Egyszóval eufória

Korondi táncok tanításaNagy Myrtil felvétele Ezzel a döntéssel a népes táncos sereg és a falu lakói egyaránt elégedettek voltak. Nagy Myrtil szervező elmondta, hogy úgynevezett vándortáboruk célja többek között a helyiek bevonása a tábor életébe. Erre tettek kísérletet két évvel ezelőtt Alsóbodokon, tavaly pedig Lukanényén. A siker idén sem maradt el. Kiválóan együttműködtek a szervezőkkel Klárik Gábor polgármester és az önkormányzat munkatársai, a kézművesház dolgozói Nagy György vezetésével, a nyilvános előadásokon pedig nagyszerűen szórakozott a faluból odatoborzott közönség.

S hogy miként is indult annak idején a Szőttes Tábor? Reicher Gellért szervező szerint néhány lelkes táncos fejében fogalmazódott meg az ötlet, hogy szükség lenne egy néptánctáborra idehaza is. Erdélyben és Magyarországon számos tábor közül válogathattak az érdeklődők, míg Szlovákiában egyáltalán nem volt ilyen jellegű magyar rendezvény – egy ideje. Hiszen a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség által szervezett, jó néhány évet megélt Szlovákiai Népművészeti Tábort követően nálunk nem volt néptánctábor. Ezt az űrt kellett betölteni. A táncosoknak igazuk lett, valóban van rá igény. Idén a tánctanításon naponta átlagosan 80 fiatal vett részt, az esti táncházakban körülbelül 120-an szórakoztak, a szombat esti gála pedig teltházas közönség előtt zajlott.

Számos hazai és külföldi táncegyüttes tagjai látogattak el a táborba. Az itteniek közül kosúti, komáromi és lévai táncosok képviselték csoportjaikat. A Sopron Táncegyüttes Magyarországról teljes létszámban érkezett, tokkal, vonóval, mint mondani szokás –ez esetben azonban szó szerint: magukkal hozták zenekarukat, sőt néhány családtagot is. Sipos Ferenc, az együttes vezetője elmondta, nagyon jó döntés volt részükről, hogy eljöttek, hiszen sok jó emberrel ismerkedtek meg, és szakmailag is rendkívül hasznos volt az egy hét.

A megkérdezett táncosok zöme a tanított anyag és az oktatók alapján választ tábort. A Szőttes Táborban idén erre sem lehetett panasz. Sóvidéki (Székelyföld), egészen pontosan korondi táncokat a Szőttes művészeti vezetői, Németh Ildikó és Szabó Szilárd Magyarországról, magyarbődi (Felvidék) táncokat pedig Balta Aranka jelenlegi és Oláh Attila volt Szőttes-táncos tanítottak.

Ennek a kínálatnak nem tudtak ellenállni a két csehországi magyar tánccsoport, a prágai Nyitnikék és a brünni Kőris táncosai. Kateřina Matoušková, a Kőris vezetője elmondta, hogy csoportjukban körülbelül fele-fele arányban táncolnak magyar és cseh fiatalok. De mi ragadja meg a cseheket a magyar népművészetben? Először a népzene, véli Kateřina, amelyből azt a következtetést vonják le, hogy a tánc is rendkívül energikus és szenvedélyes. Bár szerinte ez nem teljesen így van, tapasztalata mindenesetre azt bizonyítja, hogy aki belekóstol és megszereti, nem tud lemondani róla. A táborba elsősorban a magyarbődi táncok és a Szőttessel való jó kapcsolat kialakításának lehetősége vonzotta őket. Kateřina fogalmazta meg a tábor utolsó napján, hogy az, amit ilyenkor érez: „egyszóval eufória”.

Ilyen felfokozott jó hangulatban telt el az egy hét Konkoly László véleménye szerint is. A Szőttes tánckarvezetője az esti táncházakért volt felelős. Hajnalig tartó tánc, zene és ének – ilyenek voltak a mulatságok. És ha lehet, még ennél is több. Csaknem minden este várta a táborlakókat valamilyen nagyszerű program. Koncertet adott a cigány zenét játszó szepsi Bastyúr család, vendégként szerepeltek a magyarbődi hagyományőrzők és a borzovai Mezei család, a gálán pedig Potta Géza abaújszinai prímás aratott nagy sikert. Csütörtökön egy színházi előadás derítette jókedvre a közönséget – Boka Gábor és táborozókból verbuvált társulata előadták Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét.

Napközben is színes volt a kínálat. A táncoktatáson kívül a táborlakók részt vehettek a helyi kézművesház foglalkozásain, népdalokat tanulhattak Nagy Myrtiltől, meghallgathatták B. Kovács István sokszínű előadását Gömörországról, vagy akár barlangászhattak is. Persze a bátrabbak a „Buzgó” nevű (egyébként rendkívül stílusosan kialakított, ügyes fafaragó mesterek kéznyomát magán viselő) vendéglátó-ipari egység látogatásától sem riadtak vissza.

Végül, de nem utolsósorban dicséret illeti a tábori zenekar tagjait, akiknek az oktatás alatti egész napi muzsikálás után a táncházakban sem igazán volt lehetőségük pihenni. A magukat csak „Másvilág” zenekarnak tituláló zenészek: Németh Dénes (prímás), Alt István (másodprímás), Hanusz Zoltán (kontra), Szabó Dániel (cimbalom) és Lelkes Tibor (bőgő).

A szervezők elárulták: a jövő évi tábor megszervezésénél újabb szempontot is figyelembe kell majd venniük. Ilyen nagy létszám mellett a helyszín kiválasztásakor a tágas kultúrház is feltétel, főleg, ha jövőre kezdő és haladó szinten tervezik a táncoktatást.

Ezek szerint évről évre többen vagyunk, akik türelmetlenül várjuk a következő évi Szőttes Tábort.