Csendes napokon megbúvó rejtjelek

A pozsonyi Fotóhónap kiállításaihoz a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is hozzájárul; az intézet székházában látható a hónap végéig Hangay Enikő Csendes Napok című kiállítása.

A kiállított anyag középpontjában a természetre érzékenyen figyelő nagyvárosi ember életérzésének vizuális megjelenítése áll. Ez nem azt jelenti, hogy a városban telepített zöldövezet idilljét örökíti meg objektívjével realisztikus-nosztalgikus rácsodálkozással, hanem az ember és a természet kölcsönös megnyilvánulásaiból, egymásra hatásából, egymással éléséből születő festői, stilizált mikrovilágot igyekszik láttatni. A Csendes Napok – ahogy Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora megfogalmazta – festői részletek mindennapjaink gyakran zűrzavaros, rendezetlen világából. A természet megbúvó rejtjeleit fedi fel mondjuk egy falra ragasztott óriásplakáton, vagy fehér abrosszal fedett faasztallapra terített zöld borsószemek tengerében, esetleg a víz tükrében festőien szétfolyó környezet absztrakt formába mosódó színeiben. Ily módon a természeti elemek sajátos, véletlenszerű találkozásából indít meg gondolatokat, kelt érzelmeket privát tájaival: ahogy lefotóz néhány hóba hullott morzsát, objektívjével elkap egy kemény hideg, havas tájrészletbe belógó pázsitzöld textíliát, a napfény vetülését a parkettán, egy fehér kutyát a kerítés mögött a bozótosban. Privát tájain kívül Hangay Enikő „privát” portrékat is bemutat. Közvetett portrék ezek, ahogy a természet(motívum) és az ember összeolvad, ahogy egymással létegységet alkotnak. Ahogy egy motívum tetoválással „beleég” az ember bőrébe, ahogy a vízzel „azonosuló” emberalak vízimadárrá lényegül, ahogy egy fátyol mögé rejtőző alak sejtelmes titokká lényegül át.

Csizek Gabriella azzal világított rá ezeknek a festői „privát” tájaknak és portréknak a hátterére, hogy: „Hangay Enikő az őt körülvevő világ megismerése és befogadása során találja meg képeit, sosem rendezi meg azokat. Önmaga, családja, barátai és személyes életterének bemutatása nyomán válik megoszthatóvá a szerethető szelíd valóság. A titkos konstellációk, a látszólag összefüggéstelen dolgok harmóniává rendeződve alkotják fotóinak tárgyát.” Rejtélyes szelíd valóság, amelyet Hangay Enikő fellel, s amelybe néha elhomályosítással vagy más eltakaró-elfedő eszközökkel szándékosan belezavar, hogy még szorosabb kötelékben élőkként lássuk a „természet-természet, az ember-ember, az ember-természet”-viszonyok festői képkockáit.