„Elállt a lélegzetem, elakadt a szavam”

Stockholm/Berlin. „Pinter a legkiemelkedőbb személyiség a huszadik század második felének angol drámairodalmában” – fejtette ki indoklásában a Nobel-díjról döntő tudós testület. Olyan író, aki „színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik” – hangzott el továbbá az indoklásban.

A 75 éves Pinter Nagy-Britannia egyik legismertebb színpadi szerzője. Legtöbbet játszott művei A születésnap (The Birthday Party, 1958) és A gondnok (The Caretaker 1965). A szerző a drámák mellett számos rádió- és tv-játékot is írt.

A neves színműíró Nagy-Britanniában közéleti szereplőként – emberi jogi aktivistaként – is ismert személyiség. Mint ilyen, élesen tiltakozott 2003-ban az Irakban indított nyugati katonai beavatkozás ellen.

A 10 millió svéd koronával (1,28 millió dollárral) dotált díjat hagyományosan a díjalapító, Alfred Nobel svéd mérnök-gyáros halálának évfordulóján, december 10-én nyújtják át a svéd fővárosban.

Pinter azt mondta első nyilatkozatában, hogy „elállt a lélegzete, elakadt a szava”, amikor – 15 perccel a döntés hivatalos kihirdetése előtt – értesítették Nobel-díjáról, mert nem is sejtette, hogy ilyen kitüntetés érheti. „Remélem, újra megjön a szavam, mire Stockholmba megyek” (a díj átvételére) – tette hozzá.

Kertész Imre, a három évvel ezelőtti irodalmi Nobel-díjas jobban szerette volna, ha az angol Harold Pinter helyett magyar írót tüntettek volna ki az idei irodalmi Nobel-díjjal. Berlinben úgy nyilatkozott, hogy gratulál Pinternek, de nem ismeri, nem olvasott tőle semmit.

Elfriede Jelinek osztrák írónő, az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje kijelentette a Kleine Zeitung osztrák lapnak adott nyilatkozatában: nagyon örül, hogy a díjat „újra egy baloldali kapta, aki méghozzá nagyszerű drámaíró is”.

Sok megfigyelő meglepőnek tartja a döntést, s röviddel annak kihirdetése után elhangzottak az első bírálatok is.

Sigrid Löffler osztrák kritikus szerint Pinter Nobel-díja „bizarr választás”. Löfflernek eszébe se jutott volna „az idejétmúlt” Pintert választani. Denis Scheck német irodalomkritikus, egy népszerű könyvajánló műsor vezetője „a világirodalom megszégyenítésének” nevezte Pinter kitüntetését. „Ezek után megfontolandó, nem kellene-e a díj nevét átváltoztatni a vándorszínészek és vándor-színtársulatok kitüntetésére” – mondta kölni nyilatkozatában, hozzátéve, hogy a díjról határozó bizottság „lejáratta magát ezzel a döntéssel”.

Marcel Reich-Ranicki, a legnevesebb német kritikus ellenben „jó és helyes döntésnek” nevezte a stockholmi akadémia állásfoglalását. Pinter „tipikus színpadi szerző”, aki nemcsak a kritikusok körében aratott sikert. Nem úgy írta a műveit, hogy hátat fordított közben a publikumnak.

A brit drámaírók általában dicsérték a svéd akadémia döntését. A csehszlovákiai születésű brit Tom Stoppard (A Rosencrantz és Guildenstern halott és az Akrobaták szerzője) Pinter írói állhatatosságát méltatta. Mint mondta, pályája kezdetén Pinter egyedül szállt szembe a brit színházi életben a kritika, a közönség és a szerzőtársak megrökönyödésével és értetlenségével, és ötven éven át tántoríthatatlan maradt. David Hare szerint a svéd akadémia ragyogó döntést hozott. „Harold Pinter nemcsak kiemelkedő műveket írt, hanem friss légáramot is hozott magával a hagyományos angol irodalom áporodott padlásszobájába azzal, hogy váltig kitartott írói működésének politikai, közéleti dimenziója mellett. Mindannyiunk számára lelkesítő példa volt” – mondta Hare, aki maga is számos politikai töltetű drámát írt, köztük egyet az iraki háborúról.

Václav Havel cseh színműíró, volt államfő teljesen megérdemeltnek nevezte Pinter kitüntetését. Amint értesült a döntésről, azonnal gratuláló sürgönyt küldött Pinternek, régi jó barátjának. (MTI/Reuters/AP)