AZ ĺRÓRÓL MONDTÁK

Dubnica nad Váhom, 1950

Dubnicára személyvonaton, négy átszállással egy napig tart az út. Ott van a Škoda üzem, ahol „még mérnök is lehet D.-ből”. Segédmunkás lesz a gyárban, géplakatosnak tanul. Szlovákul: „zaučenec”. A nagy szerelőcsarnokban kikötői darukat állítanak össze, megérinti a tenger látomása. Idegen nyelvi környezetben, alig beszéli a szlovák nyelvet. Bonyolult és elemi élmény a nyelvmagány! Szükségszerű a bezártság feszegetése, életfeltétel a nyitottságra való törekvés. Az pedig, hogy a falusi suhancból gyári munkás lesz – korélmény.

(Duba Gyula önmagáról)Élményei egy nemzedék minden fontos kérdését érintik, sorsa egyszerre következik alkatából és társadalmi-történelmi meghatározottságaiból, a korból, melynek áldozata, melynek zűrzavarában csak zuhanni képes a többre vágyó és többre érdemes ember. Az író nagy számvetése ez a regény, önmagával és generációjával. Ezért ismerünk lépten-nyomon önéletrajzi elemekre. Egy nemzedék reménytelen helykeresésének és keserű önigazolásának könyve a Szabadesés. Morvai menekülve keresi helyét a világban.

(Görömbei András: Arcképvázlat Duba Gyuláról)Személyes hangon kezdtem a vallomást, magammal fejezem be: hogyan látom a lehetséges trilógiát? A füzesnyéki táj és a Nagybenéék kétszáz éve mély tó, melybe – írók – köveket dobunk. A kő a vízbe süllyed, gyűrűk képződnek a helyén. Az alkotói számvetés kövének első gyűrűje az ĺvnak a csukák. A további, egyre szélesedő gyűrűk – talán a tizedik – az Örvénylő idő. A gyűrűk nemcsak a tó tükrén, hanem népünk közösségi lelkén is átfutnak, s felborzolják a mélység felszínét. A lehetséges harmadik kötet gyűrűk tömegét jelenthetné, melyek egyre tágulva övezik a mélybe süllyedő kő helyét, míg a tó vize újra elsimul, a hullámzás lecsendesedik, és a mélység nyugalma elnyeli az írói szándék kövét.

(Duba Gyula: Vallomás a regényről)Az az elterjedt vélemény, hogy minden írói munka valamilyen módon önportré, Dubára maradéktalanul érvényes. Ahogy szinte minden korábbi művében, úgy az Aszályban is szembesül egykori önmagával, ifjúkori élményeivel. Belehallgat a múltba, a feltorlódó emlékképekbe, próbálja kifejteni a folyamatot, amelyben emberi öntudatára ébredt, tudatvilága kiépült, melyből írói tudata is kibontakozott. Az élet delén túl összesűrűsödő tapasztalatok, életbölcsesség és életbölcselet birtokában és szemléletével tekint vissza az ősködként kavargó múltba, emlékekbe, hogy kibogozza belőlük azt a láncolatot, amely a nyiladozó, spontán kibontakozó tudattól az írói öntudatig, egy körülhatárolt élet- és művészetfilozófiáig vezet.

(Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában /1945-1999/ I.)Nem kevés buktatót rejt magába a módszerbeli sokféleség, s hogy Duba mégis ezt vállalta, nyilván oka volt rá, s célja volt vele. Olyasmit kellett ugyanis megteremtenie, ami első hallásra abszurdnak tűnik: egyszerre lenni külső szemlélő és belülről átélő, tárgyilagos, objektív és – a dolgokból következően – szenvedélyesen szubjektív.

(Monostori Imre: Duba Gyula: ĺvnak a csukák)Duba Gyulának, a prózaírónak tulajdonképpen két meghatározó témája van: az egyik éppen ez az egzisztenciális „harmadik helyezettség”, a másik a letűnt paraszti világ mint olyan mítosz, amelyben az emberek még értették egymást, mert nemcsak a verbális nyelv eszközével értekeztek, hanem egy sokkal evidensebb, egyetemesebb jelrendszernek, a létezésnek mint nyelvnek a segítségével. Ebben a létezés-nyelvben minden tárgynak, minden gesztusnak, minden tettnek egyezményes jelentése volt, s ezt a jelentésrendszert azon a világon belül többnyire mindenki ismerte.

(Tőzsér Árpád: A harmadik helyezett mítoszának írója)Duba tehát realizmust követel, de realizmusával példát is mutat irodalmunknak. Az avatatlanok azt hinnék, hogy nincs is ennél könnyebb egy olyan társadalomban, amely művészetideológiával is nyomatékosan a realizmus elsőbbségét hirdeti, azt az igényt, hogy a művészet a létezőt próbálja meg megragadni a világban. (…) Igen, de mi az, ami van?

(Koncsol László: Duba Gyula: Látni a célt)

Kiadói kora est – Duba Gyulával

Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Kiadói kora estek című rendezvénysorozatának ebben a hónapban Gyuba Gyula lesz a vendége. A közelmúltban megjelent, Halódó parasztvilág című regényéről Kocur László irodalomkritikus beszélget az íróval. Az est házigazdája: Koncsol László. A rendezvény helyszíne: a Magyar Intézet székháza, időpontja: április 29., 17.00. (m)