Egy magyar neorealista

Grossmid Géza néven látta meg a napvilágot egy régi kassai patríciuscsaládban, öccse Márai Sándor író volt. Itthon már neves újságíró volt, amikor Párizsba indult szerencsét próbálni, de Svájcban „elakadt”, s évekig a Népszövetséghez akkreditált legfiatalabb riporter lett. A harmincas években német és francia filmgyárak forgatókönyvírója és rendezőasszisztense volt, Magyarországra 1939-ben tért haza.

Saját forgatókönyve alapján készült alkotásait – Zárt tárgyalás, Európa nem válaszol, Egy asszony visszanéz – magyar filmekben addig szinte ismeretlen lélektani hitel, gondos színészvezetés, at?mosz??férateremtő képesség és a korszerű filmnyelvi eszközök alkalmazása jellemezte. Nevéhez fűződik a Mikszáth Kálmán regényéből készült első magyar színesfilm-kísérlet, A beszélő köntös első változata.

A II. világháború után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán ő lett a filmfőtanszak első vezetője. Barátságot kötött Balázs Bélával, a filmesztétával folytatott vitákban alakult ki új filmrendezői szemlélete. 1947-ben készült a világhírt hozó Valahol Európában, amelynek forgatókönyvét Balázs Bélával közösen írták. A film formai szempontból és mondanivalójában is forradalmian újnak számított, külföldön sokáig ez képviselte „a magyar filmet”.

Radványi megrendítő képet festett a háború következményeiről az országúton csavargó, kallódó gyerekek életében, szuggesztíven ábrázolta a felszabadulás érzésével keveredő félelmet. Talán csak az érzelmesség túlcsordulása zavaró itt-ott, ám a Valahol Európában sallangmentes hangja az olasz neorealizmus nagy filmjeinek méltó társa. Csak a kortársak voltak értetlenek, a sajtó a bemutató után kozmopolitizmussal, sőt hazaárulással vádolta a rendezőt, akit ettől függetlenül 1949-ben Kossuth-díjjal tüntettek ki.

Radványi a támadások miatt elhagyta az országot, s először Rómában, majd Münchenben telepedett le. Külföldön több mint húsz filmet rendezett, amelyek közül a leghíresebbek a Légikisasszonyok, A tiroli kastély, A sztálingrádi orvos, a Tamás bátya kunyhója. Monsieur Bard különös óhaja című filmjéről – amely saját bevallása szerint legszemélyesebb filmje – egy párizsi kritikus azt írta: „A legfranciább film, amit valaha láttam, és ráadásul egy magyar rendezte.”

Radványi Géza 1977-ben, Makk Károly biztatására tért vissza Magyarországra.

1980-ban, 72 évesen az egykori tanítványaival és munkatársaival készített Circus Maximusban mondott hazájának köszönetet. A századforduló táján született magyar filmes generáció egyik utolsó, meghatározó alakja 1986. november 26-án halt meg.