Az emlékezés kertjeiben

Mostanában olvastam az elhunyt művésznőről, Szerencsi Éváról, hogy hamvait egy temetőben szórták szét. Az volt a kívánsága, hogy ne legyen sírhelye, ne legyen emlékezés, koszorúk. Hozzátartozói ezt, természetesen, tiszteletben is tartották.

Ez a temetkezési forma azonban még nem általános, így tájainkon ilyenkor, mindenszentek és halottak napja közeledtével a sírok kidíszítése a legfontosabb feladat.

Amikor megtervezzük, milyen legyen, a sírt fedő növényekkel kapcsolatban fontos az ültethetőség, a tarthatóság, a talajminőség és a fényviszonyok kérdése. Szélsőséges kontinentális éghajlati viszonyainkat is figyelembe kell venni, ha növényt választunk. A gyakorlati szempontok, valamint a gazdaságosság is azt diktálja, hogy ha például kis fát, cserjét vagy élővirágot veszünk, de ha egynyári növényeket szerzünk is be, lehetőleg úgynevezett konténeres növények legyenek (földlabdájuk cserépben, műanyag burkolatban legyen). A növények kiválasztásánál természetesen figyelembe kell venni a sírgondozásra fordítható időt, valamint a sírhely megközelíthetőségét is. Ha – mondjuk – gyakran öntözendő növényt ültetünk, akkor nem hanyagolhatjuk el a folyamatos vízutánpótlást.

Sajnos a temetőkben zöldellő, tavasztól késő őszig virágzó évelő növények, egy-, kétnyári virágok többségének szaporításával, ültetésével, ha nem tettük meg, idén már elkéstünk. Ám több temetőkerti növény jövő évi fejlődése érdekében már most is vannak teendőink. Ismeretes, hogy a hagymát, a hagymagumót vagy gumót fejlesztő növények jó évelők. Ide tartoznak például a tulipánok is. Az újra alakuló egy vagy több hagymát nem kell feltétlenül a sírról felszedni, de célszerű megjelölni, hogy elkerüljük a későbbi ártalmas háborgatásukat.

A tavaszi sáfrányok vagy krókuszok, hóvirágok, tőzikék és a kora tavasszal virágzó kis hagymás társaik legalább takaró vagy árnyékoló lomb védelmét élvezzék, miután ez kedvezően hozzájárul elszaporodásukhoz és a jövő tavaszi virágzásukhoz. A cserjék közül a törpe lombhullatók és örökzöldek is jól keretezhetik az egynyári virágokat, miközben tompíthatják esetleg túl harsány színüket. Mindezt pedig úgy teszik, hogy maguk még a téli fagyos időben a hóban is díszítenek. Ültetésük, szaporításuk időszerű. ĺme néhány ilyen növény: babérmeggy, borbolya, fagyal, fűz, gyöngyvessző, kecskerágó, levendula, lonc, madárbirs, orbáncfű, puszpáng, különböző fenyő- és tujafélék.

Ha pedig a sírt betonnal vagy kővel teljesen befedték és egy tenyérnyi hely sincs rajta a földnek, akkor természetesen virágtartó ládákat, edényeket helyezzünk el. A betonfedél ridegsége ezekkel némileg enyhíthető. A virágládák kisméretű (törpe) örökzöldekkel vagy színes egynyáriakkal betelepítve megfelelő összhatást nyújtanak. A kolumbáriumok kis mérete, elhelyezése, eléggé leszűkíti a díszítési lehetőségeket, főleg a kora tavasztól késő őszig tenyésző fajok jöhetnek számításba a telepítéskor, mert télen a kőedény szétfagyhat. Persze, csupán csak egy-két növényről lehet szó.

Ajánlható az alacsony vagy kis büdöske, kerti árvácska, petúnia, tűzpiros zsálya, kerti százszorszép, paprikavirág, házi kövirózsa, pázsitfű, molyhos madárhúr. Igencsak kellemes látványt nyújt télen (a sima síron is) a fagyöngy vagy egy fenyőág, bármilyen örökzöld hajtás (fenyőről, borókáról, tiszafáról) levágva. Lehet pár arasznyi borostyán, lampionvirág is.

