Dzsessz és fotók a kofferből

A Déja vu együttes a színpadonSándor Galina felvételeKét művészeti ág, a zene és képzőművészet találkozik tehát a mai oldott hangulatú klubesten, ám ez a találkozás korántsem véletlen. A kiállított fényképek ugyanis a dzsesszről, a dzsesszzenészekről mesélnek. Olyan jeles fotográfusok képei láthatók a Koffer Galériában, mint Jozef Uhliarik, Peter Brenkus, Lőrincz János, Alan Hyža, Pavel Kastl, Anton Sládek, Peter Procházka, Lucia Bartošová és Štefan Pirohár. A „randevút” Strieženec Sándor, a Deja vu vezetője hozta össze, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kis reklámot csináljon a dzsessznek. A vándorkiállítás ez év februárjában indult útjára Somorján, márciusban a pozsonyi, Rovnianek utcai művelődési ház és Érsekújvár adott neki otthont. A mai, újabb pozsonyi bemutató után pedig ismét más helyszínre költözik. Strieženec Sándor elmondta: többnyire zenés klubokban szeretnék bemutatni a kiállítást, ahol nem csupán a nézelődésre van lehetőség, hanem arra is, hogy az emberek leüljenek, beszélgessenek, s közben a Deja vu zenéjét hallgathassák.

Az együttes négy évvel ezelőtt, 1998-ban alakult, tagjai az azóta eltelt időszakban többször is cserélődtek, jelenleg Vajda András (ének), Kaník Tibor (gitár), Konrád József (basszusgitár), Poprádi Miro (szaxofon) és Strieženec Sándor (dobok) alkotják. Tulajdonképpen hobbizenélés vagy örömzenélés az, amit csinálnak, hiszen valamennyien más együttesekben is muzsikálnak vagy főállásban „rendes munkahelyen” dolgoznak. A zenekar vezetője, Strieženec Sándor a Step zenekarral hivatásos muzsikusként keresi a kenyerét, de az igazi szerelmet mégiscsak a dzsessz jelenti a számára, s így vannak ezzel a többiek is. Fellépésekre természetesen nincs annyi idejük, mint a profi zenekaroknak, havonta két-három koncertre futja az idejükből. De ez nem is baj, jegyzi meg Strieženec Sándor, mert így legalább nem illan el a közös zenélés varázsa, szívvel-lélekkel, kedvtelésből muzsikálnak. A Deja vu dzsesszt és bluest játszik, fele-fele arányban instrumentális és vokális darabokat, a műfaj örökzöld melódiáit, amely a nem kifejezetten vájt fülű hallgatók számára is könnyen fogyasztható. Példaként talán elég olyan jól ismert slágereket említeni, mint a Summertime vagy Ray Charles Georgia-ja. A saját maguk által dzsesszesített változatban adják elő Dés László és Bereményi Géza szerzeményét, A nagy utazás angol nyelvű változatát. Az együttes neve is a repertoárral hozható összefüggésbe, hiszen olyan számokat játszanak, amelyeket valahol, valamikor már hallottunk – híres előadók tolmácsolásában. Hamarosan azonban talán változik a helyzet, ugyanis egy érdekes zenei vállalkozásba fogtak, amellyel bizonyos mértékig már a világzene műfaja felé kacsingatnak. Az együttes vezetője elárulta: ausztrál és afrikai népzene felhasználásával etnodzsessz-darabokon dolgoznak, s ha minden a tervek szerint alakul, az év vége felé CD-n is szeretnék megjelentetni őket. Ezzel talán, vélekedik Strieženec Sándor, a nemzetközi zenei porondra is kijuthatna az együttes. Eddigi legsikeresebb fellépésük 1998-ban volt Pozsonyban, Berki Tamással, a műfaj jeles magyarországi képviselőjével közösen adtak koncertet. Ezenkívül Szlovákiában több helyen is megfordultak már, sőt Győrben is hallhatta őket a közönség. További dédelgetett tervük, hogy a Pozsonyban élő, tanuló diákok számára egy dzsesszklubot működtethessenek, ahol havonta egyszer a Deja vu zenéje mellett szórakozhatnának a fiatalok. Strieženec Sáncor bízik abban, hogy lesz rá igény.