Danálás tésztávaúú

A nagy szeretetben (Hofi szerint mingyá beledöglök) karácsony táján jólesett, hogy olyasmit olvashattam, ami alaposan megcsiklandozott. Végy tehát egy kis időt, kezedbe könyvet, engedd agyadba a hangulatokat, és kalandra, vagyis szolgálatra fel, olvasó!

Mi ez a könyv? Alcímében: Szerelem, biztonság, kutyák. Címében egy rejtélyes étel neve: Dandaranda. De lehet, hogy nem is étel? Lehet, hogy csak akarat megenni valamit, amiről csupán sejtésem van? Esetleg az örök emberi vágy mostani megfogalmazása lenne ez a szó- és cselekményfolyam, mely szerint szeretve lenni, békében, tele hassal, kedved szerint élve mégiscsak jobb talán, mint utálatban leledzeni, éhesen, fázva és kényszerállapotban?

Veres István különleges hangvételű, modern prózát alkotott a Dandaranda című regényével, sajátos ablakot nyitva egy korosztály szocializálódási folyamatára. Az ablakon át az látható: a gondolkodó és alkotó korosztály mellett az anyagi szinten vegetáló, teljesen hétköznapi és panelgondolkodású emberek vágyai, álmai, gondolatai, élethelyzetei, érzései is éppen olyan érdekesek lehetnek, mint a hiperintelligenciájú lényeké. Végül is a hétköznapi életkörnyezetben pontosan a panelgondolkodásúak, az egyszeri és egyszerű lények, a szürkék, a monotonok, a papírmasé életűek vannak többségben. Ráadásul az sem biztos, hogy amit az egyik panelgondolkodásnak, egyszeri és egyszerű életnek, szürkének, monotonnak, papírmasészerűnek lát, az az is. Mert lehet más is. A történet egy biztonsági őr életén át (a szerzőnek saját tapasztalatai vannak) közelíti meg egy átlagos, a Föld bolygón lévő város létezését. Nem kell megijedni, nem sci-fi a regény! Az álom és ébrenlét határán sodródó biztonsági őrnek egy kínai lány iránti szerelmét, a neki állított gasztronómiai csapdákat, a biztonság helyett állandósuló kiszolgáltatottságérzést, a szétzilált ént, a szerteomló kint és bent egymásrautaltságát mutatja be. Hát így élünk? Hát így! Vagy így is.

Veres István rendkívüli nyelvi leleménnyel vág bele az írásba. Megdöbbent, elkápráztat, visszakézből meg ad egy sallert. Megforgatja a gyomrot, polgárt bosszant, abból is a kicsit. Mert írói nagyvonalúsága elsősorban arra mutat rá: nyitottság kell, kedveseim, nyitottság a másságra, a kicsit szokatlanra. Mióta elolvastam a könyvet, mániákusan figyelem a gasztrooldalakat a neten, hátha meglelem valamelyiken a Dandaranda receptjét. Olyan ismerős ez az elnevezés! Mákosan mintha már ettem volna ilyet. Kutyásat nem ettem, nem is kívánom. De lehet, hogy lekváros már volt?

Figyelmet! Ezt kér az író. Nyugalmat. Békét! Bőséget! Jókat! Mint az új évben azt kívánni illik. Mindenkinek! Dandarandát!

Veres István: Dandaranda (Szerelem, biztonság, kutyák), Kalligram 2013

Értékelés: lllllllllm