„Együtt örülünk ünnepeinknek”

Kiss Suzanne, Noé és Csaba karácsonyfa-díszítés előtt VancouverbenAlastair Moore felvételeA jubileum kapcsán a kezdeteket is felidéztük Csabával és Suzanne-nal, ám ezúttal az általuk vezetett magángaléria mellett a magánéletük is terítékre került. Egészen pontosan az, mit jelent számukra a karácsony, milyen ez az ünnep az ő családjukban, ahol két világ, két kultúra találkozott egymással.

Sok-sok lépés a hátuk mögött

Kell hozzá egyfajta „merész megszállottság”, hogy két huszonéves fiatal magángaléria alapítására adja a fejét. És persze kell hozzá kitartás, erő, türelem, nyitottság, optimizmus és sok-sok munka is. Kell az a belső késztetés, hogy olyan dologgal foglalkozzanak, amivel szellemiekben gazdagíthatják azt a közösséget, amelyben élnek. Nem vállalkozom most arra, hogy az elmúlt 10 év valamennyi rendezvényét felsoroljam, talán elég ennyi: oroszlánrészük van abban, hogy Somorja neve a határokon túl sem cseng ismeretlenül. Amikor egy régebbi beszélgetésünk alkalmával arról faggattam őket, honnan merítették a bátorságot, hogy egy ilyen vállalkozásba belefogjanak, Csaba egy távol-keleti mondással válaszolt: a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Tíz év alatt rengeteg lépést tettek meg az általuk választott úton. Talán olyan sokat, hogy az az első lépés már a múlt ködébe veszik. Vagy mégsem?

„Az első kiállításunkra meglepően nagy számban jöttek el – emlékezik vissza Csaba. – Nagy igyekezettel ideiglenes gardróbot is készítettünk a vendégeknek, ám az a sok kabát súlyától leszakadt. Érdekes érzés volt beengedni az első »idegen« látogatót, aki becsengetett hozzánk. Megtiszteltetésnek vettük, hogy valamit meg tudunk osztani másokkal. Abban az időszakban egyébként a politikai helyzet miatt nem volt problémamentes a kulturális élet. A mečiari érában rengeteg vezető személyiséget távolítottak el állami galériák éléről. Ekkor még persze meg sem fordult a fejünkben, hogy 1996–98 között a mi kis galériánk lesz az egyedüli szabad szlovákiai művészeti központ, amelynek munkájába az állami apparátus nem tud beleszólni.” Csaba sikerként könyveli el, hogy az eltelt évek alatt a zsinagóga visszakerült a város köztudatába, és kulturális központtá vált. A jubileum alkalmából egy színes katalógust adtak ki, amely a galéria utóbbi öt évének eseményeit foglalja össze.

Élet – művészetközelben

De miért éppen galériát akartak? És egyáltalán: el tudnák-e képzelni, hogy valami mással foglalkozzanak? „Gyerekkoromban rajztanár édesapám, később képzőművész bátyám által a napi élethez tartozott a művészet – mondja Csaba. – Suzanne édesanyja Londonban végzett zeneművészeti egyetemet, így ő is művészetközelben nőtt fel, és továbbra is meghatározza, kitölti az életünket. Rengeteg érdekes emberrel találkozhatunk, annak ellenére, hogy egy kisvárosban élünk, a hozzánk érkező művészek által a világ nyitottabbá vált számunkra. Nem igazán tudom most elképzelni, hogy lenne izgalmasabb dolog, amivel foglalkozhatnék.”

Suzanne és Somorja

Arról, milyen változást hozott az életébe, hogy Csabával összekötötte az életét, és Kanadából Somorjára költözött, Suzanne így vall: „Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyekben nem lett volna részem, ha Kanadában maradok. Más nézőpontból látom az életet. Megtanultam becsülni olyan dolgokat, amelyeket az emberek a világ sok részén magától értetődőnek tartanak, mint például a szabadság, az emberi jogok, vagy a jólét. Megtanultam értékelni továbbá az európai szemléletmódot, azt a fajta kreativitást, amelyet a nem mindig ideális életkörülmények hívnak elő az emberekből.” A honvággyal természetesen meg kell küzdenie, nem könynyű távol a szeretteitől élnie. Amit még nagyon hiányol: „Az a multikulturalizmus, amely Kanadát jellemzi, és amely gazdagítja, toleránsabbá és kellemesebbé teszi az ottani társadalmat.”

Közös karácsonyok

Suzanne más kontinensről, más vallással érkezett Somorjára. Azt, hogy milyenekké formálódtak az évek során közös karácsonyaik, Csaba így foglalja össze: „Suzanne maláj származású, buddhista vallásban nőtt fel, amely a világ talán egyik legtoleránsabb vallása, így a kultúráink közti különbség nem volt akadály. Együtt tudunk örülni egymás ünnepeinek, főként, hogy Suzanne ugyanúgy hagyományokkal együtt ünnepelte a karácsonyt, mint mi, keresztények. Persze azért Kanadából, nyugati társadalomból érkezve más zenei világgal, ételekkel, szokásokkal gyarapította az életemet. Megtanított arra, hogy a karácsony ne legyen csak családcentrikus, a barátok is éppúgy részei a szeretet ünnepének.”

Az igazi ajándék: Noé

„Tavaly megszületett Noé, és azóta feje tetejére állt az életünk – meséli Suzanne. – Sokkal kevesebb az időnk, de Csaba családja sokat segít, nekik köszönhetően továbbra is végezni tudjuk a galéria körüli teendőket. Úgy tűnik, Noé is nagyon élvezi a vendégek társaságát, akik ellátogatnak hozzánk.” Csaba hozzáteszi: „Noé igazi isten ajándéka számunkra, vele lett teljes az életünk. A kisfiunknak az idei karácsony lesz valójában az első, tavaly még nagyon pici volt. Szeretnénk, ha igazán szép lenne számára, és szeretetben, békességben telne.”

Az ünnepi menü

„Ha Somorján töltjük a karácsonyt, a menü halászlé és gombás-mandulás pisztráng krumplisalátával – árulja el Csaba. – Kanadában Suzanne családjának is halászlével kedveskedem szentestén, ez az én feladatom. Picit más, mint a hazai, a lazac dominál benne a ponty mellett. Ezt Vancouverben próbáltam ki először, nagyon finom, és azóta a somorjai halászlét is hasonlóan készítem.” Suzanne a kétlakiság margójára még megjegyzi: „Nem egyszerű két különböző világban, egyszer Kanadában, másszor Somorján élni. Azt szeretnénk azonban, ha a kisfiunk mindkettőnk családjával folyamatosan kapcsolatban lenne. ”