„Csupa élet a köztemető”

PUHA JÓZSEF

Vida József a fő motor. Az első, 2011-ben megjelent Egy perc című nagylemezen Szabó Dzsóval dolgozott, a másodikat, a tavaly év végén kiadott Néma dal címűt Gáti István költővel készítette. Józseffel és Istvánnal, valamint Vincze Lillával beszélgettünk, aki énekel a második albumon.

József, a zenei pályafutásod nem a Mássalhangzókkal kezdődött. Korábban versek megzenésítésével foglalkoztál.

József: Sokáig egyedül „szobazenészként” a négy fal között zenésítettem verseket Fülig Jam néven, és már akkor is profi énekesekkel dolgoztam. Az irodalomórákon gyakran elemeztünk verseket, próbáltuk megfejteni, mit gondolt a költő, mit akart közölni. Ez mindig is foglalkoztatott. A legtöbb költővel már nem lehet megbeszélni, milyen zenét képzel el a verséhez, részben ezért kortárs szövegírókkal kezdtem együttműködni. A Mássalhangzók igazi csapatmunka, izgalmasabb kihívás, mint a Fülig Jam projekt volt.

A mássalhangzós történet hogyan kezdődött?

József: Fontos hangsúlyozni, hogy a Mássalhangzók nem zenekar. Talán a szerzői társulás a megfelelő kifejezés rá. Nem vagyunk profi zenészek. Civil foglalkozásunk van, amelynek semmi köze sincs a zenéhez. Gitáron ugyan játszom, de zeneszerzőként a modern technika vívmányait is használom. Az első CD szövegírójával, Szabó Dzsóval a világhálón találkoztam. Elindult a közös munka, s megkerestünk olyan énekeseket, akik a dalainkat profi módon tudnák előadni. Ugyanez volt a koncepciója a második nagylemeznek is. Dzsó sajnos nem tudta vállalni a munkálatokat. Hasonló úton indultam el, beírtam az internetes böngészőbe, hogy kortárs költők, s Gáti István nevét is kidobta a kereső. Megérintettek a versei. Hamar kiderült, hogy kiválóan tudunk együtt dolgozni. Egyre több dal született, s úgy gondoltuk, érdemes ismét profi előadókat felkérni.

Nyilván ez már könnyebben ment. Korábban nem tartottál attól, hogy az énekesek elutasítanak? Hiszen ők nem ismertek téged.

József: Dehogynem tartottam. De Czutor Zolit például régről ismerem, nagy rajongója vagyok. Szegedről származunk, ahogy Szirtes Edina Mókus is. Lovasi Andrással viszont korábban nem voltam kapcsolatban. Mély lélegzetet vettem, s bekopogtattam hozzá. Tőle tartottunk leginkább, hiszen olyan területen próbálunk helytállni, ahol ő vérprofi. Kiváló zeneszerző és dalszövegíró, véleményem szerint a magyar popélet egyik meghatározó alkotója. Boldog vagyok, hogy igent mondott. Volt több olyan előadó is, aki visszautasított. Nagyon korrektül elmondta, hogy ez nem az ő zenei világa, nem tud vele azonosulni.

István, hogyan fogadtad a felkérést?

István: Először leültem az internethez, hogy megismerjem József fent levő munkáit. Aztán küldött egy csomagot, amelyben körülbelül ötven zeneszáma volt. Egy ültőhelyemben meghallgattam. Megfogtak. Rögtön kirajzolódtak előttem az új kihívások, s elkezdtem azon izgulni, nehogy meggondolja magát. Később másfajta izgalom lett úrrá rajtam, hiszen a Fülig Jam-dalok és az első Mássalhangzók-album is magas léc, amit nem könnyű megugrani. Ráadásul ezen az úton még nem jártam, igaz, dalszövegekkel próbálkoztam már. Most zenére kellett szöveget írnom. Nagyon élveztem a munkát, ez a fajta dallamos zene könnyen előhívja az ember agyából a gondolatokat.

Lilla, te hogyan kerültél a képbe?

Lilla: Gáti Pistivel számos ponton összeér az életünk. Nemcsak szakmailag, hanem barátilag is. Tehetséges költő, kiváló ember. Ő kért fel. Vidám, kedves dalocskák ezek, fontos mondanivalóval, humorosan, ironikusan megfogalmazva. Tündéri báj van bennük. Mi is beleszólhattunk, alakítgathattuk. Két zeneszámot éneklek, József és Pisti rám szabta ezeket. Telitalálat a Körút, történelmi utazás a mából, amelyet azért érzek a sajátomnak, mert előszeretettel kutatom a századfordulós Budapestet, lenyűgöz az akkori kávéházi hangulat. A Fotel Tours pedig azért testhezálló, mert szeretek utazni, imádom a vizet, a tengert.

Nem egy dalszöveg burkolt társadalomkritikát is megfogalmaz.

József: Nem nevezném társadalomkritikának, inkább egyfajta alkotói közlésnek. Bár az első CD-n szereplő Hamis című szerzeményünk valóban kritikus hangvételű. Akkor érdemes valamivel előrukkolni, ha üzenetet is közvetítesz. Az a legjobb, ha a zenei és a szövegközlés találkozik. Szeretem rétegezni a zenét, szívesen beágyazok hangszerelési trükköket, István feladata pedig a mondanivaló kidolgozása. Mostani kedvencem a temetői hangulatképet megfogalmazó, mégis életigenlő Csupa élet című dalunk. Furának tűnhet a kombináció, de ettől izgalmas. Arról szól, hogy nemcsak az elmúlás van jelen a köztemetőben, hanem igazi élet is folyik ott.

A szerzeményeitek ízig-vérig popdalok. A Pitypangot játszotta a Petőfi rádió, sláger lett. Bármelyik más dalotokból az lenne, de nem hallhatók túl sűrűn.

József: Sokfélék vagyunk. A rádióban is sokféle szakember dolgozik, különböző szempontok szerint szerkesztik a zenét. Azt nem tudom megmondani, hogy ezeknek a szempontoknak miért nem felelnek meg a dalaink. De nem is a rádiós elvárások alapján készültek. Az szerencsés, ha a kettő találkozik. Az internet egy ideje már felvette a versenyt a rádióval, ott sok a lehetőség a kevésbé ismert előadók számára is. Akiket a mi zenénk megcéloz, azok előbb-utóbb ránk találnak.