Családegyesítő tévéműsor amerikai módra

A valóságshow-k és az átváltozóshow-k sokaságából a Queer Eye for the Straight Guy valami egészen bámulatos ötlettel tűnt ki. A show a Bravo nevű kábelcsatornán látható, és ha egy évvel ezelőtt senki sem hallott erről a csatornáról, hát most két dolog miatt ismeri egy ország. Az öt meleg férfi és A nyugati szárny című sorozat újravetítésének köszönhetően. A Bravo nem csak anyagilag lett rendkívül sikeres, hanem ezzel a merész műsorral tévétörténelmet is írt.

Mire jók a sztereotípiá

A Queer Eye abból a jól ismert sztereotípiából indul ki, hogy a meleg férfiak (queers) ápoltak, követik a divatot, jól tájékozottak a kultúra terén (beleértve a kulináris művészeteket) és kedvenc hobbijuk a lakberendezés – a heteroszexuális férfiak (straight guys) viszont nem adnak magukra, évekig egy ingben és nadrágban járnak, utálnak bevásárolni, nem érdekli őket a kultúra, és egy barlangban is jól ellennének. Ezek a sztereotípiák természetesen nem igazak minden heteroszexuális és meleg férfira, hogy a biszexuálisok diszkriminálását e tekintetben már ne is emlegessük, mégis a valóságon alapulnak. A show készítői tehát egy-egy meleg férfit szerződtettek minden területre, és felhívást intéztek a nagyközönség felé, hogy jelentsék be azokat a férfiakat, akikre ráférne egy ki átváltozás. Érdeklődőkben nem volt hiány. Egyes férfiak maguktól jelentkeztek, de voltak, akiket kedvesük, feleségük, barátjuk vagy éppen a mamájuk nevezett be. Egy tipikus epizód egy óra hosszát tart (reklámokkal teletűzdelve), a forgatókönyv valahogy így fest:

Egy nagy fekete GM-terepjáróban öt férfi ül, egyikőjük egy dossziéból felolvassa az aktuális áldozat adatait: kor, foglalkozás, családi állapot, és a legproblémásabb életterületeket, ahol kívánatos lenne javítani az illetőn. Ezután a kocsi megáll az alany háza előtt, s az öt szaki futva (gondolom, az elsősegélyt nyújtó orvosok mintájára) hatol be az ajtón. A lakást mindegyikük saját szakmája szerint veszi szemügyre. Először a haj- és bőrápolási szakértő ájuldozik rendre a fürdőszobában: „Úristen! Ez a zuhanyzófüggöny penészes! És a kád! Hát neked senki sem mondta, aranyom, hogy ha fekete csík keletkezik a kádad oldalán, akkor azt ki kell súrolni? Hajzselé? Ugye, viccelsz, ez annyira a nyolcvanas évek...!” Kritikai megjegyzésekben nincs hiány, és az öt profi nem kímél senkit és semmit, ami a szívükön, az a szájukon!

A lakberendező jön: „Ezt a heverőt ingyen kaptad valami lomtalanításban? Miért vannak pizzásdobozok a fotel alatt? Hát nem csodálom, hogy a barátnőd nem nagyon akar időt tölteni nálad. Nekem sem lenne kedvem etyepetyélni egy ilyen hálószobában! Mikor takarítottál itt utoljára?”

A konyhatündér a legkedvesebb a csapatból: „Heves alkoholizálás nyomait vélem itt felfedezni. Ráadásul műanyag pohárból! Ez a húsdarab lassan magától fog a hűtőből kimászni! A sok konzerv, gondolom, arra utal, hogy főzni nem nagyon szoktál, igaz?”

A ruhafelelős viszont a legszigorúbb: „Hány éves vagy te, édesem? És még mindig nem vettél magadnak felnőttruhákat? Ez az alsónadrág valamikor fehér volt, vagy már ilyen szürkén kaptad? Mit keresnek a tisztítós ruhafogasok a szekrényedben? És hol vannak a cipőid? Csak nem azt akarod mondani, hogy összesen három pár cipőd van, és abból is kettő tornacipő?! Úristen!”

