Átadták a Tatarka-díjat

Pozsony. Jozef Jablonický történész Samizdat o disente 3: Záznamy a písomnosti (Szamizdat a belső emigrációról 3: Feljegyzések és dokumentumok) című, a Kalligram kiadásában megjelent könyvéért, valamint Milan Lasica színész-rendező-humorista Bodka (Pont) című, a „.týždeň” folyóiratban közölt glosszasorozatáért kapta a 2007-es év Dominik Tatarka-díját.

Jozef Jablonický 1957-től a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetében dolgozott. 1974–1990 között nem publikálhatott. 1990 óta a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetében dolgozik, tavaly a Pribina kereszt I. fokozatával tüntették ki. Történészként főként a szlovák nemzeti felkelés a kutatási területe, ebben a témában több kötete is megjelent.

Milan Lasica sokoldalú személyiség, a szlovák művészeti élet jeles alakja, akit színészként, rendezőként, színházigazgatóként, szövegíróként, énekesként, humoristaként ismer és kedvel a közönség.

Kornel Földvári kritikus, publicista, a díj tavalyi kitüntetettje laudációjában megjegyezte: Lasica és Jablonický közös nevezője a tatarkai „árral szembeni” magatartás, összeköti őket továbbá a szabad gondolkodás erkölcsi imperatívusza. A társadalom orvosai ők, akik nem szikével gyógyítanak, hanem az igazság kimondásával.

A 20. századi szlovák irodalom jelentős alakjáról elnevezett díjat 1995 óta ítéli oda évente a Štefánik Konzervatív Intézet (Konzervatívny inštitút M. R. Štefánika) olyan, az előző esztendőben megjelent, jelentős társadalmi és kulturális hozadékú kötetnek, amelyet szerzőjének kivételes erkölcsi magatartása is fémjelez.

A Kalligram Kiadó szlovák nyelvű kötetei közül Jozef Jablonický műve a harmadik, amelyet Tatarka-díjjal tüntettek ki. 1999-ben Ľubomír Lipták: Storočie dlhšie ako sto rokov (Száz évnél hosszabb évszázad) című könyve, 2002-ben pedig Vadkerty Katalin történésznek a hontalanság éveiről megjelent trilógiájának szlovák fordítása (Maďarská otázka v Česko?slo?vensku 1945–1948 – A kitelepítéstől a reszlovákizációig) kapta a jelentős elismerést. (me)