Csalódások után nagy reménnyel

Harminc évvel ezelőtt forgatta A színésznő és a halál című, nagy erejű dokumentumfilmjét, amely egy magyar származású amerikai színésznő, Kathleen Gati (Sose halunk meg, rendező: Koltai Róbert) felkavaró visszaemlékezése haldokló édesanyja mellett eltöltött nyolc hónapjáról. Ezt követte később a Rómában díjazott, valamint a legjobb európai film és a legjobb európai rendező kategóriájában jelölt Felhő a Gangesz felett, majd A gyűlölet ára című Kertész Ákos-regény nyomán készült Tabló és 2010-ben az Antigoné. Legfrissebb rendezése, a Csendes éj az utómunkálatoknál tart.
 
Mi az oka annak, hogy sok évvel ezelőtt, egyik napról a másikra eltűnt a magyar filmesek táborából, és még az országot is elhagyta?

Elég sokat csalódtam a szakmában. Különleges filmeket csináltam, amelyeken lehet vitázni, lehet azt mondani rájuk, hogy tetszik, nem tetszik, de mindegyik profi alkotás, bizonyos körökben pedig jó visszhangjuk volt. A fogadtatás ennek ellenére nem olyan volt, amilyet vártam. Pedig Magyarországon is díjakat kaptunk, Jancsó Miklós és Grunwalsky Ferenc esküdtek a Gangeszre, annyira elismerték. Ők ketten, külön még díjat is akartak alapítani nekem. Egyik oldalon megvolt a ragyogás, a másikon viszont az elutasítás, a szűklátókörűség, a rosszindulat. A Tablót meghívták Karlovy Varyba, ami komoly elismerés volt, de magyar részről egyetlen plakátot kapott a fesztiválon. Percekkel a vetítés előtt ragasztotta ki a Magyar Filmunió munkatársa, a vetítés után pedig már le is vette az ajtóról, hogy ez még kell valahol. A Süddeutsche Zeitung kritikusa az ottani vetítést követően azt írta, hogy a Nyugattól keletre szekcióban ez volt a legjobb alkotás. Magyarországon be sem mutatták. Karlovy Vary után Argentínába, a Mar del Plata-i fesztiválra is meghívták a filmet, de a Filmunió erre úgy reagált: Magyarország ezzel az alkotással ott nem képviseltetheti magát. Nagy huzavona után végül kiengedték, de Lengyelország nem kapta meg. Magyarországgal kapcsolatos érzelmeim, benyomásaim, csalódásaim nagyon elkeserítettek. A Duna Televízió az Antigonét, amely az antik dráma újszerű feldolgozása volt, ingyen akarta levetíteni. Azt mondtam, akkor inkább nem. És eljutottam arra a pontra, hogy elég volt. Azzal, hogy sem a televízióban, sem a mozikban nem került műsorra, meg is buktatták otthon. Eszenyi Enikő jóvoltából egyetlen vetítése volt, a Vígszínház telt házas nézőtere előtt.
 
A Felhő a Gangesz felett után sem forgatott jó ideig. Pedig annak jelentős sikere volt, a színészi alakításokat is díjazták a játékfilmszemlén. Mivel indokolták, hogy nem támogatják a következő munkájában?

Hat évig kellett várnom, hogy a Gangesz után újra forgathassak. Bármire kértem pénzt, elutasítottak. Ezek a negatív élmények vezettek oda, hogy elköltözzek Magyarországról. Aki élt már külföldön, az ezt könnyen megteszi. Egy ilyen döntés mögött azonban nemcsak a magyar viszonyok nemszeretete van és sértettség, hanem az is, hogy a világ sokkal nyitottabb annál, mint ahogyan sokan érzik, képzelik. Juditnak, a páromnak is, aki a Pfizernél dolgozik, sok mindenből elege lett otthon, és a cégen belül el tudott helyezkedni máshol is. Én már éltem korábban emigrációban, fiatalon kerültem annak idején New Yorkba, s mivel Judit Brüsszelben talált remek állást, mentem vele. A konkrét elhatározás után két héttel már ott voltunk. Ez 2010-ben történt. Nyolc-tíz évig nem is jöttünk Magyarországra. Az első két esztendőben is csak egyszer-egyszer, aztán sokáig egyáltalán nem.
 
A Brüsszelben töltött öt év után hogyan vetődtek Észtország fővárosába, Tallinnba?

