Egész évben erre vágyom

Egész évben vágyom arra a bensőséges, nyugodt hangulatra, amely a karácsonyt körüllengi. Számomra ez az év legkedvesebb ünnepe. Együtt a család, meglátogatjuk szüleinket, és a karácsonyfa-díszítés, sütés, főzés közben több idő jut a beszélgetésre, anekdotázásra, az ünnephez kötődő hagyományok felidézésére. Az adventi koszorú készítése jelenti számomra az ünnepre való készülődés kezdetét. Nemcsak otthon, hanem a rendelőmben is van mindig egy koszorú, amely nemcsak díszként szolgál, hanem a rohanó hétköznapokba belefásult emberek számára az ünnep közeledtét hivatott jelképezni.

Karácsonykor úgy érzem, mintha kicsit megállna az idő, vagy legalábbis lelassulna, és gyakran elgondolkodom a tapasztalt társadalmi jelenségeken, a sokasodó civilizációs betegségek okain és okozatán, egyre frusztráltabb társadalmunkban a türelem, az önuralom, a tolerancia és az empátia hiányán. Szerintem az emberi kapcsolatok javulása csak akkor lehetséges, ha a fogyasztó társadalom művileg kialakított értékrendje felett a józan ész, a humanitás és a jóakart kerekedik felül. Kissé elszomorító a fogyasztói társadalom térhódítása már a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban is. Az, hogy a családok kirándulni nem a természetbe, hanem a bevásárlóközpontok forgatagába járnak. Remélem, hogy ez a reklámok által sugallt viselkedésforma nem mérgezi meg teljesen gyermekeink lelkét, s hogy a jövőben a karácsony nem csak a karácsonyi ajándékot jelenti majd nekik.

Természetesen a családot karácsonykor sem lehet jóllakatni a társadalom dolgai feletti merengéssel, és mivel nagyon szeretek sütni-főzni, ezért általában ilyenkor gondolkodni is habverés vagy diódarálás közben szoktam. Mivel szüleim is, mi is Muzslán lakunk, a karácsonyi menüt általában édesanyámmal együtt tervezzük és készítjük. A hagyományos karácsonyi süteményeken kívül, mint például a medvetalp vagy a mézes krémes, általában új, érdekes finomságokkal is igyekszem gazdagítani a karácsonyi asztalt. Prágai egyetemi éveim alatt cseh barátnőimtől több teasütemény-receptet tanultam meg, amelyek alapján már egy héttel az ünnepek előtt el szoktam ezeket készíteni. Mivel az egész család szereti, karácsonyra általában csak mutatóba marad.

A karácsonyfát nagy műgonddal Péter fiam díszíti, az ajándékok Ádám-Éva napján reggelre kerülnek a fa alá. Böjtkor savanyú lencselevest, halat és bejglit tálalok. Nagykarácsony napján az ünnepi asztalról nem hiányozhat a gesztenyés pulyka, a francia fatörzs, valamint édesanyám specialitása, a pekingi narancsos kacsa sem. Mivel férjem családja részben Mátyusföldről, részben a Csallóközből származik, édesanyja révén nálunk az ottani szokások is gazdagítják az ünnepet. Ádám-Évakor például mindig nagy sikere van az általa készített aszaltszilvás bablevesnek.

A karácsonyi hangulat természetesen akkor teljes, ha kinn hull a hó, remélem hát, az idén igazi fehér karácsonyunk lesz. Ezúton kívánok a Családi Kör olvasóinak nagyon békés és boldog ünnepeket.