Alvás (és ébredés) a zsinagógában

Ilyenkor a művészek nem kész alkotásokkal érkeznek, hanem hosszabb-rövidebb időre beköltöznek a zsinagóga mellett működő Művészetek Házába, s a később kiállított alkotások nagyrészt ott, helyben születnek meg.

Yumiko Ono elárulta, hogy a holnaptól látható installáció tervét már egy esztendeje dédelgeti, és az ötlet most Somorján válik valósággá. „Amikor alvás után felébredek, számomra az olyan érzés, mintha újraszületnék, mintha minden egyes ébredés után az anyaméhből érkeznék újra erre a világra – magyarázta a fiatal képzőművész. – Ezért is használtam fel a munkámban az anyaméhet mint az alvás szimbólumát. Persze nem ez az egyetlen jelkép, ami az általam készített objektben rejtőzik: egyúttal a világmindenség jelképe is lehet, de emlékeztet az egyik legemblematikusabb hangszerünkre, a japán dobra is.”

Yumiko Ono Kóbéból származik, képzőművészeti tanulmányait Kiotóban kezdte, majd két évig Budapesten a képzőművészeti egyetem hallgatója volt. „Az európai országok közül leginkább Magyarország keltette fel az érdeklődésemet, talán azért is, mert vannak ázsiai kötődései – mondta. – Már otthon nagyon megszerettem Tarr Béla filmjeit és Csontváry festményeit. Úgy érzem, van bizonyos hasonlóság a japánok és a magyarok között. Tarr Bélának is nagy szerepe van abban, hogy érdeklődni kezdtem Közép-Európa és Magyarország iránt. A hosszú filmjei, amelyekben nagyon hosszú snitteket is használ engem például nagyon emlékeztetnek a hagyományos japán festészetre. Miután itt voltam Európában, úgy gondoltam, érdemes más országokban is körülnéznem, más kultúrákat megismernem, így egy szemesztert a prágai kép?zőművészeti egyetemen töltöt?tem.” A kortárs képző?művészek közül, mint közölte, Kicsiny Balázs és Németh Ilona munkái keltették fel a figyelmét.

Arról, milyen benyomások érték Európa közepén, így vallott: „Úgy vettem észre, mintha a közép-európai városokat egyfajta borús hangulat jellemezné, ami ugyan nem nyomasztó, nem teljesen sötét. A humoruk azonban időnként fekete. ”

Japánban és Budapesten főként festészettel foglalkozott. „Nagyobbrészt szimbólumokkal dolgoztam. Érdekel ugyanis, hogy a különböző kultúrákban használatos jelképek milyen hatást váltanak ki az egyes kultúrák nézőiben. Mert egy-egy szimbólumnak kultúráktól függően más-más lehet a jelentése. Ugyanaz a szimbólum egyik helyen jelentheti a halált, másik helyen pedig az életet, a születést. Igyekszem megtalálni azokat az állandó jelentést hordozó tartalmakat, amelyek a föld minden részén ugyanazt vagy legalábbis nagyon hasonlót jelentenek. Eleinte jobban figyeltem a keleti és a nyugati kultúra eltéréseire. Most már inkább úgy látom, talán nem is annyira számottevőek a különbözőségek, inkább a hasonlóságok dominálnak.”

A somorjai zsinagógáról a Budapesten tanuló szlovákiai magyar csoporttársaitól hallott, így vette fel a kapcsolatot Kiss Csabával és Suzanne-nal.

„Nagyon jól érzem magam Somorján, szép kisváros. Csak kissé szokatlan számomra, hogy elég kevés a lakosa, mivel Japánban még az ilyen kisvárosokban is rengeteg ember él. Európa sokkal nyugodtabbnak tűnik számomra. Itt teljesen más az élet, mint Japánban. A mi kultúránk tele van stresszelő tényezőkkel. Már a társalgásnak is rengeteg szabálya van, amit be kell tartani. A japán hagyomány azt is megszabja, hogyan kell beszélni egy baráttal, ha fiatalabb vagy ha pár évvel idősebb nálunk. A kommunikációnak egyéb sajátosságai is vannak: például hogy valaki igent mond valamire, miközben nem-et gondol.”

Yumiko Ono ebben a hónapban utazik vissza hazájába, de mint elárulta, ha lehetősége adódik rá, szeretne visszatérni Európába. Az egyetemi tanulmányait ugyan már befejezte, de posztgraduális képzést is az öreg kontinensen szeretne szerezni.