Az iskolába való előkészítés

Az iskolaérettség vizsgálatának a célja egyrészt az, hogy megállapítsák a leendő iskolás testi és szellemi fejlettségét, másrészt az, hogy szakszerűen és időben gondoskodhassanak azokról a gyermekekről, akiknek komoly fogyatékosságaik vannak.

Ez utóbbiaknál alapos és részletes pszichológiai kivizsgálás, valamint az eredmények alapján megfelelő intézkedés is szükséges (gyógykezelés, helyes irányultságú nevelés és oktatás, esetleg az iskolalátogatás elkezdésének elhalasztása).

Az iskolaérettség megállapításának gyakorlata nálunk nem egységes. Túlsúlyban van a kétségtelenül jó szándékú, de túlnyomórészt a szubjektív véleményre támaszkodó egyéni döntés, ez elsősorban az iskolaérettséget vizsgáló feladatok megítélésére vonatkozik (pl. konkrét vagy elképzelt tárgy rajzolása). A szakszerűtlenül végzett iskolaérettségi vizsgálat félelmet kelt a szülőben és a gyermekekben egyaránt, s az „első osztályos felvételi vizsga” anyagáról, feltételeiről megpróbálnak jó előre információkat szerezni, hogy gyermekeiket kellőképpen felkészíthessék erre az „életfontosságú” eseményre. Már előre gyakoroltatják a gyermekekkel a teszt feladatait, nehogy a gyermek ne állja meg a helyét a vizsgán. Ez az „előkészítés” természetesen nagymértékben visszatükröződik a feladatmegoldásokban, de csupán mint nem kívánatos komplikáció, amely olykor teljesen megbénítja az iskolaérettség megállapításának lehetőségét.

Iskolaérettségi vizsgálat

Magyarországon már jó néhány évvel ezelőtt indult meg a már addig is kötelező orvosi mellett a szintén kötelező iskolaérettségi vizsgálat. Az óvodában az óvónők, az iskolában a pedagógusok végzik. Az átlagosnál gyengébben fejlett gyermeket, akár járt óvodába, akár nem, egy évre egy 12-15 fős korrekciós osztályba javasolják. Ennek elvégzése után rendes bizonyítvánnyal lép majd a 2. osztályba. Ha valaki nem felel meg, úgy szerepel, mintha egy évre felmentették volna, és a következő ősszel a normális létszámú első osztályba megy. Van tehát, aki rendes időben, de három hónapos előkészítő foglalkozás után, van aki a korrekciós osztály elvégzése után – bár néha egy évvel később – kerül az első osztályba. Itt azután egy szinten, együtt, közösen és bukásveszély nélkül haladhatnak tovább.

Az első osztályban tanító pedagógusok szerint akadt olyan gyermek, akit a korrekciós osztályba irányítottak, de részt vett a három hónapos előkészítőn, és ez alatt az idő alatt annyit fejlődött, hogy a korrekciós osztály helyett egyenesen a normál létszámú első osztályba lépett. A korrekciós osztály tananyaga teljesen megegyezik a normál létszámú első osztályéval, azzal a különbséggel, hogy a tananyag egy évre való elrendezésében a pedagógusnak nagyobb szabadsága van. Az órák felezettek, többször tagolják pihentető szünetek, sok mozgással, játékkal. Mivel a korrekcióra szoruló gyermekek többsége beszédhibás, legalábbis rosszul, nehezen fejezi ki magát, sok helyen a logopédiai kezelés is rendelkezésre áll. Ez különösen fontos, ha arra gondolunk, hogy tiszta, világosan tagolt kiejtés nélkül sem olvasni, sem helyesen írni nem lehet, az anyanyelv tökéletes használata nélkül az idegen nyelvek tanulása is reménytelen, a beszédkészség hiányai pedig a gondolkodás fejlődését is hátráltatják.

A mai iskola meglehetősen sokat követel meg a gyermektől. Az iskolai munkára való előkészítés ezzel szemben általában minimális szokott lenni, nem beszélve arról, hogy a gyermekek jelentős százaléka óvodai előkészítés nélkül egyenesen a családból jön. Ha a testi és lelki tényezők nincsenek arányban az iskola követelményeivel, a gyermek további egészséges fejlődése évekig is eltartó zavart szenved. Az iskolaorvos és a pedagógusok érdeke megegyezik: a gyermek fiziológiai fejlődésének megfelelően biztosítani kell az oktatás folyamatának eredményes voltát. Ezért szükséges, hogy minden leendő elsősről a beiratkozás és az iskolakezdés közti időben megtudjuk, hogy alkalmas-e egyáltalán a rendszeres munkára. Társadalmi szempontból nagyon fontos, hogy a gyermek zavartalanul beilleszkedjen az iskolai életbe. Ezt már Comenius is hangsúlyozta, ő volt az első iskolaérettségi teszt szerzője.

Nyelvi készség

Az ábrázolási készség fejlesztése mellett nyelvszegény környezetből érkező gyermekek beszéd- és kifejezőkészségének a fejlesztése tartozik a leglényegesebb feladatok közé. A szakemberek sokat foglalkoznak az utóbbi időben a „nyelvi akadály” fogalmával, vagyis a család és a szűkebb környezete szegényes szóhasználata, ingerszegény volta eleve gátolja az iskolába lépő gyermeket, aki a társaitól való lemaradást azok optimálisabb fejlődési lehetőségei miatt képtelen behozni. Hasonló lemaradás veszélye áll fenn az átlagosnak megfelelő, sőt tehetséges gyermekeknél is, ha nem az anyanyelvén kezdi az iskolát.

Alkalmazkodókészség

Belkin neveléstudományi szakember is behatóan foglalkozik a gyermekek iskolára való előkészítésének problémájával. Mintegy 300 szülő válaszát elemzi arra a kérdésre, hogyan készítik elő gyermekeiket az iskolára. A szülők túlnyomó többsége azt válaszolta, „olvasni, számolni, rajzolni tanítom”, egyötöd része azután még azt is hozzátette, hogy fegyelemösszpontosításra, a magyarázat nyugodt meghallgatására és minden tevékenységben pontosságra szoktatja őket. Csak 30 szülő mélyedt el jobban a problémában: „szerénységre, önfegyelemre nevelem, gondoskodom arról, a sikerek ne szálljanak a fejébe, s hogy a kudarc ne törje le..., a tanító és az osztálytársak tiszteletére nevelem.”

A felmérés azt bizonyítja a szerző szerint, hogy a szülők többsége csak az intellektuális előkészítésre gondol, néhányan nem feledkeznek el az akarati ráhatásról, de csak igen kevesen törődnek a szociális készségek kialakításával. A szerző szerint pedig épp ez a lényege az iskolára való előkészítésnek. Ha nem tud olvasni az iskolába lépéskor, az természetes, azzal nem zavarja az osztály életét, azzal viszont annál inkább, hogy nem tud alkalmazkodni a közösségi rendhez.

A nevelési hibák túlnyomórészt a negatív jelenségek és hatások pontatlan, felületes és helytelen megítéléséből származnak. Ha nem ismerjük kellőképpen az iskolába lépő gyermek pszichikumát, életkörülményeit, oly hibákat ejthetünk a nevelésében, amelyeknek nemcsak az iskolai munkához való viszony alakulására, hanem az egész személyiség fejlődésére is káros hatásuk lehet.

A szerző gyakorló pedagógus

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?