A technický preukaz és az osvedčenie o evidencii vozidla magyar nevéről

Köztudott, hogy egy jármű csak akkor vehet részt a közúti forgalomban, ha a megfelelő okmányokkal rendelkezik. Közülük a két legfontosabb a „technický preukaz”, illetve az „osvedčenie o evidencii vozidla”. A szlovákiai magyarok az élőbeszédben ezt a két iratot általában nagy és kis technickí néven nevezik, az utóbbira – élőbeszédben is, írásban azonban mindenképp – használatos még a „forgalmi engedély” kifejezés is. Az előbbi magyar megfelelőire a sajtóból van példám, pl. apróhirdetésben: „Eladó Avia 30L, műszaki igazolvány nélkül.” (Új Szó, 2001. 4. 12.) Egy cikkben a műszaki igazolvány mellett a technikai igazolvány is felbukkan: „A jelentés szerint az ellenőrzött intézmények a gépkocsik technikai igazolványában feltüntetett adatoktól eltérő fogyasztást mutattak ki […].” (Új Szó 2001.9.4.)

A szlovákiai magyar nyelvművelés egyik alaptétele a magyarországi szóhasználathoz való igazodás volt. E konkrét esetben ez az elv eddig nem volt érvényesíthető, ugyanis Magyarországon 1999-ig csak egyfajta járműokmány volt használatban: a forgalmi engedély. 2000-től azonban módosult a forgalmi engedély, s egy újabb okmányt is bevezettek. Ez a „törzskönyv”, mely nem könyv formájú - amint azt a neve sugallná –, hanem kártya alakú, s a jármű alábbi adatait tartalmazza: gyártmány, típus, szín, alvázszám, motorszám, hengerűrtartalom, saját tömeg, szállított személyek száma, gyártási év, teljesítmény, össztömeg. Az új forgalmi engedély ezzel szemben három kártyából álló összehajtható irat: a műszaki lapon vannak feltüntetve a jármű műszaki adatai; az üzembentartói lapon az üzembentartó személy adatai; a tulajdonosváltás bejegyzésére szolgáló bejelentő lapon pedig a tulajdonos és a vevő személyi adatai olvashatóak; a rendszám mindhárom lapon, a forgalmi engedély száma a két utóbbin van feltüntetve.

A magyarországi forgalmi engedély adattartalmát tekintve tehát inkább a szlovákiai „technický preukaz”-nak, mint az „osvedčenie o evidencii vozidla” iratnak felel meg. A technický preukaz magyar megnevezésére azonban nem lenne ajánlatos a forgalmi engedély kifejezést használni, ugyanis más a szerepük: az ún. technický preukaz a tulajdonjogot, a forgalmi engedély pedig a közúti forgalomban tarthatóságot igazolja. A szlovák osvedčenie o evidencii vozidla magyar megfelelőjeként – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – továbbra is a forgalmi engedélyt kellene használnunk, hiszen mind a szlovákiai, mind a magyarországi okmány annak igazolására szolgál, hogy a szóban forgó járművet az illetékes rendőrhatóság nyilvántartásba vette, számára rendszámot adott ki, s ennek alapján használatát engedélyezi. Az osvedčenie o evidencii vozidla és a forgalmi engedély azonosítását az is alátámasztja, hogy mindkét okmányon ugyanaz a francia megnevezés szerepel: Certificat d’immatriculation.

Ami a technický preukazt illeti, ennek magyar megfelelőjeként – a funkcióazonosság okán – alkalmas volna a törzskönyv szó, esetleg a „járműtörzskönyv“ kifejezés. A másik szóba jöhető magyar megfelelő, a szlovák kifejezés lefordításával létrehozott műszaki igazolvány használata ellen elsősorban az szól, hogy az „igazolvány” szó gyakorlatilag csak személyekkel kapcsolatban használatos, így beszélünk személyi igazolványról, diákigazolványról, horgászigazolványról stb. A szlovák-magyar szótárak a preukaz magyar megfelelőjeként az igazolványt (és az igazolást) tüntetik fel, a szlovákul preukaznak nevezett okmányok magyarországi megfelelői viszont nem mindig igazolványok; például a čitateľský preukaz olvasójegy, a vodičský preukaz meg jogosítvány vagy vezetői/gépjármű-vezetői engedély.

A fentiekből következően a technický preukaz magyar párjában a preukaz szó megfelelője nem csak az igazolvány lehet. A magyar megfelelő meghatározásakor alapvető szempont az, hogy a szlovák szóval azonos (vagy megközelítőleg azonos) jelentésű magyar szavak közül azt válasszuk ki, amely az adott magyar szövegkörnyezetben használatos. Mivel a preukaz jelentése ‘fontos adatokat tartalmazó okmány’ a törzskönyv szóé pedig ‘személyek vagy tárgyak fontos adatait nyilvántartó könyv’, s Magyarországon a részben eltérő tartalmú, de azonos funkciójú iratot törzskönyvnek nevezik, a preukaz magyar megfelelője ebben az esetben valóban lehet a törzskönyv. Most nézzük a szlovák szókapcsolat másik elemét, a technický szót! Ez a jelző arra szolgál, hogy a preukaznak nevezett egyéb okmányoktól a szóban forgó iratot megkülönböztesse. Mivel azonban a magyar megnevezésben a törzskönyv szót javasoljuk használni, olyan jelzőt kell választanunk, mely a más törzskönyvek közül kiemeli ezt az egyfajtát, erre a célra pedig a jármű összetételi tag a megfelelő (minek a törzskönyve); a műszaki jelző redundáns adat, hiszen tudjuk, hogy az okmány egyebek között műszaki adatokat is tartalmaz.

Ha a szövegkörnyezetben utalás történik a járműre, elég volna a törzskönyv szót használnunk, pl. ellopták a kocsim törzskönyvét; az autóbusz törzskönyvébe be kell jegyezni a rendszámcserét; stb. A járműtörzskönyv szót csak olyankor lenne érdemes választani, ha a kontextusból nem derül ki, hogy a törzskönyv szó járműre vonatkozik.

Gramma Nyelvi Iroda

Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9,00-13,00 között a 0031/550-42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit.

Címünk: GRAMMA, 929 01 Dun. Streda, Hlavná ul. 50/16; e-mail: [email protected]