A Baltic Film and Media University rendező szakán kaptam állást. Két évig ott tanítottam. Az északi régió legrangosabb egyeteme ez. A New York Universityn is tanítottam már, de Tallinn is fantasztikus hely. A Felhő a Gangesz felett kijutott a Black Night fesztiválra, és azután hívtak meg Tallinnba. Judit közben új állást talált Berlinben, és most itt lakunk. Budapesten legutóbb csak annyi időt töltöttem, hogy leforgattam a Csendes éjt, és már jöttem is vissza Berlinbe.

Állami támogatást egyáltalán nem kértek a filmre, mégis le tudta forgatni. Ennyire biztos volt benne, hogy egy kitaposatlan úton is célba ér?

Judittal mi is beszálltunk a költségekbe, Topolánszky Tamás Yvan és Sümeghy Eszter személyében pedig megtaláltuk a film producereit. Tamás filmje, a Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot nagyon tetszett nekem, ő pedig az én Gangeszemet szereti. Nagyon profi film a Curtiz. Unikális művészi alkotás. Biztosra vettem, hogy a magyar rendszertől nem kaptam volna anyagi támogatást a Csendes éjhez. Elküldtem hát a forgatókönyvet Tamásnak, akivel addig soha nem találkoztunk, nem is láttuk egymást, mégis igent mondott. Kamaradráma szívességpatronokkal, saját forrásból. Rövidfilmes, tehetséges fiatalokkal dolgoztam. Molnár Piroskát és Vilmányi Benettet, a film két főszereplőjét pár nap alatt megszereztem. Benett akkoriban utasította vissza a Junior Prima Díjat. Nem sokkal ezután a Larry című filmből ismerte meg az ország. Piroskát pedig mindenki imádja. Világszintű színész mindkettő. Óriási tehetségek.

Évek óta nem él Magyarországon. Ismeri egyáltalán az elmúlt időszak magyar filmjeit?

Az érdekesebbek mind eljutnak hozzám. A barátaimtól mindegyiket megkapom. Vagy maguk a rendezők küldik el.
 
Amikor a Csendes éj forgatókönyvét írta, pontosan látta maga előtt a két színészt, vagy később esett rájuk a választása, amikor már készen volt a történettel?

Piroskát végig magam előtt láttam. Benettet kisfilmekből, interjúkból ismertem. Nagyon megtetszett. Piroska mondta is, hogy zseniális a fiú. Örült neki nagyon. Tanítványa volt a főiskolán. Tudtam, hogy Benett otthagyta a Radnóti Színházat, és nem akar már színész lenni, de mondtam neki, hogy örülnék, ha ezt az egy filmet még elvállalná. Egy nap elteltével úgy reagált a forgatókönyvre, hogy szia tesó, ez kurva jó! Miután személyesen megismertem őt, másvalakit már elképzelni sem tudtam a szerepre.
 
Annyira passzoltak egymáshoz Piroska és ő?

Benett nagyon helyes fiú. Állandóan a fiatal Marlon Brandót láttam benne. Én meg homo aestheticus vagyok. Nekem mindig fontos, hogy a színész fizikai értelemben is karizmatikus legyen. Vannak nagy színészek, akik ezt a vonást nem hordozzák magukban. Benett őrületes tehetség. Döbbenetes kettősség van benne. A legelesettebb, a legszegényebb, legprolibb gyereket ugyanolyan természetességgel hozza, mint a Wittgensteint olvasó entellektüelt, aki ő. Nekem pedig pont ez a kettősség kellett a filmbeli karakteréhez.
 
Honnan ez a történet, amely ilyen erővel kikívánkozott önből?

