Ars Tarnatica Fesztivál

Krnáč Dušan rovásírással írt antikomix munkájaA szerző felvételeAmi a képzőművészetet illeti, eddigi kiállításainak nagy része mind színvonalában, mind tartalmában messze elmaradt attól a szinttől, amelyet az önállóan működő galéria és munkatársai évek munkájával megteremtettek.

A kevés kivételek egyike a napokban megnyílt Ars Tarnatica Fesztivál, amely a ceredi szlovák– magyar képzőművésztelep alkotóinak anyagát mutatja be.

A ceredi művésztelep megálmodói 1996-ban Kun Cecília (Budapest, 1954) és Fürjesi Csaba (Salgótarján, 1969) voltak, akik itt helyet és teret szerettek volna biztosítani hazai és külföldi művészeknek. Helyet, ahol az alkotók baráti közösséggé formálódva ismerkednek meg egymással, egymás kultúrájával, művészi szemléletével. Az elmúlt tíz év során 16 országból közel 150 képzőművész vendégeskedett itt egyebek mellett Csehországból, Svédországból, Angliából, Ausztráliából, Izraelből, Belgiumból és Olaszországból. A festők és grafikusok mellett természetessé vált a szobrászok, üvegművészek, bábosok, színészek és a számítógépes grafika képviselőinek jelenléte is. Nem maradtak ki a fényképészek és filmesek sem. Utóbbiak érdeme a művésztelep munkáját és hangulatát megörökítő, évenként forgatott film. A művésztelep működtetését Cered és Salgótarján önkormányzata támogatja, a meghívásokról a telep művészeti vezetése dönt, a találkozók anyagi hátterének biztosítására pályázatokon vesznek részt.

A napokban záruló Ars Tarnatica Fesztivál előtörténete 2005 tavaszára nyúlik vissza, amikor Fürjesi Csaba és Sánta László Losoncon azzal a kéréssel keresték fel H. Szabó Kingát, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének elnökét, hogy vegyen részt a művésztelep jubileumi, tizedik évére tervezett magyar–szlovák projekt előkészítésében. A válasz egyértelmű igen volt, a program sikeresen elkészült, és megkapta az arra kért támogatást is.

A kb. másfél éves program 2005 augusztusában Cereden sajtótájékoztatóval egybekötött beharangozóval indult, ahol a ceredi Művésztelep Fesztivál rendezvényeinek ismertetése mellett bemutatták Kovács Bodor Sándor filmjét a 2004-es művésztelepről. Az alkotó a 2005-ös évfolyamról is elkészítette felvételeit – ennek alapgondolatát a „határ”, a „határkövek” szimbolikája jegyében fogalmazták meg –, melyet a program során több helyszínen is bemutattak. A 2005. augusztus 3. és 14. között megrendezett alkotótáborba 20 magyarországi és szlovákiai képzőművészt hívtak meg. Szlovákiát Dušan Krnáč, Anna Crkoňová, Bott Mária, Tóth József, Szabó Ottó, Zuzanna Kovaceva, Lőrincz Zsuzsanna, Kosziba Klaudia, Matuštík Kyra és Szuchoza József képviselték.

Az elkészült alkotásokat a művésztelep addigi hagyományainak megfelelően először 2005 szeptemberében a salgótarjáni Történeti Múzeumban mutatták be. Értékét jelzi, hogy azt dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. „Műveikről leolvasható, hogy összeköti őket az alkotás, a teremtés mítosza, a közös alkotói folyamat. Cered bizonyítja azt, hogy a modernség nem önmagáért van, nem azt szolgálja, hogy az alkotó megfeleljen az adott pillanatnak, netán lemásolja a világ-trendeket. A modernség Cereden azt jelenti, hogy aki itt dolgozik, a maga mondanivalóját olyan eszközökkel tudja megfogalmazni, amely eszközök izgalmassá, fantáziadússá teszik a művét, akár a műfaji határokat feszegetve is – és ez a legtöbb, amit tehet egy művész...” – mondta többek között.

A telepen készült fotókból 2005 októberében a somoskőújfalusi Kasbah Galériában Garden-foto-party címmel nyílt kiállítás.

Az alkotói kiállítássorozat következő színhelye a budapesti Szlovák Intézet volt, ahol a képek mellett már Kovács Bodor Sándor 2005-ös filmjét is megtekintették az érdeklődők. A képzőművésztelepről készült könyvet a szerkesztők jelenlétében 2006 januárjában Losoncon mutatták be.

Az alkotásokból összeállított első szlovákiai kiállítást 2006 februárjában Rimaszombatban nyitották meg. A rendezvénysorozatot a losonci kiállítás zárja. Megnyitóján Fürjesi Csaba és H. Szabó Kinga másfél év történéseit felidéző gondolatai után a kiállítás anyagát Garlaty Gabriella, a Rimaszombati Városi Galéria vezetője ismertette. Kiemelte, hogy a kiállítás teljes anyagában különböző eljárások és szemléletek jelennek meg, amelyeket a különböző beállítottságú szemlélők egészen másképpen értékelhetnek. Ezt bizonyítandó ő is a saját egyéni meglátásai és érzései alapján rangsorolta a művészeket és alkotásaikat. Az első helyen a megnyitón is jelen lévő Bakos Ferenc alkotásaiban annak fényképszerű kompozícióit, Bott Mária grafikáinak folklorisztikus, festményeinek absztrakt vonásait emelte ki. Krnács Ágota grafikái mellett egy kontextuális irányvonalat képvisel, amelyben előkelő helyet kap az ökológia és a környezetvédelem is. „Rokonlelkű” művésztársa Krnáč Dušan, aki az „antikomix” irányvonalával szintén ilyen ökológiai gondolatvilágot fogalmaz meg. Szentirmay László munkáinak jellegzetessége a festészet és a bábművészet ötvözése.

A megnyitó után arra kértem Fürjesi Csabát, értékelje a másfél évet, annak negatív és pozitív tapasztalatait. „Egyetlen negatívumot tudok mondani a másfél évvel kapcsolatosan, azt, hogy vége van! Minden más pozitívum! Az, hogy rengeteg igen jó színvonalú műalkotás született, az, hogy intézményesült a két egyesület együttműködése. Nagyon sok jó művész ismerkedett meg nagyon sok jó művésszel. Barátságok, munkakapcsolatok szövődtek. Ami a jövőt illeti, figyeljük a pályázatokat. Idén is nyertünk egyet. A telepre idén is jönnek Szlovákiából művészek. A művésztelep idei, hamarosan kezdődő alkotótáborába 7 ország közel 20 művészét várjuk. Az ott készült alkotásokat, csakúgy, mint eddig, kiállításokon, katalógusban mutatjuk majd be.”