A „megalázás” fázisa (és egy kis reklám) után egyesével veszik kezelésbe az illetőt a hozzáértők. Amíg a divatszaki és az áldozat ruhákat vásárol, a lakberendező kidobálja a használhatatlan bútorokat, takarít és kifest, ha kell. A konyhaszakértő a konyhát veszi kezelésbe. A második házon kívüli aktivitás a bútor és a lakberendezési tárgyak vásárlása. A lakberendező javaslatot tesz, majd megbeszéli a klienssel az új otthon részleteit. Ezután következik a külső megváltoztatása. Hajvágásra, szőrtelenítésre, szoláriumozásra, pedikűrre és manikűrre kerül sor valami jó nevű szépségszalonban. A dolog ennyiben nem merül ki – a páciensnek meg kell tanulnia a leckét: milyen hajápolási és bőrápolási szereket használjon, azokat hogyan, milyen mértékben és mikor vesse be stb.

És visszaérkezünk a lakásba, ahol tisztaság és új bútorok fogadják a megszépült férfiút. Ekkor láthatják a nézők a képernyőn a különbséget az új és a régi között lakás és ember tekintetében(gyors egymásutánban jönnek a képek, a hatás nem marad el). Az ételszakértő ekkor már készen áll egy ötlettel, milyen kulináris meglepetéssel rukkoljon ki kedvese, felesége részére az illető. Van, amikor egy étterem, van, hogy egy különleges étel és bor kiválasztásában segítkezik, van, amikor megtanítja az illetőt valami egyszerű vagy akár komplikált étel elkészítésére – minden attól függ, mi a célja az estének, no és persze, hogy mire vállalkozik az alany.

A kultúrfelelősnek nem mindig van dolga. Olyan esetekben, amikor a férfi azzal szeretne kedveskedni párjának, hogy elviszi táncolni, egyszerű tánclépéseket, trükköket tanít meg vele. Ha egy produkció lesz a meglepetés, arra készíti fel. De van, amikor csak ötleteket ad arra vonatkozóan, hogy melyik színdarabra, koncertre vegyen jegyeket (és hol), milyen CD-kkel bővítse ki otthoni zenegyűjteményét stb. És ha esetleg együttélési vagy házassági ajánlatot akar tenni a delikvens, segít kitalálni valami szellemes módot az ajánlattételre, segít előkészíteni a beszédet, elrejteni az üzenetet vagy a gyűrűt.

A változni vágyók

A nap (és az óra) végére az átváltozni vágyó egyedül marad otthonában, és jön a premier, amit az öt szaki egy tévéképernyőn figyel, drukkolva, hogy minden jól sikerüljön, az a bizonyos este jól süljön el. A főszereplő ekkor főz (vagy nem), tisztálkodik, felveszi az előre összekészített kompozíciót újonnan vásárolt ruháiból, és fogadja vendégét vagy vendégeit. Ebben a pillanatban derül ki, hogy reagálnak a sok változásra azok, akik miatt mindez történt.

A show maga néha megható, néha vicces, néha pedig meglepő. Emlékezetes marad az a házas programozó, akinek le kellett gyantázni a hátát és szét kellett választani a szemöldökét. Felesége őszinte könnyeket hullatott, amikor meglátta újjászületett (rövid hajú és borotvált), elegáns ruhában feszítő férjét, aki komoly konyhabeli mutatványra vállalkozott nem kis sikerrel az átrendezett lakásban. Hogy utána bérelt limuzinnal táncolni is elvitte a szeretett nőt, azt az már el sem merte hinni.

Továbbá az ügyvéd, akinek új háza tátongott az ürességtől, és aki hajpótlékot viselt éveken át úgy, hogy saját gyermekei sem tudtak róla. Hagyta magát rábeszélni arra, hogy megváljon szégyenétől, elégette a hajpótlékot, leborotváltatta a fejét, és először vállalta kopaszságát a családja és barátai előtt — a mamáján kívül mindenki nagy megelégedésére.

