Aegon-díjas kerestetik

Nagyjából egy hónap múlva kiderül, melyik kötetnek ítélik oda az Aegon Művészeti Díjat a tavalyi eredeti magyar könyvtermésből az egyelőre „névtelen” ítészek. A shortlist – azaz az egyik legrangosabb magyar irodalmi elismerésre esélyes alkotások tízes köre – már ismert. Nézzük, melyek az utóbbi hónapok legfontosabb kultkönyvei!

Idén három kiadó között oszlik meg a rövid lista tíz helye: ötöt jegyez a Magvető, hármat a Pesti Kalligram, kettőt a Jelenkor. A jelölt szerzők között vannak élő klasszikusok, beérkezett középgenerációsok és olyan alkotók is, akik – egy-két kötettel a hátuk mögött – most a friss felfedezés erejével hatnak.

Műfajilag is színes a kép. Spiró György válogatott esszéinek kötetével jutott fel a shortlistre, az 1979–2016-os időkeret pedig jelzi, hogy tulajdonképpen az életmű egyfajta keresztmetszetét veheti kézbe az olvasó. Ott van benne Spiró, a szláv kultúrák ismerője, Spiró, a drámaíró, Spiró, a regényíró, és az a Spiró is, aki saját régiónk zártságáról, a mindenkori perifériák történelmi és aktuális mozgásairól elmélkedik.

Súlyos lírai megjelenés

A tavaly megjelent verskötetek közül kettő került be a válogatásba. Térey János Őszi hadjárata – 2016 legnagyobb volumenű lírai megjelenése – szintén válogatás és összegzés: a közel harminc évet felölelő életmű korábbi köteteinek majdnem teljes anyagát magába foglalja, emellett a címadó ciklus húsz új verset tartalmaz. A 800 oldalas versgyűjtemény összefoglalása mindannak, ami Téreyt a kortárs magyar líra megkerülhetetlen szerzőjévé emelte.

Közvetlen, személyes énbeszéd; a nagyvárosi környezet hétköznapi színterei; banális helyzetekből kibomló versek; az idő múlása, veszteségek tapasztalata; a költeményeket átszövő gazdag és finom utalásháló – ezek a jellemzői Tóth Krisztina Világadapter című verseskönyvének. A szerző az utóbbi években prózakötetekkel jelentkezett – az Akvárium című regénye és a Pillanatragasztó című novelláskötete is szerepelt az Aegon-esélyesek között –, most pedig ilyen sorokkal tért vissza a líra terepére: „Halott nevek a mobilomban, / egyre többen: már hallhatatlanok, / de a jegyzékben számuk ott van, / ameddig én még itt vagyok.”

A magyarok messiása

2016 talán leginkább várt magyar irodalmi eseménye az új Krasznahorkai-regény megjelenése volt; így akár azt is mondhatjuk, a Báró Wenckheim hazatér kötelező darab a tízes listán. Elemzői szerint a regény Krasznahorkai László pályájának, gondolatiságának, műveinek nagy terjedelmű összefoglalója. Visszatérés a kezdetekhez, a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája helyszínéhez, amely nem sokat változott az elmúlt harminc évben, ugyanolyan sivár és reménytelen, mint a ’80-as években; ugyanazok a hol kisszerű, hol nagyszerű alakok népesítik be, mint a Kádár-rendszer idején, és ugyanúgy várják a Messiást, aki ezúttal eljön... Vagy talán mégsem. Itt és most báró Wenckheim Béla tér haza, a Viharsarokba – Buenos Airesből Bécsen át, vonattal érkezik, a kisváros lakói és a média pedig várja, ahogy a megváltót szokás. A lassan folydogáló fő cselekményszálhoz minden szereplő hozzáteszi a maga történetét és nézőpontját, s így válik ez a könyv lassan, a végtelen Krasznahorkai-mondatokon át haladva nemcsak az életmű, hanem a mai magyar valóság enciklopédikus összegzésévé.

Ami zsigerileg hat

Ha a tavalyi magyar megjelenések „legütősebbikét” keressük – azt a könyvet, amely zsigerileg hat, és amelyre okkal kerülhetne rá a „csak erős idegzetűeknek” figyelmeztetés –, akkor a Pesti Kalligram háza táján érdemes körülnéznünk. Zoltán Gábor Orgia című regényében mértéktartó, szikár nyelven beszéli el a második világháború végnapjainak nyilas rémtetteit. Gyilkosai a Városmajorban masíroznak, és kéjjel, gyönyörrel kínoznak, gyaláznak meg és ölnek – mert 1944–45 telén ezt szabadon megtehetik. Az eseményeket nagyrészt a Renner nevű főszereplő nézőpontjából ismerjük meg: a keresztény vasgyáros zsidó feleségét és zsidó szeretőjét igyekszik megóvni, ezért a nyilasok tettestársává válik, s bár undorodik az erőszaktól, a szennyből nem vonhatja ki magát.

Máshol lenni boldogság?

