A szöveg, mely szép kurzívra vágyik

Z. Németh István nyelvi tartalékai kifogyhatatlanok, ráadásul Rulett című verskötetében végre erőteljesebb gondolati konstrukciókkal társulva ragyognak föl. A nyelvi játékosság féktelensége ezúttal a korábbi kötetek hangvételéhez viszonyítva koncentráltabb: az akusztikai humor dimenziói mellett az értelemképződés határait is jelentősebben tágítja ki. A verskötet legjobb része a Rendelések című ciklus, mely Z. Németh István pályáján meghatározó fordulópontot jelenthet: az éncentrikus, asszociatív-képi metaforikájú, a szürrealizmus örökségéből táplálkozó látásmód, a koncentrált nyelvboncolás és fordulatgenerálás versszervező erejébe vetett túlzó hit helyébe sajátos nyelvfilozófiai attitűd lép, módosul továbbá a szerző szöveghez való viszonya is, mivel az alkotói folyamatot már nem belső titokként misztifikálja (mint pl. korábbi, Lélegzet c. kötetében), épphogy a látásmódot átfókuszálja a kívülről nézésre, felszámolja a neoromantikus-posztnyugatos ideál viszonyrendszerét.

A szöveggenerálás technika lesz, a szöveg hatalmi erővonalai közt formálódik a vers: a világot a szöveg integrálja magába folyamatosan, valamiféle kódleolvasó gépként kezd el működni, mely leolvassa és megjegyzi a lét megnyilvánulásait. A szöveg főszereplővé válik, hős, mely önmaga létrejöttének dokumentálhatóságában cselekszik. „A szöveg persze folytatható még / az új epizódban házmester leszek / hol a ház a kulcs a zár és a retesz / kongó folyosó is én vagyok“ - ez az én már szerepekre bomlik, a maga tárgyiasultságában mártózik meg és válik átláthatatlanná, ugyanakkor messzemenően a szöveg terméke.

A szöveg születésének leírása zömében technicista, de a korábbi Z. Németh-féle líra bevált fordulataival is terhes, ilyenkor, feloldandó a kezdetben a József Attila-i örökség újrateremtésében is érdekeltnek ható, fokozott artisztikusságot, ironikus humorral sarkítottan jelenik meg. A szövegkaland antropomorf, ugyanakkor jelentős részt csupán a könyv testében hatóképes: „én vagyok a Nem Teljesen Megnyilvánult Szöveg.”

A csábító szöveg vágya az olvasásra (a szöveg szerelmes), mely érzékeny korunk irodalomtudományi tendenciáira is, szellemes, parodisztikus színezetet nyer. Z. Németh szövegének neme is van: hímszöveg (egy szép kurzívra vágyik). A szerzői én bizonytalanságát parodizálva lép fel a szövegkereskedő alakja: „ ezt a szép kifejezést / magának olcsón megszámítom”.

Z. Németh István versciklusának sziporkázó erénye, hogy érzékeny humorral reagál az irodalomelméleti teóriákat applikálva verselők szöveggyakorlataira, s ezzel meghaladja korábbi versnyelvét. A kötet többi versében, kivált a legjobbakban, a korábban vulgárnyugatos apparátusokat felvonultató színpadias szimbólumrendszerek (a Jó, a Rossz, Új Ég, Új Föld, Isten, Igazság, a Halál stb.) relativizálódva jelennek meg, az önirónia és a humor égisze alatt, s ezzel a költő sikeresen kapcsolódik a magyar líra egy termékeny vonalához.

(Z. Németh István: Rulett, Méry Ratio, 2001)