Csiszolva, mint a folyami kavics

„Mindig nyitott szemmel jártam, és két lábbal álltam a földön”Antal Milan felvételeOtt vannak a hősei. Cipősdobozokban, cetliken. A konyhaablakból Losonc belvárosára látni.

Ardamica Ferenc legújabb munkája, Az akasztott ember kötele ebben a hónapban jelent meg.

Babonás ember?

Több mint babonás. Apácát, fekete macskát messze elkerülök. A pénztárcámban lapul egy akasztott ember köteléből származó foszlány, de a karácsonyi ponty pikkelyeiből is hordok magamnál. Hiszek abban, hogy a hétköznapok során mutatkoznak jó és rossz jelek.

Milyen jelek kísérték eddigi munkásságát? Úgy tudom, harmincegy éve, huszonkilenc évesen A rokon cseléd című kötettel jelentkezett irodalmunkban.

Jövőre lesz negyven esztendeje, hogy a pályán vagyok. Az írás olvasással kezdődött, rengeteget olvastam, válogatás nélkül szinte mindent. Nagy könyvtárunk volt otthon. Később könyveim egy részét el kellett adnunk, mert első fiam, Ferike nagyon beteg lett, kellett a pénz a gyógyítására. A könyvtáramat azóta újra feltöltöttem, mintegy hatezer könyvem van, lassan kiszorítanak a lakásomból.

1970 után ’89 a következő jelentős évszám. Miért csak akkor jelenhetett meg az Anyám udvarlói című kötet? Hatvannyolcas magatartásáért üldözték?

Az üldöztetésemhez elég volt, hogy magyar értelmiségiként magyarul írtam, hogy visszadobtam a pártkönyvemet, és nem értettem egyet a testvéri segítségnyújtással.

ĺrt erotikus novellákat, irodalmi paródiákat és kalandregényt. Sikerült felhergelnie az olvasókat?

Piszokul felhergeltem bizonyos embereket. A Tejszínhabos halál címmel kötetbe foglalt erotikus novellák fogadtatása vegyes volt. A kritikusok nem lelkendeztek, a kiadó viszont nem fizetett rá. Az első kötetem után olyan későn jött a második, hogy közben felnőtt egy generáció, amely már nem ismert. Szerettem volna nekik is bemutatkozni. Sikerült. A Görbe tükör című irodalmi paródiával nem szereztem barátokat. Akadtak, akik megsértődtek. A Kalandor születik című kalandregényért azonban megkaptam a Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának nívódíját. Ha az időm engedi, trilógiává bővítem a történetet.

Azt olvastam egy kritikában, hogy novellái olyanok, mint a folyami kavics. Ahogy egymáshoz sodorja a víz a köveket, úgy csiszolódnak.

Novelláimat igyekszem úgy csiszolni, hogy ne maradjon bennük semmi fölösleges elem. Néha azt is felróják nekem, hogy túlságosan puritán a stílusom. Szerintem viszont akkor jó egy novella, ha tömör. Ha már nem fér el benne még egy szó.

Máshol úgy jellemezte egy kritikus a hőseit, hogy átokverte tiszta lelkek ők. Vajon mitől azok?

Novelláim témáját az élet adja, hőseimmel az utcán találkozom. Nem keresem őket, egyszerűen csak beléjük botlom. Mindig nyitott szemmel jártam, és két lábbal álltam a földön. Az élet apró-cseprő dolgait ezáltal sikerült beemelnem a novellákba.

A pályán sorra kapta az elismeréseket. Hatvanöttől, kilencvennyolcig összesen tizenegy díjat kapott. Melyikre a legbüszkébb?

A SZOT különdíjára, melyet a Piszokul felhergelve című novelláért kaptam. Egy filmpályázaton harmadik díjat nyert egy forgatókönyvem. Azt mondták, olyan író vagyok, aki európai filmben tud gondolkodni. A legutóbbi elismerést Losonc Város Díja jelenti számomra, melyre roppant büszke vagyok.

Nem mindennapi, hogy egy hatvanéves írónak fülbevalója van. Ősz haját pedig egyik napról a másikra feketére festi.

A fülbevalót az ötvenötödik születésnapomon lövettem be. Úgy éreztem akkor, hogy valamivel meg kellene mutatni, hogy szabad ember vagyok. A felszabadult rabszolgák is fülbevalót viseltek... Most, hatvanadik születésnapomra megint kitaláltam valami polgárpukkasztót. Azért vágattam le a hajam, és azért festettem be feketére, mert meguntam, hogy reggelente egy ősz hajú ember nézett vissza rám a tükörből borotválkozás közben.

Az akasztott ember kötele című novellagyűjtemény mennyire összegzése az élet dolgainak?

Igyekeztem keresztmetszetet adni mindabból, amit eddig írtam. Az első ciklusban, a Tizenharmadik oldalban, szatírák vannak, a másodikban, amelynek címe megegyezik a kötet címével, emberi tragédiákat dolgoztam fel, a harmadik ciklusban pedig kirándultam az irodalomba meg a történelembe. Az is a címe, hogy Panoptikum.

Hamarosan bezárul egy képzeletbeli kör. Az Anyám udvarlói című novelláskötete, amely annak idején az országos népszerűséget hozta meg önnek, a napokban megjelent szlovákul. Ez a tizedik kötete a sorban.

Szlovák barátaim és ismerőseim többször szóltak, hogy olvasnának valamit tőlem. Szlovákul nem írok, ezért úgy döntöttem, hogy lefordítom az Anyám udvarlóit.

Terveiről sohasem nyilatkozik. Talán ez is a babona miatt van?

Hamarosan megjelenik egy válogatáskötetem. Az új évet úgy fogom kezdeni, hogy öt perccel éjfél után, amikor már megittam a pezsgőt, és minden jót kívántam a családomnak, leülök az írógéphez, és felírom az új kötet címét. Meg az első mondatokat.