„Dupla R szupersztár, ki a franc vagy te, tudod-e már?”

KASZÁS DÁVID

A címben idézett versikét, a Jézus Krisztus Szupersztár címdalának szövegét ifj. Charles Robert Redford gyerekei írták át apjukra. A benne rejlő pimasz humor lényegre törő: a Sundance kölyök – mely szerepet eredetileg Paul Newmannek szántak – újra és újra átértékelte, feltalálta, megteremtette önmagát. Pályája az ír Michael Feeney Callan (regények, versek, életrajzok, televíziós filmek szerzője, producer és rendező) életrajzi könyvében elevenedik meg.

Robert Redford kacskaringós életútja végére a szerző átmenetileg pontot tett ugyan, ám az nem ért véget. Őrült Bobby 78 évesen is él és virul. Pedig érkezésekor az se volt biztos, hogy velünk marad. A kék babaként világra jött örökmozgó gyerekkora tragédiák jegyében telt, tinédzserkori lázadását a bűnözés határáig tolta. Kezdetben kizárólag képzőművészként tudta elképzelni magát, a színészet csak mint B terv szerepelt céljai között. Az ír tweedzakóban feszítő, kacsafarok-frizurájú, búskomor képű csavargóban kitörésre készen feszültek a visszafojtott kreatív energiák, míg színpadra nem állt, ahol aztán merő fizikalitássá vált, tombolt, mint egy ketrecbe zárt állat. Az orpheuszi alászállásokat a tévé roppant méretű átokföldje követte, majd megindult a fény, a mozi felé, bár kezdetben elveszett valahol a stáblisták alján. Aztán jöttek a nagy filmek, megérkezett a mezítlábas srác s vele együtt az áttörés. A nehezen befolyásolható aranyfürtű ifjú a bámulat tárgyává vált.

A közel hatszáz oldalon több portrétöredék is kirajzolódik: élet- és munkatársak, családtagok, bizalmasok, meg persze Redford naplói, jegyzetei, levelei jellemzik a született nyeregcsavargót. Megelevenedik a háttér: hemzsegnek a banálisabbnál banálisabb válltömések, kitömött melltartók, tűsarkak és póthajak, nyílik a mézcsapda, a stúdiók világa. Ám míg a filmvilág eladta lelkét egy szmogköpködő ipari gépezetnek, Redford a sztárpiacon is megőrizte függetlenségét. Hiú volt, karcos, kicsit arrogáns és vakmerő, miközben áthidalta a fodrászolt plakátsztárok és az ellenkultúra közti szakadékot, védte az őslakos indiánok természetkultúráját, bekapcsolódott a környezetvédelmi keresztes háborúba, majd a nagypolitikába is. S közben dőlt hozzá a hollywoodi siker. Ám a folyamatos utazgatás, a New York-i, utah-i és Los-Angeles-i hármas életvitel terhei nyomán űr tátongott a családi életében. A szertelen hatvanas évek és a hetvenes évek nagy balhéit, csodás Akárki-meséit követően a világ első számú és legtöbb bevételt generáló filmsztárja megfáradt. Hiába tört második utat magának, hasztalan folytatta bújócskaéletét, „a hazugság, a csalás, a víztaposás, a pazarlás, a sértődés, a torzítás és a sekélyesség” átmenetileg padlóra küldte. A válás, a pénzügyi csőd, a filmes fiaskók, a gallyra ment barátságok, a pánikrohamok, a balesetek és a gyilkosságok mellett egy biztos pont maradt: egy régi birkalegelő. Egyfajta rezervátum-légvár. Ez a Sundance, melyből Hurrikánország legnagyobb független filmfesztiválja bontakozott ki.

Callan kötetében a bőséges szó- és képanyagban akadnak ugyan csapongó háttérhangok, kódolt utalások, elírások és téves információk, összességében azonban remek olvasmány. Az igazság persze csak a sokféle hang összehangzásából deríthető ki.

M. F. Callan: Robert Redford. Európa Könyvkiadó, 2014.