Elhunyt Sydney Pollack filmrendező

Hetvenhárom éves korában hétfőn családja körében elhunyt Sydney Pollack Oscar-díjas filmrendező, színész, producer, aki hosszú ideje szenvedett rákbetegségben. Orosz bevándorlók gyermekeként született távol a film és színház világától, mégis olyan erős vágy élt benne a mozgóképművészet iránt, hogy alig éretten hátat fordított a szülőotthonnak, New Yorkba költözött, ahol színi tanfolyamokat látogatott. Alfred Hitchcock és Burt Lancaster felügyelete mellett „inaskodott”. Nem véletlen, hogy 1968-as westernjének, a Skalpvadászoknak a főszerepét Lancasternek kínálta fel. A kitűnő mesterek mellett Hollywood egyik legnagyobb „filmcsinálójává” nőtte ki magát, elsősorban olyan rendezővé, aki közönségbarát filmekkel volt jelen a vásznon folyamatosan. A film hatásmechanizmusaival kapcsolatos elképzeléseivel jócskán megelőzte a korát. Azzal a tudattal irányított a rendezői székből, hogy tudatosította, a történet adja el a filmet, de a cselekmény súlyát a színészek viszik a vállukon, rajtuk, az ő teljesítményükön, valamint személyes varázsukon múlik, a néző mennyire tudja beleélni magát a mozi kínálta (álomgyári) valóságba. Pollack „színészi film” sorozata Lancaster főszerepbe állításával kezdődött, majd később megtalálta, és hét szerepre hívta meg mindent átragyogó kincsét, a kor színészideálját, jó barátját, Robert Redfordot. Szimata már előtte is jó irányba vezette: első jelentős sikerét, A lovakat lelövik, ugye? (1969) című legendás filmjét is biztos „védjeggyel” adta el: Jane Fondával, aki 1967-ben frenetikus alakítást nyújtott a Mezítláb a parkban című vígjátékban éppen Redford partnereként. Redforddal kétségtelen, Pollack is életműve „aranykorát” járta végig remek produkciókkal.

Pollacknak alapvetően a romantikus elbeszélés volt a műfaja, ennek ékkövét 1985-ben alkotta meg kongói képekkel felforrósított szenvedélyes freskójával, a Távol Afrikától című drámával. De kiváló darabokat hagyott hátra más műfajban is. Az Ilyenek voltunkkal (1973) a zenés drámába kirándult. Ebben – Barbra Streisand és Redford főszereplésével – azt mutatja meg, miként bomlasztja fel a legszorosabb személyi kapcsolatokat is az eltérő szociális háttér, s miként mérgezi meg a mély emberi érzelmeket a más politikai elvek vallása. Újabb műfaji kitérőt A keselyű három napja (1975) jelentett, amelyet méltatói minden idők leghíresebb kémthrillerének tartottak. A vígjáték műfajában is nagyot szakított a sikerből az Aranyoskám (1982) című opusszal. Ezzel a Van aki forrón szereti után a filmtörténet másik női ruhában eljátszott emblematikus férfi főszerepét (Dustin Hoffman alakítása) teremtette meg az egyetemes filmtörténetben.

Pollack a 90-es években fiatalított, Redfordot lecserélte a század utolsó évtizedének ikonjára, Tom Cruise-ra A cég című film erejéig. A rendezői székben ezt követően ritkán foglalt helyet. Gyakrabban bukkant fel színészként, valamint producerként is jelen volt néhány jelentős opus születésénél. A legismertebb közülük a korán elhunyt Anthony Minghella Hideghegy című, amerikai polgárháborús románca 2003-ból.

Pollack darabjait szemügyre véve nagy valószínűséggel tételezhetjük fel: lehet valami alapja annak, hogy néha felrótták neki, túlságosan is kiszolgálta a közönséget, ezért munkáiért örökzöld slágerfilmekként lehetett rajongani. Ha ma egy kicsit porosnak, érzelmekben túlcsordulóknak tűn?nének, akkor sem lenne ildomos elmarasztalásként felróni ezt, hiszen nem akart mást, mint, amiről George Clooney szólt találóan: „Sydney egy kicsit jobbá tette a világot, a filmeket…” Hogy örökül hagyhassa a jó mozi illúzióját.