Az elmagányosodás költői opusa

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Komédia nyolc temetésben, egy felvonásban. Műfaji megjelölésként ez szerepel az előadás színlapján. „De nem ez a lényeg – vélekedik Eszenyi Enikő. – Hanoch Levin azt a helyzetet ragadja meg, ami most nálunk is nagyon aktuális, hogy a jobb megélhetés reményében sokan elhagyják az országot. De egész Európa vándorol. Levin különleges író, nagyon szeretem a műveit. Díszlettervezőként is dolgozott, sőt ő maga is megrendezte a darabjait. Nem szokványos ez a drámája sem, és elképesztő jó humora van.”

Az Átutazókban több család élete fut párhuzamosan, generációk mindennapjai elevenednek meg előttünk. Gyerekek, szülők, nagyszülők különböző pillanatai.

Arról szól a darab, hogyan élnek egymás mellett emberek, akik késve ismerik fel egymás fontosságát.

Életminiatűrökből rakódik ki a történet, speciális érzékenységgel vetít ki elénk sorsokat, jellemeket, lelki rezzenéseket. A nézőkből hol könynyeket, hol önfeledt nevetést csal elő.

Levin egy másik darabját, Az élet mint olyant is játsszuk a Vígszínházban. Az háromszereplős történet. Az Átutazók az egész társulatnak lehetőséget ad a megmutatkozásra a fiataloktól a nagyon komoly művészekig több mint húszan szerepelnek benne. Például Börcsök Enikő, Halász Judit, Igó Éva, Hegyi Barbara, Harkányi Endre, Kern András, Lengyel Tamás, Józan László, Karalyos Gábor, Varju Kálmán, Fesztbaum Béla.

Hanoch Levin a leghíresebb izraeli drámaíró, emellett költő, prózaíró, társadalmi szatírák szerzője. Humora költői, ironikus, olyakor metsző, pengeéles. Hazájában sokan Izrael élő lelkiismereteként tartják számon. Egyszerűség, bölcsesség, életszeretet és emberség árad a darabjaiból. Melyik európai társulat tűzte még műsorára az Átutazókat?

Európában csak mi játsszuk a darabot, ezért is érdekes az előadás.

Törőcsik Mari vendégként van jelen vígszínházi kollégái között. Hogyan sikerült megszereznie őt az előadáshoz?

Felhívtam telefonon, és felkértem a szerepre. Nehézséget egyedül az okozott, hogy meg kellett neki mondanom: nincs benne szövege. Ott tartottam is egy szünetet, hogy majd egy nagy levegővétel után közlöm vele a tényt. Csakhogy ő megelőzött. „Nincs egyetlen mondatom sem? – ujjongott. – Nem baj, azt szeretem a legjobban.” Ezzel ki is mentett a helyzetből. Nem kellett magyarázkodnom.

Ő a legidősebb figura a darabban.

A nagymama, akit el akarnak távolítani otthonról, hogy át tudják alakítani a szobáját – az unokájának. Egyébként nem sajátos élethelyzet ez sem. Minden családban van ilyen. A gyerek nő, kamaszodik, és nincs külön szobája, hiszen a nagyi ott lakik. Ezért elküldik őt valahova. Ha nem szanatóriumba, akkor az idősek otthonába vagy még rosszabb esetben az elfekvőbe.

Csakhogy ez a nagyi résen van. Nem engedi, hogy csak úgy elhessegessék otthonról. Mindig visszaszökik a családjához. Törőcsik Mari a puszta lényével, egyéniségének utánozhatatlan varázsával egy szeretni való, bájos nagymamát formál a szerepből. Filmben is, színházban is dolgoztak már együtt. Ezúttal más felállásban találkoztak. A rendezője volt.

Nagyon jól dolgoztunk együtt. Mást nem tudok mondani.

A darab zenéjét Furák Péter írta, ami pedig külön érdekessége az előadásnak: szinte nincs díszlete. Itt a színész teste, a mozdulat- és gesztusrendszere, a világítás adja meg a rendkívül izgalmas összhatást.

Elég nehéz volt próbálni a darabot, hiszen a színészek csak önmagukra, illetve egymásra és a zenére hagyatkozhattak. Üres térben a test és a lélek megnyilvánulása a legfontosabb, s akinél ez működik, annál fantasztikusan működik. A jelmezeknek, Nagy Fruzsina érzékeny munkájának volt még komoly szerepük a figurák megszületésében.

A magány, az elmagányosodás költői opusa is az Átutazók.

Sok mindenről szól a darab. Látszatkapcsolatokról és hiányérzetekről is. Talán jobb kommunikációra, tartalmasabb kapcsolatokra, több elfogadásra, megértésre, nagyobb odafigyelésre tanít. Én nagyon szeretem.