Bájos és banális kaposvári Vőlegény

Monumentális tér: többszörös embermagasságú falak, hatalmas ajtók, ablakok, portrék, szinte megközelíthetetlen magasságban elhelyezett pamlag.

Jelenet az előadásból Fotó: SND Monumentális tér: többszörös embermagasságú falak, hatalmas ajtók, ablakok, portrék, szinte megközelíthetetlen magasságban elhelyezett pamlag. Ez a „szalon”, már amilyen szalonja a lumpenpolgár Csuszik családnak lehet: a lompos, sántikáló mama (Lázár Kati) a brossát siratja, amelyet a dandys katonatiszti pózokban vircsaftoló papa (Kovács Zsolt) sokadszor, de immár visszavonhatatlanul a zaciba csapott, hiszen kell a pénz lovira, biliárdra, szivarra… A fiú és a két idősebb lány filléres munkákat végez, reménye már csak a legfiatalabbnak lehet. Kornélnak, azaz Kornéliának (Varga Zsuzsa) jól kell férjhez mennie, ami nem könnyű feladat, hiszen hozománya egy vas sem, viszont elmúlt már huszonöt, s az eddigi vőlegényjelöltek – többek között a kóros hazudozó papának hála – sorra megugrottak. Most azonban feltűnik a színen Fox Rudi, a reményteljes ifjú fogász (Kelemen József), aki a bostonpartykon csapja a szelet Kornélnak, s el is venné – minimum tízezer „krőn” hozomány fejében.

És lassan útjára indul a zarándoklat, s ezzel együtt az őrület, a fogorvosi rendelőben: a papa mindent bevet, hogy meggyőzze a vőjelöltet, ha most nincs is, de lesz pénz szakajtóval, a fiú azonban tántoríthatatlan – előbb a letét, aztán a lakodalom. A következő csörte már Kornélé, a szende leányzó szintén bedob mindent – őszinteséget, testet, sikítást, fenyegetést, ájulást, könyörgést, a boldog közös jövő vízióját. Rudin nem segít sem a közöny, sem a durvaság, csak úgy menekülhet, hogy előáll a farbával: nincs diplomája, nincs pacientúrája, nincs pénze, nincsenek erkölcsi kételyei, vannak viszont szeretői és adósságai – ő is módos partira vadászik az összejöveteleken. Búcsúzóul, pillanatnyi ellágyulásában mégis felajánl Kornélnak egy ajándékot: megtisztítja a fogsorát, grátisz. Végzetes hiba, mert – hogy felejthető képzavarral éljünk – végül is a fogorvosi székben fekvő Kornél keltette örvénybe szédül.

A harmadik felvonásra változik a helyzet: öt hétig tart a párocska cukros boldogsága, Kornél azóta nem is járt otthon, Fox Rudi pedig jó útra tért, nincs több orfeum, táncosnő, vannak viszont új betegek. Ám Sárgaföldi Sári, a volt szerető bosszúból összehozza Kornélt egy gazdag, dagadt úriemberrel, aki selyemruhákat, rókaprémet ékszereket vásárol, hotelszobát bérel a lánynak, s már vinné is Velencébe. Kornél csak elbúcsúzni ugrik haza, hoz ajándékot az egész családnak, papi-mami boldog, már nem érdekli őket a szegény szerelmes fogász, aki berobban, hogy visszakapja a nőjét. Csak Mariska, a rongybabákat varrogató vénlány nővér (Csapó Virág, alias a Barátok között Vicája, az előadás egyik kellemes meglepetése) igyekszik újra összeboronálni a fiatalokat, végül sikerrel. A kényszerítő helyzetben elhangzik az ominózus leánykérési formula, s boldogan mosolygó albumképpé áll össze a család.

Ez Szép Ernő színműve, a Vőlegény a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában, Keszégh László rendezésében.

Ez a magyar színház az Eurothalián, az Európai Színházi Konvenció sorrendben hatodik fesztiválján, Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban.

Hogy ez így reprezentatív? Ez közelíti meg leginkább a Magyarországon születő előadások nagy átlagát? Meglehet. Olyan, amilyet hasonló műfajban tíz esetből kb. hatszor látunk: bájos és banális, habkönnyűen bohózati és néha kesernyés, egy-két figyelemre méltó és egy-két lendületes alakítással. Kicsit azért csodálkozunk, már csak a különböző nemzetközi fesztiválok műsorrendjét szemlélgetve is: az egyes színházak általában kiemelkedő, útkereső, vagy éppen az idegen nyelvű közönség számára formai csemegéket kínáló produkcióikkal képviseltetik magukat. Elnézve az Eurothalia 11 ország 11 játékszínének 11 előadásából álló programját: kortárs/ félkortárs darabokból és sajátságosan értelmezett klasszikusokból áll a kínálat – az „etnikai” sajátosságokra is fogékony világszínházi olvasztótégely paradigmáinak megfelelően, a Vőlegény ebben a sorban egy darab magyar provincia. Hogy Kaposváron ne akadt volna más, illetve mást reprezentáló előadás? Nem hiszem el, de azért ez itt a kérdés.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?