A tudat szabadságáról

Besenyő Pista bácsi augusztus 20-án ült ki a kertbe kedvenc műbőr dzsekijében az István felirat alá, bal kezében almával, jobbjában egy szál kolbásszal. Lett is belőle ribillió. Laár András pedig nemrég bejelentette, hogy harminc év után végre tényleg lesz Bál az operában, azaz a legendás KFT-lemezt a legendás épületben idézik fel.

Jól érzékelem, hogy a L'art pour l'art Társulat mostanában nincs igazán reflektorfényben?

A magyar közszolgálati televízió utoljára 2011-ben rendelt tőlünk egy sorozatot, amely Banán, pumpa, kurbli címmel ment le. Ha most azt mondanák, csináljunk még egy szériát, el tudnánk fogadni a felkérést, mert van elég új anyag a tarsolyunkban. Egy ideje a Comedy Centralon láthatóak a műsoraink és az én önálló estjeim, amelyek ősztől folytatódnak. A köztudatban viszont benne vagyunk, mert járjuk az országot, sok helyen fellépünk, és rengetegen kíváncsiak ránk. Az internet korában már nem kell hetente szerepelnünk a legnagyobb kereskedelmi tévében ahhoz, hogy akit érdeklünk, tudjon rólunk. Bevallom, sokáig idegenkedtem a közösségi oldalaktól, de fiatal barátaim ráébresztettek ezek jelentőségére. Ha úgy tetszik, betolták a Facebookot a fenekem alá. Jelenleg 75 ezren követik figyelemmel az oldalamat, ami nagyon sok. Egyik politikai oldal mellett sem köteleztem el magam soha, és úgy tűnik, az embereknek ez tetszik.

Az abszurdnak tűnő magyarországi közéletet figyelve tulajdonképpen különösnek tartom, hogy nem foglalkoznak politikával...

Ez nálunk teljesen tudatos, sőt magánemberekként sem politizálunk. Az más kérdés, hogy társulaton belül megvitatjuk a politikai eseményeket. De az a helyzet, hogy alapvetően mindannyian szkeptikusak vagyunk a politikával szemben. Én például úgy látom, hogy a politikusok nem fogják megoldani az emberek problémáit. Más úton kell elindulnunk, mégpedig a tudatosodás útján. Az egész világ, mint jelenség a tudatban létezik, tehát egy kollektív tudati létezésről beszélhetünk, ezért minden akciónak a tudatra kell irányulnia. Ezt nem csak én tudom, hanem azok a szakemberek is, akik úgy befolyásolják a tudatunkat, hogy újkori rabszolgaságba döntik az emberiséget. Ebből viszont ki lehet szabadulni. Például az abszurd humor segítségével. Az ugyanis épp a tudati ketrecet rombolja szét azzal, hogy meghökkentő és újszerű képeket állít az emberek elé. Mi nem filozófiai eszmefuttatásokkal bombázzuk a közönséget, hanem nevettetjük őket, és ettől szabadabb lesz a tudatuk. Az abszurd gondolkodás Magyarországon beépült a köztudatba. A L'art pour l'art-poénok közszájon forognak, sőt az emberek játszanak a nyelvvel, már maguk is kifordítják a közhelyeket.

Ez bizony elég komoly kulturális hatás.

Igen, és én tökéletesen beérem ezzel a hatással. Továbbá rendkívül büszke vagyok arra, hogy az ország legintelligensebb embereivel dolgozhatom együtt. Az egyik csapatban ott van a szupertehetséges Dolák-Saly Róbert, Szászi Móni, aki a legjobb jeleneteink szerzője, és akit az egyik legfontosabb kortárs magyar írónak tartok. A Besenyő családban ő kezdett el játszani a kifordított mondásokkal, a beidegződött szövegfordulatokkal, amelyekből rengeteg poén született. Pethő Zsolt pedig az ország legaranyosabb embere, remek rendezői ötletekkel és jó mozgással. A másik csapatban, a KFT-ben ott a kiváló zeneszerző és szövegíró, Bornai Tibor. Márton András az ötletember, Lengyelfi Miklósnak pedig a legjobb füle van a zenekarban. Nagy mázli, hogy ilyen fazonokkal vagyok körbevéve.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy vasárnap, szeptember 7-én a Magyar Állami Operaházban lép fel a KFT, méghozzá a Bál az operában című dal születésének 30. évfordulója alkalmából.

Ez nem is a mi ötletünk volt, az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter hívott meg minket egy koncertre. Két hete gőzerővel folynak az előkészületek, amelyek nem csak abból állnak, hogy mi négyen próbálunk. A Magyar Rádió Gyermekkórusa, a Soharóza kórus, balett-táncosok, operaénekesek közreműködésével szeretnénk prezentálni egy műsort. Jelenetekkel, statisztákkal és persze a KFT zenéjével. Ha jól sikerül, előfordulhat, hogy később máshová is elvisszük...

Új számok is lesznek ezen a koncerten?

Nem lesznek. Mert a közönség a régi nagy slágereket várja tőlünk. Hiába jelent meg három új lemezünk 2000 óta, azokat a dalokat se a rádiók, se a tévék nem sugározták. Enélkül pedig nehezen válhat slágerré egy dal.

Hogyan fér meg önben a zenész, a humorista és a buddhista pap?

A lehető legegyszerűbben, hiszen mindhárom dolog ugyanarról szól: a tudat szabadságáról. A buddhizmus egyrészt belső technikákat tanít a tudat kiszabadítására abból a rabságból, amelyben általában van. Másrészt egy világnézetet kínál arra, hogy miként tekinthetjük a világot a szellemi emelkedés színhelyének. Két véglet van: az aszketikus út és a tantrikus út. Az egyik elvonul a világtól, és lassú tanulási folyamat során jut el szellemi céljáig. A tantra inkább robbanás-szerű felismerések és közvetlen tapasztalatok útján juttatja el a tudatot ugyanabba a szabadságba. Én a tantrikus utat járom. És ebbe Besenyő Pista bácsi is belefér, hiszen neki rendkívüli képessége van a dolgok szétbomlasztására. Nem tart be semmilyen gondolkodási szabályt. A zen buddhizmus koannak nevezi azt a módszert, amikor a mester a komoly tanításba rejtve egy pár soros abszurd történetet mond a tanítványnak. Nem lehet pontosan érteni, mit jelent és miért mondja. Ilyenkor sok esetben az a helyes reakció a tanítvány részéről, ha felnevet. Akkor konstatálja a mester, hogy na, ezt megértetted...