Egy világhódító nedű

Új tematikus antológia látott napvilágot a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában, mely egy méltán világhírű italról, a tokaji borról közöl válogatást magyar irodalmi szemelvények alapján.

Az olvasztott aranynak is nevezett italról hazánkban először a krónikaírók (pl. Anonymus, Kálti Márk) emlékeztek meg, 1590 körül pedig Moldovai Mihály már versbe is foglalta az ezzel kapcsolatos érzéseit. Ettől kezdve a tokaji bor sokakat megihletett a magyar irodalom képviselői közül, és ez a motívum az idők során még a nemzeti himnuszunkba is belekerült. Irodalmi „térhódítása” mellett ez az ital a magyar folklórkincset sem hagyta érintetlenül, ahol népi színjátékok, népköltések, mesék, mondák, közmondások, mondókák, iskoladrámák és helynevek őrzik az emlékét.

A tokaji bornak, annyi más hazai termékkel és találmánnyal ellentétben az évszázadok során sikerült a világot is meghódítania, ami elsősorban II. Rákóczi Ferencnek volt köszönhető. A fejedelem diplomáciai okokból ugyanis gyakran küldött ajándékba ebből a nemes italból Európa uralkodóinak, így a XVIII. század elején az európai királyi udvarokban is népszerűvé vált ez a borfajta, Lengyelországban pedig már a középkortól kezdve az ottani nemesség egyik kedvencének számított a tűzláng tokaji.

A kötetben a magyar irodalom olyan képviselőitől olvashatunk idézeteket, mint Mikes Kelemen, Bessenyei György, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Gyóni Géza, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Áprily Lajos, Márai Sándor, Füst Milán, Mécs László, Weöres Sándor vagy Hamvas Béla, de más, kevésbé ismert írókat és költőket is megihletett a kezdetektől napjainkig Tokaj híg aranya.