A véletlen dramaturgiája: közel Afrikához

GÁGYOR PÉTER

A kamaszkor képzeletbeli utazásai idéződnek fel bennem a Vad éden lapozása közben, azok az idők, amikor a valóság távolabb volt, mint valaha. Nem Afrika, arra még gondolni is lehetetlen lázálomnak számított volna. Hiszen még Bécs is túl volt az Óperencián, pontosabban a vasfüggönyön, ami az Óperenciás-tengernél is átúszhatatlanabb volt. Mi, akkori fiúk bújtuk a könyveket: Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond afrikai vadászkalandjait, korabeli fekete-fehér fotóikat bámultuk révedezve a távoli Afrikáról.

És most hirtelen tájainkról előterem egy fiatalember, Fodor Péter, és elhozza nekünk ide Afrikát, és remekel mind a kamera mögött, mind pedig rövid kísérőszövegeiben. Mi pedig lapozunk, kicsit irigykedve, de azért nem cserélnénk vele ki nyugodt álmainkat a sátorban átvirrasztott oroszlánüvöltéses éjszakájával, a szemtől szemben felbukkanó orrszarvúval.

Szerzőnk hónapokig bolyong Afrikában. Ez a csallóközi fiatalember elszánt feleségével, Timivel elindult világgá. Közben vértelen vadászatot folytat. Az album minden képe egy-egy elkapott pillanat, a véletlen dramaturgiája, nem a magasles elé beetetett, és/vagy kihajtott vadak riadt, nyugtalan kényszerének pózai kerültek esetében a lencsevégre. Remek pillanatképeivel közelebb hozza Afrika valóban varázslatos tájait, sivatagjait, a Krüger-rezervátumot, Fokföld különleges flóráját és faunáját. Az állatvilág „magánéletének” ellesett rezdüléseit örökíti meg nekünk Fodor Péter. Így az élmény még közelebbivé válik, mint a televíziós csatornákon sugárzott természetfilmek minden áron kalandos, lihegős krimiszerű dramaturgiája, amelyekben a hiteltelen halálveszélyek, túlélési izgalmak eleve nem tudnak hatni, hiszen a filmek (a stábok hathatós védelmében) végül mégis csak elkészülnek és adásba kerülnek.

A könyv, a fotóalbum másik nagy előnye a szöveg. Bár Fodor Péter rövid kommentárjai nem irodalmi elszánással íródtak, kiérződik belőlük az irodalmi véna. Mert ezek a rövid kísérő szövegek találóak, pontosak, és ami a legfontosabb, nem válnak száraz, unalmas közlésekké. A szerző jó érzékkel osztja meg olvasóival az utazás élményeit, a készülődés izgalmát, előítéletei állandó változásait, apró csalódásait az elképzelt Afrika és a valóban megtapasztalt különös világ ütközése láttán, saját világképe fokozatos elmozdulását. Nem mindennapi élmény ez a tapasztalat ezer kilométerekre az otthontól, rideg, idegen világban. Több ez élménynél, ez már katarzis. Szerzőnk, írónk nem tolakodik a pillanat tragikumának a megosztásával, csak szerényen szembesíti olvasóit tétovázó, bizonytalan pillanataival és régi vágyai új erőre kapásával. Pedig semmi sem az előre eltervezett forgatókönyv szerint történik velük. Ember Európában tervez, Afrika istenei végeznek.

Fodor Péter: Vad éden (fotóalbum). Lilium Aurum Kiadó, 2014.