Bűnös lelkek feloldozásra várva

Tajovský az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1874-ben született Besztercebánya közelében, a nevét jelző Tajóban. A szlovák realista dráma megalapítójaként kora legidőszerűbb politikai és szociális kérdéseivel foglalkozott. Preissová tizenkét évvel korábban jött a világra Kutná Hora városában. Falusi történeteinek hőse rendszerint a bűnbe esett nő.

Ez lett a közös nevezője a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Matúš Bachynec által megrendezett, két történetből összegyúrt előadásának. A korábbi szerelmével szakítani képtelen ifjú menyasszony és a párjától évekre elszakadt, vágyait elfojtani képtelen fiatal feleség története remek lehetőség a szlovák és a cseh irodalom vitathatatlanul fényes gyöngyszemének felmutatására, valamint a társulat kimagasló tehetségű színészeinek foglalkoztatására. 

A próbák már tavasszal elkezdődtek, de a koronavírus miatt pár hét után le is álltak. Ennyi idő csupán arra volt elég, hogy a színészek megbarátkozzanak Tajovský nem könnyű nyelvezetével és Preissová különleges szlovák–cseh nyelvi mixtúrájával. Ez is, az is kényes feladat elé állította az alkotókat, de az idő, a több hónapos szünet az ő malmukra hajtotta a vizet. Azalatt kiválóan elsajátították az előadás nyelvi partitúráját, így augusztustól már csak a rendező elvárásaira és instrukcióira kellett összpontosítaniuk.

A végeredmény kimagaslóan értékes előadás, amely nemcsak a klasszikus szlovák és a cseh drámairodalom eddig árnyékban fekvő, jeles műveire hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendező és az előadás dramaturgja, Daniel Majling milyen hatásosan olvasztott egybe két erős lüktetésű, tragikus történetet, amelynek végül is a férfiak a mozgatórugói, a nők pedig – titokban tartott szerelmi viszonyukkal – a szenvedő alanyai. 

Érett nő Tajovský Bűnének hőse, kétkezi munkára Amerikába szegődött férfi felesége. Háromévi távollét után most jön haza élete párja, de addigra már megvan a baj. Várandós az asszonyka. A birtokon dolgozó ifjú szolgával került testi kapcsolatba. Szilaj legény a szolga, de nem volt képes ellenállni a vágyaival magára maradt nőnek. A következményekkel viszont ő sem számol. Megjön egy nap a gazda drága ajándékaival, de az öröm nem igazán ül ki az arcokra. Fel kell fedni előtte a titkot. Nincs sok teketóriázás, jobb, ha mielőbb megtudja, hogy takaros asszonykája nem maradt hűséges társa. Sem a büntetés, sem a vezeklés nem marad el, de a gyerek megszületik, s a kedélyek lassan csak elcsitulnak a házban.

Húsz év körüli a másik családban élő lány, akinek komoly udvarlója van. Egy korban hozzá illő svihák, egy igazi falusi pernahajder, aki visz mindent, amit elé rak az élet. Lángvörös arccal markolja meg, amiről úgy véli, kijár neki. Mindeközben lesben áll a másik kérő, a szolidabbik, akinek látszólag nincs sok esélye, ráadásul egy heves vita közepette késsel ejt sebet a lány arcán. A döntő pillanatban mégis neki kell megbocsátania. A lány ugyanis csupán látszólag hagyja el korábbi szerelmét, kapcsolatuk azonban nem szakad meg. De eltűnik a falu szeme elől, hogy ne tudja meg senki: áldott állapotba került. Gyermekének apja már egy nála sokkal módosabb lánynak csapja a szelet, és titkát elhallgatva feleségül is kéri. Hogy a menyegző a másik oldalon is rendben lemenjen, a menyasszony anyja megöli az időközben világra jött gyermeket. Preissová tragédiája szinte belehasít a néző tudatába.

Ezt a két történetet bravúrosan olvasztja eggyé Matúš Bachynec, valós képet festve a 19. századi cseh és szlovák falu életéről, felvetve fontos morális kérdéseket, és megmutatva egy-egy vallási közeget. A stúdióban játszott előadáson egy színpadon zajlanak az események, mégpedig egy téglalap alakú, körös-körül lejtős színpadon, amelynek alsó traktusába a történet egy pontján fekete víz kezd el csordogálni, hogy bokáig gázolhassanak benne a bűnös lelkek. Puritán a tér. Asztal, székek, a magasból a Szeplőtelen Szűz szobra lóg alá. Előtte borulnak térdre a szereplők, bűneikért feloldozást és megbocsátást remélve. Barbora Šajgalíková ezzel a megoldással osztotta ketté a teret. A közönség fele a stúdió egyik oldalán, a másik fele pedig vele szemben foglal helyet. Intim a tér, intim a játék, intimek a szituációk. Nincs pátosz, nincs hamis hang, nincs pontatlanul értelmezett figura. A néző kezdettől fogva lelki társa minden szereplőnek. Tajovskýnál Kerekes Vica, Gabriela Dzúriková, Matej Beniak és Tomáš Maštalír vizsgázik jelesre. Kerekes Vica nagy ívű filmes pályája mellett először játszik szlovák színpadon, és máris a Nemzetiben. Remekül helytáll a vonzó, megesett asszony szerepében. Árnyalt játékával bizonyítja, hogy a színpadra is valós érzelmeket visz, nem csak a kamera elé. Komoly drámai szerepeket rakhatnak a vállára, elbírja. Erős tehetségét nem fogják összeroppantani a még súlyosabb színészi terhek sem. Dzúriková is befogható bármilyen szerepbe. Nincs az a figura, amely maga alá gyűrné. Maštalír az öklével játssza el a dúvadat. Testhezállóbb feladatot nem is kaphatott volna. A főiskolás Beniak mint „szolgálatkész” legény méltó társuk a játékban. 

Preissová drámáját az eladósorban levő lány szerepében Anežka Petrová, lángoló szemű szerelmeként Roman Poláčik, a hűséges udvarló alakjában Daniel Fischer (a feszültséggel teli, kifejező zene is az ő műve), keményszívű anyaként pedig Dana Košická teszi harsogóan élettelivé. Petrová – bár még csak most indul a pályán – igazán figyelemre méltó teljesítményt nyújt. Poláčik tekintete a jeget is megolvasztja a történet végén.

Feldúlt szívvel, megtépázott lélekkel áll fel a néző az előadás végén. Gondolatban visz magával mindenkit az előadásból. Szabadulni szeretne tőlük, de nem tud.