Egy magyar–szlovák/szlovák–magyar szótárról

A közelmúltban jelent meg Sima Ferenc néhai egyetemi docens Magyar–szlovák/szlovák–magyar iskolai szótár. Maďarsko-slovenský/slovensko-maďarský škol?ský slovník (SPN, Bratislava 2006) c. munkája, mely a szerző egy korábbi kiadványának második, átdolgozott és bővített kiadása.

A szótár a szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák felső tagozatos tanulói, valamint a középiskolák tanulói számára készült, címszavait tekintve a kilencvenes években használt – elsősorban ter?mészet- és társadalomtudományi jellegű – tankönyvek szóanyagához igazodik. A kiadvány célja, hogy segítse a tanulók anyanyelven szerzett szaknyelvi ismereteinek a többségi nyelven való érvényesítését, illetve a szlovák nyelvű tudományos-ismeretterjesztő szövegek megértését.

A szótár magyar–szlovák és szlovák–magyar része összességében mintegy húszezer szócikket tartalmaz. Szóanyagát tekintve mindenképpen a kiadvány javára írható, hogy kimaradtak belőle a politikai-társadalmi és gazdasági változások révén feleslegessé vált szavak, miközben helyet kapott benne néhány új keletű – főként számítástechnikai – szakszó.

A kiadvány szóanyagának magyar, illetve szlovák megfeleltetései túlnyomórészt követik a standard magyar és szlovák nyelvhasználatot, néhány esetben azonban szükségesnek tartjuk pontosítani a szótárban megadott szókészleti egységeket. A szavalóverseny megnevezés standard megfelelője pl. nem a recitačné preteky szerkezet, hanem a recitačná súťaž kifejezés (a preteky főnév általában a sportversenyek megnevezésére szolgál); az üregi nyúl szaknyelvi ekvivalense a králik divoký (a szótárban található králik megfeleltetés általános, figyelmen kívül hagyja a magyar megnevezés üregi jelzőjét); a vendégmunkás összetétel köznyelvi megfelelője pedig – a német erede?tű gastarbeiter mellett – a két jelzői tagot számláló cudzí príle?žitostný robotník szerkezet is. Ami a magyar nyelvű szóanyagot illeti, a szótárban esetenként csak a szlovákiai magyar nyelvhasználatra jellemző megfeleltetéseket találjuk. Ez önmagában nem írható a kiadvány rovására – sőt, a fogalom és az elnevezés közötti jelentésbeli összefüggések azonosításakor a szlovákiai magyar felhasználók szempontjából egyértelműen előnyös lehet –, szakszótárról lévén szó azonban feltétlenül közzé kell tenni a standard magyar megfelelőt is, pl.: a hozzáadottérték-adó magyar?országi megfelelője az általános forgalmi adó (áfa); a szlovák kolok főnév magyar párja nemcsak az okmánybélyeg, hanem az illetékbélyeg összetétel is; az idegen eredetű metropola főnévnek pedig a magyarban választékos szóelemként számon tartott metropolis megfelelője mellett van még egy ekvivalense, mégpedig a világváros. A magyar nyelvű szócikkek között néhány rétegnyelvi – konkrétan tájnyelvi jellegű –, valamint a köznyelvitől eltérő stílusminő?sí?tésű szóalakot is találtunk: az előbbire jó példa a keleti nyelvjárásokban előforduló köszméte tájszó, az utóbbira pedig a bizalmas nyelvhasználatra jellemző pöcegödör, melynek köznyelvi megfeleltetése az emésztőgödör összetétel.

Helyesírás tekintetében a kiadvány alaposnak mondható, a kodifikált változattól eltérő írásmódú alakok nyomdahiba, ill. elírás következtében is keletkezhettek, pl.: Duklianský priesmyk (standard írásmód: Dukliansky priesmyk), U. László (standard írásmód: Ulászló), zsüri (standard írásmód: zsűri) stb.