Az új közoktatási törvénytervezet nyelvpolitikai vonatkozásairól (2)

A tervek szerint április elsején kezdi első olvasatban tárgyalni a szlovák parlament az új közoktatási törvény tervezetét. Az előző cikkben összefoglaltam, milyen különbségek mutatkoznak a jelenlegi jogszabályoknak és a mostani tervezetnek a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezései között: 1. az új tervezetben nem szerepelnek név szerint a szlovákiai kisebbségek; 2. pontosítja viszont a tervezet a kisebbségi anyanyelv intézményes tanulásának formáit; 3. a kisebbségi nyelv elsajátításának a joga a második helyre szorul, a tervezet elsőként az államnyelv (a szlovák) elsajátításának a jogát említi.

Az MKP a tervezetet kisebbségi szempontból diszkriminatívnak tartja. Ezt az oktatási miniszter elutasítja, azzal érvelve, hogy a „törvény valóban A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának keretében készült” (az idézet a Sme napilapban megjelent összeállításból származik). A mondatot valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy a tervezet összhangban van a Charta vállalt rendelkezéseivel. Vizsgáljuk meg ezt most közelebbről! A Charta szakértői bizottsága az oktatással kapcsolatban több esetben is megállapította, hogy a belső jogszabályok és a gyakorlat nincsenek összhangban a Szlovákia által vállalt rendelkezésekkel. Így elsősorban a jelenlegi oktatási (1984. évi 29.) törvény nem garantálja a romák anyanyelvi oktatási jogait (a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény végrehajtása kapcsán ugyanez a bírálat fogalmazódott meg), a ruszin nyelv oktatása pedig sehol sem éri el a Chartában vállalt szintet. Az új közoktatási törvény tervezete úgy reagál erre a problémára, hogy egyrészt általában beszél a kisebbségek anyanyelvi oktatási jogairól, másrészt szintén általánosságban állapítja meg, hogy a kisebbségek anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatásban részesülhetnek, azaz anyanyelvük lehet egyben a tanítási nyelv, vagy csak egyes tantárgyak oktatási nyelve.

A Charta – és a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény – szempontjából azonban már problémás az, hogy a tervezetben nagyobb hangsúlyt kap az államnyelv elsajátításának a joga, mint az anyanyelvé. Kétségtelen, hogy a többségi, a hivatalos nyelv valamilyen szintű elsajátítása az integrálódás egyik (de nem kizárólagos) feltétele, s a nemzetközi dokumentumok is megemlítik, ám alapvetőnek az anyanyelv elsajátításának a jogát tartják. A többségi nyelvnek a kisebbségi anyanyelv elé való helyezése valójában a kormányokon átívelő szlovák kisebbségi nyelvpolitika egyik alapköve, amelyet így fogalmazhatunk meg: Szlovákiában a nyilvános színterek nyelve alapvetően a többségi nemzet nyelve mint államnyelv, emellett a kisebbségek bizonyos színtereken és korlátozottan az anyanyelvüket is használhatják – lásd az államnyelvtörvényt. Mind a Keretegyezmény, mind a Charta végrehajtását ellenőrző szakértői bizottság azt a véleményét fogalmazta meg, hogy az államnyelvtörvénynek egyes, a szlovák nyelvet előíró rendelkezései elbátortalanítják a kisebbségieket, és abban az irányban hatnak, hogy azok anyanyelvük helyett a többségi nyelv használatát preferálják. Ehhez azt tehetjük hozzá: köztudott, hogy egy nyelv addig marad fenn, amíg azt beszélik, ezért a többségi és a kisebbségi nyelv aszimmetrikus használatának ösztönzése valójában a nyelvi asszimilációt szolgálja.

Az új közoktatási törvény tervezete a kisebbségi oktatási jogokkal a most hatályban levő törvényhez hasonlóan felületesen és elnagyoltan foglalkozik. Az 1984. évi 29. számú törvénynek erre a hiányosságára a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény szakértői bizottsága is felhívta a figyelmet. (Folytatjuk.)