Hagyományosan tavasszal sírra ültethető virágok: nőszirom, muskátli, tulipán, őszirózsa, rozmaring, harangláb, gyöngyvirág, szegfű, rózsa, primula. Közismert temetővirág manapság a krizantém, elsősorban vágott virágként, mely csupán századunkban szorította ki az addig divatos őszirózsát.

Az október végi piac sajnos nem csak a krizantémerdő látványát nyújtja szerte az országban, hanem már szemet bántóan a giccses művirágokét, műkoszorúkét is. Mostanában szerencsére egyre több a természetes anyagokat felhasználó kötészeti munka. A manapság keresett görög koszorúkör alapját moharéteg borítja, de tobozpikkelyek, zuzmó, kövirózsa, babérmeggy, tiszafa, borostyán szintén felhasználható. Gyakran találhatunk tobozokból készített alapot, ez is lehet ízléses, ha nem festik be például arany színűre, és nem díszítik művirágokkal.

Készíthetünk természetesen saját kezűleg is koszorút vagy csokrot halottak napjára. Figyelembe véve az elhunyt személyiségét, alkalmazhatjuk kedvenc növényét, virágát is, de előtte szívassuk meg jól vízzel. Ügyeljünk arra is, hogy természetes anyagokat használjunk. Sokaknál gondot okoz a koszorúk, csokrok virágainak színe, és csak hófehérben tudják elképzelni szeretteik ősszel feldíszített sírját. A színeknek természetesen van jelképes jelentésük a temetőben is. A fehérnél maradva: sok helyen (pl. Somogyban) ma is a gyász színe, régebben pedig még elterjedtebb volt. Ellentéte, a fekete az általános gyász színe. Fekete virágot természetesen nem tudunk ültetni, ezért a legsötétebb, a mélylila árvácska talán ezért kerül gyakran a sírokra. A lilát szintén hagyományos gyászszínnek tartják. Ám nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az ilyen színű koszorúkhoz, ne kezeljük a színeket tabuként, bármilyen virág vagy növény alkothat ízléses kompozíciót, ha alázattal, szeretettel készítik.

A népszerű virág

Gyermekkoromban nagynéném kertjében szinte mindig megcsodáltam a színpompás őszirózsát (Callistephus chinensis), mely azóta is egyik legnépszerűbb dísze a kiskertnek. Augusztus végén, kora ősszel nyílik, amikor a legtöbb virág elvirágzik. Az őszirózsa vagy kerti gerebcsin törpe, mindössze arasznyi, sűrű bokrú is lehet. A csupán 30 cm-t elérő alacsony fajtáknál jóval gyakoribbak a mintegy 80-100 cm magas, erős szárúak. Bár helybevetésből is virágzó lesz, általában palántázzák április végétől. Télálló. Változatos, egyszerű és telt virágzatok, széles és keskeny szirmok, kis és nagy virágfejek, törpe és magas fajták, fehér, lila, kék, rózsaszín, piros, sárga és még más-más színek mind-mind megtalálhatóak az őszirózsák között.

Nem túl igényes, szaporítása sem igen nehéz. Vázában, ha a vizet naponta cseréljük, két hétig is frissen marad. A temetőkerteknek is jellemző virága. Magját márciusban vessük el állandó helyre, az alacsony fajtákat 20, a magasakat 30 cm sortávolságra. Hasonló legyen ritkításnál a tőtávolság is. Ha több fajta magját összekeverjük, változatos, vidám színfoltot kapunk. Néhány tő díszfű kiemeli a virágok szépségét. Az alacsonyabb fajták virágládák beültetésére alkalmasak nagyon. Ilyenkor – ha korábbi virágzást szeretnénk – magtálba vessük a magot, és egyszer tűzdeljük át, de vethetjük közvetlenül a virágládába is. Árnyékban nem virágzik jól. A nyári száraz, meleg napokon igen meghálálja az öntözést. Az őszirózsa középmagas fajtái a hant nélküli sírra, az alacsonyabbak az urnasírra is jók.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?