi csodaszép kendőit, amelyekért szép pénzt adnak az emberek. A kapzsiság azonban nem hagyja nyugodni a helybeli kereskedőt, rábeszéli a férjet, hogy több kendő szövésére kényszerítse a feleségét, aki a kimerültségtől teljesen legyengül. Végül, amikor a kereskedő a férjjel meglesi, amint madár alakban sző, örökre elrepül.

Kazuhiko Ishii, aki, mint mondta, azért szereti Pozsonyt, mivel minden alkalommal valami újdonsággal lepi meg, hol egy gyönyörűen rekonstruált barokk palotával, hol egy modern, csupa üveg építészeti alkotással, többek között a magyar közönség számára jól ismert japán dirigensnél, Kenicsiro Kobajasinál is tanult. De nemcsak vezényel, kiváló megszólaltatója a vadászkürtnek és a zongorának is. Sokoldalúságára jellemző, hogy 1989 és 1991 között a bécsi egyetemen művészettörténetet tanult, s hazájában zeneesztéta és -kritikusként is nevet szerzett. 1992 és 1997 között Ausztriában működött, később Bukarestben a Román Rádió Kamarazenekarát vezényelte több alkalommal. Jelenleg a Japan Chamber Philharmony Orchestra és a Nobaraza operaegyüttes dirigense, valamint a Yamaguchi Junior College tanára.

A Yuzuru pozsonyi előadásának szervezője Szojka István hegedűművész. Tőle érdeklődtünk a bemutató hátteréről.

„Kazuhiko Ishiivel akkor ismerkedtem meg, amikor vendégkarmesterként két alkalommal a pozsonyi kamaraopera zenekarát dirigálta. Rendkívül sajnálta, hogy megszüntették ezt az együttest. Elhatározta, hogy ismét Pozsonyba látogat, és hangversenyt ad a kamaraopera néhai zenekarával, ami meg is valósult a Klarisszák egykori templomában. Egy évre rá újabb sikeres hangverseny következett, és akkor vetette fel Ikuma Dan operájának pozsonyi bemutatását. Most, október 15-én a Redut kistermében ez is megvalósul, koncertszerű előadásban, de eredeti kosztümökkel. A 27 tagú zenekar muzsikusai hazaiak, zömük az egykori kamaraopera együttesében játszott, a szereplők pedig neves japán operaénekesek. Kazuhiko Ishii négy szólistát és hat gyermek énekest hoz magával, a japán fél maga fizeti az egyáltalán nem olcsó repülőjegyeket, a szállodát, az étkezést, egyszóval mindent. Ezenkívül vagy egy tucat japán operarajongó érkezik velük, akik kíváncsiak nemzeti operájuk pozsonyi fogadtatására. Őszintén szólva nem szívesen szervezek már ilyen előadásokat, mert ilyesmihez nálunk nem találni támogatókat. Különböző cégeknek 136 levelet küldtem szét, 20 választ kaptam, azzal, hogy milyen remek dolog ez a bemutató, de sajnos, nem áll módjukban támogatni. Ma mégis nagy öröm ért: megtudtam, hogy František Tóth kultuszminiszter elvállalta a bemutató védnökségét, és anyagi támogatást is ígért. Megérdemli ez az előadás, mert olyan egyedülálló produkcióról van szó, amilyenre még nem volt példa Szlovákiában, és az a gyanúm, hogy jó ideig nem is lesz. Japán zenei világa az európai fül számára teljesen szokatlan. Ennek a különös hangzásnak az ötvözése az európaival, ráadásul a legeurópaibb műfaj, az opera keretében olyan élmény, amelyet nem szalaszthat el egyetlen igazi zenekedvelő sem.”