Bírálat a zsűri és Antony ellen

A Mercury Music Prize-t ’92-ben alapították a rangos irodalmi Booker-díj és a képzőművészeti Turner-díj zenei megfelelőjeként – szeptemberben az előző egy év legjobb brit (angol, ír, skót) nagylemezének előadóját jutalmazzák vele, stílusoktól függetlenül. A kedden este megtartott 14. díjkiosztó hatalmas meglepetést hozott: a tizenkét jelölt közül a második legesélytelenebbnek tartott Antony Hegarty és együttese kapta meg az elismerést, valamint a vele járó húszezer fontot az I Am A Bird Now című albumért.

Szakmai körökben sokan bírálják a zsűrit, és megkérdőjelezik Antony angolságát. A Kaiser Chiefs dobosa, Nick Hodgson már a jelölés után teret adott csodálkozásának. „A lemez ugyan jó, de a zenész amerikai, szóval furcsa, hogy jelölték” – mondta. Való igaz, az angliai Chichester városában született Antony már évek óta New Yorkban él. Mások azon háborodtak fel, hogy a szakemberek a nagyközönség előtt szinte ismeretlen lemezt választottak, de ez a kifogás nem helyénvaló, mivel a díj nincs eladási adatokhoz kötve, a múltban sem feltétlenül a sikert sikerre halmozókat jutalmazták vele. A zsűri elnöke, Simon Frith azzal indokolta a döntést, hogy az Antony And The Johnsons albuma rendkívüli alkotás. „Nem hallottam még hozzá foghatót” – nyilatkozta.

Meggyőződésem, a zsűri jól választott, s általuk reflektorfénybe került egy eddig méltatlanul háttérbe szorult hihetetlenül jó, érzelmekkel teli korong. A díjnak köszönhetően az elmúlt napokban eddigi példányszáma jelentősen megnőtt. Ha nincs elismerés, sosem fedezzük fel, ezért mindenképp hálásak lehetünk a szakembereknek, és ha a zenét vesszük alapul, nem fontos, Antony Hegarty hol él. (puha)