Az első év első hónapjában

Ige.: „Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben... Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid. Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr háza ajtóit, és kijavíttatta azokat.”

(Krónikák második könyve 29,1–3)

Visszatekintve a Krónikák könyvének olvasása során azt látjuk, hogy a könyv lejegyzői nem egyforma terjedelmet szenteltek az egyes királyoknak. Néhányukat rövid pár vers alatt lerendeztek, másoknak meg hosszú fejezeteket szenteltek, ezzel is jelezve fontosságukat. Ezékiás király még ezek között is jelentős, hiszen élettörténetének sok része: harcai és kudarcai is háromszor szerepelnek az Ószövetség könyveiben (emellett még a 2 Kir 18–20, és az Ézsaiás 36–39-ben). Ahhoz, hogy megérthessük jelentőségét és üzenetét, próbáljuk előbb megérteni a kort, amelyben élt. Észrevehetjük a hasonlatosságokat akár napjainkkal is. Nem volt már túl fiatal, mikor uralkodni kezdett, hiszen elődei tizenhat, sőt hétévesen is ültek Dávid trónján. De semmiképpen nem volt hiábavaló az a várakozás, ami uralkodását megelőzte. Az ifjú Ezékiás életében bizonnyal nagy tusák voltak, látva édesapja, Áház kudarcait és bukásait. Az elődök élete követendő, de hibáik intő példák is lehetnek számunkra, legalábbis Ezékiás számára minden bizonnyal az volt. Láthatta az apja alól lassan, de biztosan fogyó királyságot, s azt a hűtlenséget, amit atyáik Istene iránt tanúsított. Az van Áházról följegyezve, hogy „támogatta az erkölcstelenséget Júdában, és nagyon hűtlenné lett az Úrhoz.” (2 Krón 28, 19) Mert a damaszkuszi oltár mintájára oltárt készíttetett Jeruzsálemben is, s azon ő maga áldozott, az Úr templomát pedig becsukatta. Milyen szomorú, hogy azoktól várt segítséget, akik végül is vesztét okozták! Aki pedig a megtört nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet sem oltja ki: az élő Urat, atyái Istenét nem találta meg. S Ezékiás azt is láthatta, hogy apja, még a halálban sem talált nyugalmat, hiszen nem ősei mellé, a királyok temetőjébe vitték. Ott volt a fiatal király előtt az északi országrész, Izrael intő példája is, akik konokul kitartottak hűtlenségükben, nem vették szívükre Ézsaiás próféta intéseit, s Isten Asszíria királyának kezébe adta őket. Milyen döbbenetes, hogy az ember már akkor is az Istent okolta azért, amiről éppen ő maga tehetett! De Ezékiás biztosan emlékezett a próféta hívására is, amikor így szólt: „Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában!” (Ézs 2, 5) S amikor királlyá lett apja után, az volt az első számára, hogy visszatérjen atyái Istenéhez, s kinyissa az Úr házának ajtóit. A megnyíló szívvel, s a kinyíló ajtókkal együtt járt a bűnbánat, a megtisztuló élet, a megtisztuló közélet. S mert Istennel járt, ez meglátszott az életén is. Példájából a legfontosabb tanulság számunkra, hogy azonnal, halogatás nélkül fordult vissza Dávid örökségéhez, ősei Istenéhez. Mert a „majd” a „soha” szülőanyja.

Az advent kezdetével itt van az egyházi új évünk első hónapja! De vajon számunkra mi van telőben? Az utolsó hónap, az utolsó lehetőség, s mi sürgősen, sokszor ész nélkül a pénztárcánkat nyitogatjuk csupán a mai kor katedrálisaivá váló szupermarketekben? Damaszkusz, a „kelet gyöngyszeme”, a kereskedelem fellegvára is volt. Minden kor a legnagyobbat saját istenének építi! S azt látjuk, hogy csak úgy sorjáznak, mint eső után a gomba nőnek a mai kor „damaszkuszi oltárai”. Az emberek meg csak úgy tolongnak, hogy áldozhassanak ezeken az oltárokon. Odaadva nekik az ezüst-, az arany- s a gyémántvasárnapot is. De adventiből négy van, ezért az utolsón a legdrágábbat, a gyémántnál is értékesebbet, a lelkedet kéri el! Ha a reklámok fénye teljesen elnyomja az adventi gyertyáink világát, ne csodálkozzunk, hogy a damaszkuszi oltárt találjuk a karácsonyfa alatt a betlehemi jászolbölcső helyett! Az első év első hónapja fogy. Nyissuk meg a templomot, a mi szíveinket, hogy ilyen élő kövekkel teljenek meg a mi földi templomaink is! Mert érkezik az Új Király! Vajon lesz-e számára hely, hogy nekünk is valami újat, megújítót, örökkévalót hozzon? Vagy jönnek az ezüst-, az arany-, a gyémánt-, ...vasárnapok?

A szerző református lelkész