Búcsú Czeslaw Milosztól

Varsó. Lengyelország és a XX. század világirodalmának egyik legnagyobb költője volt Czeslaw Milosz, aki szombaton hunyt el Krakkóban, 93 éves korában.

„Nem vagyok külföldre távozott politikai ellenfél, sem pedig csalódott egykori kommunista” – vallotta mindig Milosz, aki 1951-ben vonult önkéntes száműzetésbe a sztálinista Lengyelországból. Amikor 1980-ban a Svéd Királyi Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat – a döntés nem volt teljesen független az abban az évben zajló gdanski sztrájkoktól és a Szolidaritás szakszervezet megalakulásától –, azzal indokolták kitüntetését, hogy „életműve kompromisszum nélküli világossággal fejezi ki az éles konfliktusokkal teli világba kivetett ember sorsát”. A varsói rezsim nem arathatta le a lengyel irodalom e diadalát, mert Milosz emigrációs évei idején nem engedte, hogy műveit Lengyelországban kiadják.

Czeslaw Milosz 1911-ben született Litvániában, amely akkor a cári Oroszországhoz tartozott. A 20-as években lengyel várossá vált Wilnó (Vilnius) egyetemén tanult, Itt születtek első versei, és részt vett a Zagary (Fáklya) irodalmi csoport létrehozásában, amely jelentős szerepet játszott a lengyel avantgárdban. A II. világháború idején Varsóban illegális kiadót hozott létre, verseit az 1944-es varsói felkelés idején is szavalták. Ő jelentette meg a Független ének című antifasiszta antológiát. 1944 nyarán kis híján az életével fizetett bátorságáért egy náci razzia során.

Milosz a háború után csatlakozott az új lengyel rendszerhez. 1945-ben az ő összegyűjtött verseinek kötete a felszabadult Lengyelország első új könyvei közé tartozott. Diplomáciai pályára lépett, kulturális attasé lett előbb Washingtonban, majd Párizsban, de 1951-ben, amikor a nemzetközi légkör egyre ridegebbé vált, és otthonról egyre jobban megkötötték a kezét, a szakítás mellett döntött. Franciaországban telepedett le. Ő lett az európai irodalmi díj első kitüntetettje 1953-ban a Hatalom megragadása című könyvéért. Még ugyanebben az évben jelenteti meg a Fogoly gondolatot, amelyben élesen bírálja a sztálinizmust és kelet-európai országok értelmiségének alkalmazkodási erőfeszítéseit. Ez az esszé korának élő lelkiismeretévé avatta őt.

1960-ban Czeslaw Miloszt meghívták előadónak a kaliforniai Berkeley egyetemre, ahol később a szláv nyelv és irodalom professzora lett. Ekkortájt kezdték széles körben lefordítani műveit. (Versei magyarul először 1987-ben jelentek meg Múzsáim palotája címmel). Megírta litvániai gyermekkorának történetét Az Isza partján címmel, 1964-ben jelent Egy másik Európa című esszéje. Legfontosabb mondanivalójának szánta, hogy megóvja az embert a belső széthullástól és az erőszaknak való behódolástól.

A lengyel kommunista rendszer 1989-es bukását követően egy ideig megosztotta napjait Kalifornia és Krakkó között, végül hazatért az ősi lengyel városba, amely 2001-ben óriási ünneplésben részesítette 90. születésnapja alkalmából.