Életút Besztercebányától Sanghajig

TALLÓSI BÉLA

Hudec László 1893-ban született Besztercebányán. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt végezte el a budapesti Magyar Királyi József Műegyetemet. 1915 januárjában kivezényelték a frontra, majd orosz hadifogolytáborba került, ahonnan sikerült Sanghajba szöknie. 1918 és 1947 között ott élt rendkívül sikeres tervezőként és vállalkozóként. A kínai polgárháború elől menekülve előbb Európába, majd Amerikába utazott, ahol Berkeleyben telepedett le, ám itt már – 1958-ban bekövetkezett haláláig – nem tervezett. Szülővárosába saját akaratára került vissza, de már csak a halála után – hamvai 1970-től a besztercebányai evangélikus temetőben nyugszanak.

Neve, emléke teljesen eltűnt, mintegy kilencven évig a feledés homálya fedte Sanghajban és idehaza is. Ennek Kínában a kulturális forradalom, illetve Hudec 1947-es félig illegális elszármazása és amerikai állampolgársága volt az oka. Szülőföldjén pedig azért feledkeztek meg róla, mert az egyetem elvégzése után nem volt lehetősége a tervezésre és tervek kivitelezésére. Csupán a vihnyei katolikus kápolna fűződik a nevéhez, tehát különösebben nem volt mivel kapcsolatban foglalkozni vele. Sanghaji sikereiről az ottani angol nyelvű sajtó, elvétve néhány amerikai, német vagy francia szakmai folyóirat számolt be. A megjelent cikkek azonban hozzánk nem jutottak el. A másik ok, amiért itt nem foglalkoztak vele, a család elvándorlásával, Magyarországra költözésével függ össze. A harmadik tényező pedig az építésznek és családtagjainak nyugat-európai és amerikai tartózkodása – hivatalosan emigránsoknak tekintették őket, s azokról mélyen hallgattak.

Az ideológiai akadályok idővel megszűntek, s az utóbbi öt-hat évben megindult az érdeklődés Hudec munkássága és életműve iránt. Kezdődött azzal, hogy 2008-ban Sanghajban Hudec-évet hirdettek meg, és számos rendezvénnyel emlékeztek az építészre. Abban az évben Hudec életművét bemutató kiállítást rendeztek Besztercebányán is. A kiállításhoz konferencia is kapcsolódott – Szlovákiában itt ismertették először az építész munkásságát. 2010-ben Sanghajban és nálunk is bemutatták Ladislav Kaboš Hudec életművével és munkásságával foglalkozó, Az Ember, aki megváltoztatta Sanghajt című filmjét.

„Magyarországon eddig két könyv jelent meg róla, Kanadában ugyancsak kettő, Kínában, főleg Sanghajban már több. A mi háromnyelvű könyvünk az első Szlovákiában” – nyilatkozta Kubička Kucsera Klára. Az építész születésének 120. évfordulójára megjelent kiadványnak több feladata van. „Alapinformációkat nyújtani azoknak, akik először találkoznak Hudec László nevével, és nagy vonalakban bemutatni sanghaji tevékenységének jelentőségét és sikereit” – olvasható az előszóban. Az építész egész életműve ugyanis Sanghajhoz kötődik, alkotásainak nagy része ma már védett kulturális műemlék. Feladatának vallja továbbá a kötet, hogy közismeret tárgyává tegye „azokat az eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert, régiónkkal kapcsolatos tényeket, amelyek hatással voltak a fiatal építész személyiségének fejlődésére, s amelyek Hudec László családja körében eltöltött fiatal éveiről, korai tanulmányairól, valamint szülővárosához való kötődéséről szólnak”.

„Főleg eredeti anyagot szerettünk volna az olvasó elé tárni – hangsúlyozta Kubička Kucsera Klára –, ezért Eva Furdíková genealógus a család gyökereivel foglalkozik, jómagam a kulturális gyökereket, a besztercebányai vonatkozásokat tárgyalom. Új tényeket is közlünk Hudec László szülőháza helyének megállapításával, valamint a családi sírbolt Hudec László általi tervezésével összefüggésben. A harmadik szerző, Maroš Semančík, a késmárki múzeum művészettörténésze a Szlovákia területén álló egyetlen Hudec-épület, a Vihnye-fürdő területén álló kápolna kutatója. Ezt Hudec egyetemistaként, 1913-ban tervezte, és édesapja cége építette fel.”

Kubička Kucsera Klára kiemelte, hogy az elmúlt hat évben jelentős súrlódások voltak Hudec László nemzetiségét illetőleg. „Mind a szlovák, mind a magyar oldal csak a saját verzióját volt hajlandó elfogadni – mondta. – Mára már elfogadhatóvá vált, amit Hudec László állított magáról, vagyis hogy szlovák eredetű családból származik, de kultúrája, érzésvilága a magyarokhoz köti. Remélem, hogy ehhez a konszenzushoz hozzájárultam e könyv tartalmával is.”

Hudec László építész „kultusza” egyelőre főleg három központban nyilvánul meg, tudtuk meg Kubička Kucsera Klárától. Sanghajban, ahol nagy tiszteletnek örvend, Budapesten, ahol családja leszármazottai élnek, valamint Szlovákiában. Besztercebányán működik az L. E. Hudec Építész Központja (Centrum architekta L. E. Hudeca – C.A.L.E.H. n.o.) – ennek egyik alapítója Kubička Kucsera Klára. A közhasznú szervezet tevékenységének egyik fő célja Hudec életének és munkásságának sokrétű feldolgozása és prezentációja. Az építész személyiségét pedig „hídnak tekinti két kontinens, valamint két nemzet, a szlovákok és a magyarok kultúrája között”.