És ott volt az ötvenes éveit taposó blueszenész, aki 23 éves szakállát (amit azért hordott, mert meggyőződése szerint a felső ajka csúnya, és el kell maszkírozni) borotváltatta le, hosszú hajából csinos félhosszú lett, és fiatalos szerelésében jobban nézett ki, mint valaha. Tinédzser lánya csak annyit tudott kinyögni meglepetésében, hogy új apja lett, aki úgy néz ki, mint egy modell, és igaza volt. A megfiatalodott zenész új otthonában koncertet adott, s az első blues öt meleg férfiról szólt, akik megváltoztatták az életét...

Az én kedvenc epizódom az volt, amikor a fekete hosszú hajú rockert, akinek a lakása leginkább egy játszótér és egy szemétlerakó fúziójára emlékeztetett, nagy erőfeszítések árán (a hosszú haj maradt!) egy igazán helyes fiatalemberré változtatták, aki nem csak szürke trikókban, farmerban és bakancsban járt, hogy azután a nézőkkel együtt megbánják az egészet. Amikor ugyanis a nap végére minden elkészült és a fiatalember bevezette barátnőjét az új lakásába, hogy a saját készítésű vacsora után arra kérje, költözzön hozzá, kiderült, a barátnő eléggé undok nőszemély, aki igazán nem érdemel meg ilyen kedves és jószívű embert, így aztán senki sem kívánta a fiúnak, hogy ezzel a nővel kösse össze az életét.

Jönnek a metroszexuálisok

Le a kalappal az átlagosnak igazán nem mondható, szereplésre vállalkozó férfiak előtt! Ország-világ előtt vállalják, hogy nem tökéletesek, hogy sok esetben évekig takargattak valamit, és hogy nem tudtak a problémával egyedül megbirkózni. És mindennek tetejébe változtatni szeretnének a dolgon. Újdonság e tekintetben számomra az is, hogy a barátnők/feleségek egyértelműen kinyilvánították azt, ami a párjukban zavarta őket. A műsor során vetített klipekből kiderül, hogy a férfiak családja és baráti köre is támogatja a feleség/barátnő álláspontját. És ezek a férfiak nem elég, hogy kötélnek állnak, ráadásul még meleg férfiaktól kérnek tanácsot, s az átváltozás végén hálásan és meghatottan mondanak köszönetet az értük tett erőfeszítésért. Az ilyesmit nehéz megjátszani.

A show-ban senki sem foglalkozik a szexualitás kérdésével. Mindenki tisztában van azzal, ki kicsoda, és ezért félreértéseknek nincs helyük, minthogy nem arról van szó, hogy meleg férfiakat akarnának heteró férfiakból varázsolni. Nem a meleg férfi dicséretéről van itt szó, hanem inkább az úgynevezett metroszexuálisok megjelenéséről és térhódításáról. A metroszexuálisok olyan férfiak (hetero-, homo-, bi- vagy aszexuálisak), akik nagyvárosokban vagy azok környékén élnek, ápoltak, tájékozottak a kultúra és a politika terén, adnak magukra, környezetükre, beszédmódjukra és egészségükre és ezeket a jellemzőket anyagi helyzetüktől függetlenül fenntartják.

Ez a férfitípus csak az utóbbi években tűnt fel a nyugati nagyvárosokban, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a metropoliszokban a meleg férfiak már évtizedek óta egyértelműen jelen vannak és befolyásolják a „férfiakról” alakított általános képet a médiákban, a tévésorozatokban, a reklámokban, a regényekben stb. ĺgy az „ideál” most valahol a középen található. Egy régi amerikai szólás szerint egy nő legjobb barátnője a meleg férfi. És ez igaz is volt eddig, de lehetséges, hogy most a metroszexuális lesz az új legjobb barátnő, akivel lehet pletykálni, moziba, koncertre és étterembe járni, olvasmányélményeket cserélni, akinek mindig jó illata és fizikuma van, aki tájékozott és kíváncsi a nő véleményére, figyelmes, sőt sármos, de nem kell tőle tartani, mert mint embertársát tiszteli a nőt.

Amerikai sci-fi ez, kedves szlovákiai feleségek, barátnők? Nem feltétlenül. Az amúgy is gombamód elszaporodott show-műsorok sorába tájainkon is be lehetne iktatni valami hasonlót. Bejelenteni való férfiú szerintem volna bőven itt is.

A szerző New York-i munkatársunk