A Pesti Kalligramnál jelent meg Jászberényi Sándor második novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája is. A szerző „civilben” jó nevű riporter, aki megjárta a Közel-Kelet és Afrika konfliktuszónáit, és ezekre a helyszínekre viszi magával az olvasót a novellafüzér főhőse, Maros Dániel is. Magával a világot járó haditudósítóval nem sok érdemleges dolog történik: annyit tudunk meg róla, hogy hónapok óta álmatlanságban szenved, olcsó kurvákkal, pancsolt alkohollal és ópiummal kezeli magát; a teljes tompultságban úgy érzi, nincs vesztenivalója, s ha már így áll a helyzet, igyekszik a látószögébe sodródó sorsokban, történetekben találni valamit, aminek még van jelentősége. Jászberényi Sándor prózája kapcsán gyakran emlegetik Hemingway hatását, de az új kötet a Graham Greene-párhuzamot is felveti. „Maros Dániel hangja leginkább a csendes amerikai beszédéhez hasonlít. Cinikus, fanyar, kíméletlen, blazírt és feszes mondatai alatt izzanak az érzelmek: szerelem, szeretet, gyűlölet, barátság, igazságvágy, bosszú...” – írta Cserna-Szabó András.

Van bőséggel úti élmény Németh Gábor Egy mormota nyara című regényében is: az elbeszélő filmes helyszínvadász, aki fiának meséli el történetét, miként keresett helyszíneket egy Byronról szóló giccses vámpírfilmhez. A szerző persze jóval nagyobb utat járat be olvasójával, mint azt a földrajzi pontok indokolnák – vendégszövegek erdejében, műfajok között kalandozva, időrendet felrúgó emléktöredékek, reflexiók, irodalmi-kulturális utalások között kifeszítve alakul a mű szövegtere.

Kun Árpád Boldog Észak című regényével 2013-ban már elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. Megint hazavárunk című új regénye a korábbi mű társkönyveként is felfogható. Anno az Afrikából északra vetődő, egyszerre joruba, vietnami és francia származású főhős kereste a boldogságot – vagy legalábbis a boldogulást – Norvégiában. Mostani szereplőink magyarok, sőt, az elbeszélő főhőst egyenesen Kun Árpádnak hívják. Az pedig adatolható tény, hogy az író Kun Árpád 2006 óta családostul Norvégiában él. Ennek ellenére nem dokumentarista pontosságú önéletrajzot olvasunk, hanem egyfajta mentális útikönyvet arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, arról, hogy hogyan tudjuk magunkat megtalálni a mindennapi teendőinkben, s arról, hogy hogyan tudunk felnőni.

Párhuzamok, történetek

A Marosvásárhelyen élő Szabó Róbert Csaba Alakváltók című regénye a román Sztálinnak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza, miközben keretéül a ’89-es forradalom szolgál. A könyv izgalmasan összefonódó történetszálai azt a kérdést vetik föl, hogy történhet-e valódi megújulás, vagy a változó hatalmi viszonyok szerint az emberek csupán újabb és újabb alakokat öltenek a történelem körforgásában.

Szilasi László Amíg másokkal voltunk című könyve akár egyetlen regényként is olvasható, bár formailag három kisregény került a kötetbe. Három íróportré, amelyet számos párhuzamos szál köt össze. A legrelevánsabb a kirekesztettség, valamiféle belső emigráció érzete, valamint az a készülődés – a kiteljesedés vágya –, amelyből egyszer fontos dolgok születnek. Babits Mihály 1930-ban egy Nyugat-matiné miatt tér vissza Szegedre, és idézi fel 1906 őszét, amikor fiatal tanárként a városba érkezett. Jókai Mór története a szabadságharc utáni erdélyi bujdosás hónapjait eleveníti fel. A harmadik rész Bessenyei Györgyöt állítja elénk, abban az élethelyzetben, amikor az egykori testőr és világfi odahagyja Bécset, Mária Terézia udvarát, hogy vidéki birtokán gazdálkodjon. A három elbeszéléshez erős, sűrű nyelvet teremtett Szilasi, mely kritikusai szerint Mészöly és Ottlik hangját idézi; a rövid sorokból álló egységek szinte versként funkcionálnak, és egyes elemeikben a korabeli nyelvet is plasztikusan imitálják.

Az értő olvasásért

Az Aegon Művészeti Díjat 2006-ban alapította Magyarország egyik legnagyobb biztosítótársasága; a nettó 3 millió forint (megközelítőleg 10 ezer euró) összegű elismerést élő magyar író kaphatja meg az előző évben magyar nyelven megjelent kiemelkedő szépirodalmi teljesítményéért. A díjra a könyvkiadók jelölhetik kiadványaikat, a rövid listáról, majd a győztesről évente változó szakmai zsűri dönt, melynek összetételét csak utólag hozzák nyilvánosságra. Különösen szimpatikus a kezdeményezésben, hogy a „gondoskodás” nem ér véget a boríték átadásával. A díj honlapján egyebek mellett remek óravázlatok találhatók a shortlistes kötetekhez, amelyek nemcsak abban nyújtanak segítséget, hogy a kortárs művek frissen beilleszthetők legyenek a tananyagba, hanem úgy általában, az értő olvasáshoz is jó fogódzókat adnak. (as)