Elhunyt Miklósi Péter újságíró

Miklósi 1946-ban született Pozsonyban. Középfokú tanulmányait a pozsonyi magyar gimnáziumban végezte. 1964–1971 között az Új Szó riportere volt. Politikai okokból elbocsátották, majd 1990-ben rehabilitálták, ismét az Új Szó munkatársa, később a szlovák kormány alelnökének tanácsosa lett. 1963–1966 között kardvívó, a csehszlovák válogatott tagja volt.

Riportjai, tudósításai, színházi jegyzetei, bírálatai, művészportréi, műbírálatai, interjúi, cseh és szlovák szépirodalmi fordításai örökre gazdagítják a szlovákiai magyar újságírást és irodalmat.

„Elment a mester. Ha ő nincs, sose lettem volna újságíró. Senki nem támogatott úgy ahogyan ő, és senki nem tudott olyan kemény, de őszinte és megfogadható kritikával illetni, mint ő. Munkával, örömmel, de közben félreállítással és megbélyegzéssel eltelt 78 évet kapott a sorstól. R.I.P. Miklósi Péter (1946–2024)”

– emlékezett meg Miklósiról Lovász Attila.

„Számomra, az Új Szóban 1990 óta megjelent több száz interjúmnak köszönhetően, réges-régen kiderült: inkább jöjjenek több felől kritikák vagy vádak, mint hogy alákérdezzek, és a kérdést mindenki szeresse, a választ meg mindenki előre tudja. A valamirevaló újságíró ugyanis jól ismeri, hogyan él, mit tervez és mit fájlal az EMBER, aki egyben választópolgár, akinek iskolába jár a gyereke, aki felkeresi az orvost, akinek kirabolják a lakását, vagy egyszerűen csak azt szeretné, hogy jobbára kevéske pénzéért a boltban ne akarjanak bóvlit rásózni. Hogy észrevenni a fonákságokat nem tudomány? Lehetséges. De az újságírónak nemcsak szimata van, hanem szakmája felelősségével többes számban gondolkodni is megtanult… Jóban-rosszban megélte 70. születésnapját az Új Szó! A valamivel ennél is „szebb korú” riporter pedig úgy néz vissza életének az Új Szó által döntő módon befolyásolt elmúlt évtizedeire, mintha (kényszer)pihenőkkel ugyan, ám így is kalandos, közös közéleti körutazáson lett volna az olvasók útitársa” – írta Mikolósi Péter az Új Szó 70. születésnapjára.