Egy észt növendékem talált egy pályázatot, amelyet az amerikai Ritz Hotel tett közzé. Egy szállodai szobában rövid, behatárolt idő alatt játszódó történetet kerestek. A srác pályázott erre. Segítsek neki, kérte. Remek ötlet, gondoltam. Reklámcélra találta ki a hotel. Én meg szeretem a beszélős filmeket, Éric Rohmer is ilyeneket készített. Nem történnek bennük nagy dolgok, csak emberek beszélgetnek. A mi világunk, a mai világ már tragikusan más, mint Rohmerék világa volt. Meggyőződésem, hogy két ember társalgásában, ha megfelelő nyitottság van bennük, megfogalmazható az a világ, amelyben ma élünk. A nagy akciófilmekből is egy-egy monológra vagy fontos mondatra emlékezünk. Egy idő után már nem merül fel semmi más. Két ember történetében pedig a legtöbbször az idős férfi, fiatal lány szerelmét, vagy az idős férfi, fiatal férfi barátságát kapjuk. Nálam egy idős asszony és egy fiatal fiú rendhagyó viszonya bontakozik ki. A nőnek a fia, a srácnak az anyja lett öngyilkos. Az asszony már túl van sok mindenen, a föld, a világ, az univerzum testesül meg benne. Mi, férfiak pedig jól vagy rosszul veszünk részt ebben a történetben. Sokat hibázunk, nem figyelünk oda a másik kvalitásaira. Sok férfiban nincs is meg a jin és a jang kettős, mint a filmbeli fiúban. Nekem pedig a Piroska által megformált ősanya mellé egy őszinteségre, a világ felé való kitárulkozásra, mások befogadására hajlamos fiúra volt szükségem.
 
Ezt az érzékeny megértést sejteti a cím is, a Csendes éj?

Egy karácsonyi találkozást, amely mindkét ember életébe komoly változást hoz. Ünneplés nincs a történetben, bár az asszony és a fiú szenteste keresztezik egymás útját. Két magányos ember, akik nem gondolnak arra, hogy valaki hirtelen belép az életükbe. Mindketten egyedül vannak. A tragédiájukban csillan meg a karácsonyi érzés. Attól kezdve, hogy egymásba botlanak, zavartság, félelem, gyanakvás színezi a kapcsolatukat, aztán egyre többször halljuk tőlük, hogy karácsony van. Bár nincs ajándékozás, sőt éneklés sem, mindketten rádöbbennek, hogy nem véletlenül épp ezen a napon hozta össze őket a sors. Az idős asszony fel is ajánlja a fiúnak, hogy ha akar, ott maradhat nála. Nagyon szép pillanat ez a filmben. Az elfogadás momentuma.
 
Tíz nap alatt hogyan lehet leforgatni egy ilyen filmet?

Nem volt könnyű. A forgatás előtt két és fél hetet próbáltunk Piroska lakásában, ami ugyan nem volt sok, de elértem, hogy mindent részletesen meg tudtunk beszélni. Piroska úgy vette az instrukcióimat, mint egy tinédzser korú diáklány. Fantasztikus volt.
 
Benett lehetett a keményebb dió, hiszen róla köztudott, hogy meglehetősen öntörvényű fiú. Megküzdött vele?

Az öntörvényűségnek a szikráját sem láttam benne. Végig hagyta magát vezetni. Tegnap kaptam tőle levelet. Azt írta: Tudnod kell, hogy a legnagyobb élményem volt a Csendes éj! Szívesen forgatnék vele egy másik filmet, amelyben már nem proligyerek lenne, és nem is fehér cigány, hanem valaki egészen más.
 
Improvizáltak néha a felvételek során?

Soha. Nem akartam. Nem engedtem. A sok próba, a pontos szövegtudás eredményezte, hogy ilyen gyorsan meg tudtuk csinálni a filmet.
 
Az mennyit könnyített a helyzeten, hogy végig egyetlen helyszínen forgattak?

Rengeteget. Hozzáteszem: a lakás minden szegletében dolgoztunk. Járkálnak, esznek, tévét néznek, veszekednek, összeborulnak. Két ilyen profi színészt nézni lenyűgöző élmény. Ajándék. Piroska is szeretne már lazábban élni, kevesebbet dolgozni, finoman kisétálni a szakmából. Hetvennyolc éves. Végigdolgozta az életét. Benett két iskolában tanít drámaművészetet és színészmesterséget. Rendezni szeretne. Ennek ellenére mindketten rögtön igent mondtak a filmre, pedig tudták, hogy nagyon kevés pénz lesz benne. Büszkeséggel tölt el, ha arra gondolok, hogy két ilyen született tehetséggel dolgozhattam. Közelről figyelhettem, mire képesek, miképpen nyílnak meg, ha én is megnyílok előttük, hogyan reagálnak egy-egy kérésemre, hogyan viszonyulnak hozzám. Nyugodt szívvel kijelenthetem: felemelő élmény volt mindannyiunk számára ez a munka.

A szerző a Vasárnap munkatársa