Bálám szamarának esete a világgal

Csanda Gábor, Kulcsár Ferenc és Hodossy Gyula, az est házigazdájaSomogyi Tibor felvétele „Tetszenek nekem ezek a hoszszan hömpölygő, szabadvers-szerű, de számtalan rímet, asszonáncot is tartalmazó sorok. Nagyon megfelelőnek tartom őket egy ilyen életelbeszélés megverselésére” – mondta elöljáróban Csanda Gábor. A Kulcsár-verskötet hosszú sorai ugyanis a szerző életének legfontosabb történéseit hömpölyögtetik. A mesélő egyes szám harmadik személyben beszél ugyan a versek R. C. monogrammal jelölt hőséről, ám a következetesen múlt idejű megfogalmazás a számos árulkodó jel fényében az olvasás során egyre inkább azt látszik igazolni, hogy a narrátor, vagyis maga (Kulcsá)R (Feren)C az, aki a jelenből hajdani önmagára visszatekint. Hogy ő az, aki irodalmi formában idézi vissza emlékeit, tehát a mából visszafelé írja önmagát.

Egy pillanatra se higgyük azonban, hogy a szerző szándéka mindezzel valamiféle posztmodern szerepjáték volt, vagy hogy, ne adj’ isten, sziklaszilárd énje indult volna zajlásnak az utóbbi években! Csanda Gábor ide vonatkozó megállapításait szerencsére akár kőbe is véshetnénk: „Kulcsár Ferenc költészete az utóbbi egy-másfél évtizedben nem vett lényeges fordulatot. A Bálám szamarának R. C.-je olyan mesehős, aki bármilyen helyzetben és minden identitásváltásban képes megőrizni énje egységét. Nem rendül meg hite az én és a világ kifejezhetőségében és leírhatóságában, amiként a versalkotás lehetőségeit illetően sincsenek kételyei.”

Kulcsár R. C. kilétével kapcsolatban sem hagyott kétségeket a kötetbemutató közönségében. „Olyan önéletírásszerű dolog ez – mondta –, egyfajta rendhagyó, a költészet eszközeivel megírt regény. Nálam, furcsa módon, olyan ötévenként jön az ihlet, s akkor két-három hónap alatt megírok egy könyvet. Ez a kötetem is így született. Aztán öt évig megint csak úgy nézem-nézegetem, mi is az én esetem a világgal. Azért mondom ezt így, mert eredetileg azt a címet szántam ennek a kötetnek, hogy R. C. esete a világgal.” (A jól megválasztott kötetcím egyébként arra az ismert bibliai történetre utal, amikor az isteni üzenet címzettje helyett először annak „megnyílt szemű” – sőt: szájú, merthogy meg is szólal – szamara látja meg az Úr üzenetét hozó angyalt. Ráadásul a cím úgy is érthető, hogy: saját „bálám”-nak, a mulandóság számára már születése pillanatában feladott, „vászonba/papírba göngyölt nagy csomag”-omnak, azaz testemnek a természetfölötti szférákkal nálamnál közvetlenebb kapcsolatban álló csacsija. Vagyis: a testemben lakozó lélek.)

A gyermek- és a kamaszkor epizódjainak leírásai még kronologikus rendben követik egymást a kötetben, a felnőttkor életeseményeinek sziklás zátonyait elérve azonban örvényleni kezd a versfolyam. És ez az örvény fölbolygatja a linearitást, az emlékképek egymásra rétegződnek, összegabalyodnak, és ezernyi asszociáció: képzet- és gondolattársítás rajzik ki belőlük. Csanda Gábor szavai szerint: „ide-oda és visszakanyarog, magába forog (...), korábbról ismert Kulcsár Ferenc-szövegek szólalnak meg benne, valamint mesékkel, regékkel, ráolvasásokkal, légből kapott történetekkel népesül be, és persze költeményrészletekkel, szépprózával...”, sőt: „egy Tőzsér-kritika részletével”, miszerint – és ez az észrevétel is kőtáblára kívánkozik –: Kulcsár Ferenc „egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, ki költő lenne akkor is, ha soha egy sor verset nem írt volna”. Bizony, még akkor is... Hát még így!

A költő – noha jó előre leszögezte: jobbnak látná, ha helyette maguk a versek beszélnének; s azok Gál Tamás jóvoltából valóban meg is szólaltak az esten – kérdésekre válaszolva végül is szót ejtett egynémely életeseményéről. A gyerekkorában kicsúzlizott templomablakról, középiskolai tanulmányainak színhelyéről, Kassáról, ahol 1968-ban majdnem egy géppisztolysorozat áldozatává vált, istenhitéről és arról a hajdani, Bárczi Istvánnal közös pozsonyi albérletéről is, amelyben – vagyis valójában az abban álló hatalmas, ódon szekrényben – a költő Varga Imre volt az al-albérlő. Minderről (és még rengeteg egyébről) a maga irodalmiasan felülstilizált nyelvén Bálám szamara is hírt ad.

A potenciális olvasóban persze felmerül a kérdés: lehetséges-e ennyi mindennek organikus verskompozícióvá elegyednie? Csanda Gábor tartalmas dolgozata erre is választ ad. „Mindez bájos természetességgel fér meg a műben egymás mellett és hegyén-hátán, s akár egy parasztbibliában: mindenek a mesélőhöz idomulnak, és a mesélés aktusa maga is egymáshoz szelídíti a részeket. Ami elmesélhető, elmeséltetik, ami nem elmesélhető, elmesélhetővé tétetik. Idilli állapotok. Pontosan olyanok, amilyenek az úgynevezett végső és nagy kérdések problematizálásához illenek akkor, ha az embernek nincsenek problémái ezeknek a végsőnek és öröknek mondott kérdéseknek a megválaszolásával. Kulcsár Ferenc a Bálám szamara versei szerint ilyen ember.”