Az Allegro Molto Barbaro franciául is

Az Allegro Molto Barbaro már a tavalyi avignoni programba bekerült, a csúszás miatt idén ezzel szerepel a táncszínház.

„Mivel a tavalyi fesztivált elhalasztották, az avignoni Golovine Táncszínház úgy döntött, hogy a teljes tavalyi programot átveszi, nem szerveznek külön válogatást – nyilatkozta Hégli Dusan, az Ifjú Szivek művészeti igazgatója, koreográfus, az előadás rendezője. – A következő hetekben keményen készülünk az avignoni fesztiválra, amelyről május elején derült ki, hogy mindenképpen megtartják. Megpróbáljuk néhány hét alatt elvégezni, amit máskor néhány hónap alatt szoktunk összerakni, úgyhogy elég sűrű a munkamenet, felgyorsul a tempó.”

Júniusban a fesztiválra való készülés mellett további kemény munka vár az együttesre, 26–27-én szeretnék rögzíteni a Kéj (Kötelező érvényű javaslat) című kortárs népszínművet, amelyet tavaly mutattak volna be. Klasszikus táncszínházi előadásnak indult, végül úgy alakult, hogy szöveget, táncot, zenét szőttek egybe. Ha sikerül a felvétel, szeptembertől látható lesz az interneten – a filmváltozat rendezője Molnár Csaba. Június 18–20-án van három előadásuk, közben készülnek Avignonra. Július 2-án repül el a társulat Franciaországba, és 7-étől 29-éig mindennap előadják az Allegro Molto Barbarót.

Hogy miért éppen Bartók Béla Allegro Barbarója ihlette meg Hégli Dusant amellett, hogy ez Bartók egyik legismertebb, leghíresebb műve? 

„Az Allegro az öniróniát is egy kicsit magában hordozza, és a szarkazmust is. Azoknak is készült ez a mű, akik nem értik sem a népzenét, sem azt, ahogyan Bartók beleszövi a népzenét a műveibe – vallja Hégli Dusan. – Mi megpróbáltuk egy kicsit kibővíteni, egy kicsit újraértelmezni. Arra használjuk, hogy szarkazmussal, iróniával beszéljünk azokról a korszakokról, amikor a hatalom kényszeres módon beleavatkozott a művészetbe, a kultúrába, amikor meg akarta szabni, milyen irányban haladjanak a művészek, legyenek akár írók, képzőművészek, színészek, rendezők. Ilyen korszak több is volt. Vehetjük a harmincas évek Németországát, az Egyesült Államok McCarthy-korszakát az 50-es években, a szovjet időket Oroszországban, Csehszlovákiában vagy Magyarországon, azaz a keleti blokkban.”

Természetesen ez a vasmarok mást jelent Magyarországon vagy Szlovákiában, mint Franciaországban. „Éppen azért használjuk Samuel Beckett Katasztrófa című darabját, amelyet 1983-ban írt az avignoni fesztivál egyik kiadványába. Ezt a nagyon rövid drámát Václav Havelnek ajánlotta, aki akkor börtönben volt. A darab arról szól, hogy a »rendező«, aki atyaúristennek képzeli, képzelheti magát, utolsó napján instrukciókkal látja el a főszereplőt, hogy a hatalomnak megfeleljen a darab, a végkicsengése olyan legyen, hogy a hatalom elégedett legyen vele.” 
Ez az előadás nemcsak tánc, zene, ének, ahogy azt a táncszínházi előadásoknál megszoktuk, hanem szöveggel is kiegészül. Hégli Dusan Parti Nagy Lajost kérte fel a szöveg megírására. 

„Parti Nagy Lajossal megbeszéltük, gondolja ezt a hatalom és a művész megalázó kapcsolatát úgy, hogy ne csak a nyolcvanas évekre legyen jellemző, és ne is csak Csehországra, illetve Csehszlovákiára utaljon. Utánanéztünk, kik azok a szerzők, akiket a maguk korában mellőztek vagy a műveiket betiltották. Hogy csak egy példát mondjak: a húszas években Bartók Béla Csodálatos mandarinját is betiltották. Az Allegro Molto Barbaro nemcsak a címével utal Bartókra, hanem egy kicsit az összefoglalója annak, milyen következményei vannak, ha a hatalom képtelen dolgokat kíván meg az »ügy érdekében«, ezzel milyen lehetetlen helyzeteket tud teremteni” – vallja a koreográfus-rendező.

A Szivek két éve magyarul mutatta be a darabot, háromszor; ezekben az előadásokban az intendáns szerepét maga Parti Nagy Lajos játszotta. Volt egy cseh–szlovák verzió is, amelyben Milan Lasica játszott. Szlovákra Andrejčák Éva fordította a darabot. 

Franciaországban Jean-Marc Barr amerikai–francia színész-rendező mondja fel a szöveget. 

„Ennek nagyon örülök, mert ahogy Milan Lasica révén itthon, Parti Nagy segítségével Magyarországon megjelenik az irónia, az abszurd, Jean-Marc Barr révén Franciaországban történik meg ugyanez” – vallja Hégli Dusan. – Az is fontos, hogy Franciaországban francia anyanyelvű színésszel tudjuk előadni ezt a darabot” – mondja nem titkolt örömmel, büszkeséggel Hégli Dusan.

Jean-Marc Barr, akit Luc Besson A nagy kékség című kultuszfilmjének delfinekkel társalgó búvárjaként ismert meg a világ, egy filmforgatásnyi időt Szlovákiában is eltöltött: A pince című szlovák–orosz–cseh koprodukcióban készült krimi főszerepét játszotta el. 

Az Allegro Molto Barbaro kosztümtervezője Szűcs Edit, a zenét Hegedűs Máté és Hegedűs Gergely Dávid szerezte, beletéve Bartók Allegro Barbarójának átiratait és megszólaltatva reflektációit is. 

„A tánc és az eszköztár az, amit általában használunk. A magyar, szlovák, cigány, román hagyományos tánckultúra, a gesztusok, a mozgásszínház, a fizikai jelenlét is segítségünkre van abban, hogy elérjük a célunkat. Ez nem tiszta néptáncelőadás” – utal az előadás koreográfusa-rendezője arra, hogy a közönség ne egyszerű néptáncbemutatót várjon, amikor beül a nézőtérre. Többet, nehezebbet, elgondolkodtatót – amit a Szivek utóbbi előadásaitól kaptunk.