A szeretet, a család, a megbékélés ünnepe

A karácsony számomra a szeretetet, a megbékélést, a meghittséget, a család ünnepét jelenti. Nagyon szívesen emlékszem vissza gyermekkorom karácsonyaira: az „égigérő” karácsonyfákra, anyukám otthon készített szaloncukorjára, a hóborította utcákra és az esti lámpák fényében csillogó hópihékre. Míg kisebbek voltunk húgommal és öcsémmel, apuka szánkózás ürügyével vitt el minket otthonról, anyuka ezalatt a fát díszítette. Kíváncsian vártuk az ajándékokat, hiszen szüleinknek mindig sikerült kifürkészniük legtitkosabb vágyainkat is. Annak ellenére, hogy apukám körzeti orvosként dolgozott, és gyakran előfordult, hogy az ünnepek alatt is beteghez hívták, nem volt otthon soha kapkodás, rohanás. Ma felnőttként, feleségként, anyaként és orvosként én is igyekszem családom számára megteremteni e rohanó világban a mi kis „boldogságszigetünket”.

Prágai egyetemi éveim alatt mindig csodálkoztam, amikor csoporttársnőim már november végén karácsonyra készített aprósüteményekkel kedveskedtek nekem. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy már advent első hetében feldíszítsem a lakást apró díszekkel, mécsesekkel, és nekilássak a sütésnek is. Hiszen minden ünnepet a rá való várakozás tesz teljessé. Igaz, hogy ma már roskadoznak az áruházak polcai a különféle süteményektől, számomra mégis az otthon készült az igazi, annak „varázsa” van. Két fiamat és férjemet inkább maga a végtermék érdekli, mint a sütési előkészületek. Előfordult már, hogy az ünnepi asztalra csak mutatóba került a süteményekből. Celofánba vagy díszes dobozba csomagolva szívesen ajándékozom meg a magam készítette édességekkel rokonainkat, barátainkat is.

Szeretek ajándékozni. Igyekszem nem az utolsó pillanatra hagyni az ajándékvásárlást. Szeretem, ha olyasmit tudok venni vagy készíteni, aminek valóban örülnek. Pár évvel ezelőtt már karácsony előtt egy héttel be is csomagoltam szép díszes karácsonyi papírba az ajándékaimat. Nagyon büszke voltam magamra a jó ötletért, hiszen – gondoltam – nem kell majd kapkodnom az utolsó pillanatban. Csak mikor a karácsonyfa alá raktam a példásan csomagolt tárgyakat, vettem észre, hogy lefelejtettem róluk a kis névjegykártyákat. Nem tudtam kinek melyik csomagot szántam!

Ahogy közeledik december 24, úgy fokozódik az izgalom. A fiúk próbálják kipuhatolni, vajon megkapják-e azt, amire vágynak. Persze, engem is furdal a kíváncsiság, kapok-e valamit a „férfijaimtól”. Sokszor a tőlem kért csomagolópapír méreteiből próbáltam következtetni az ajándékomra, de ez sem vált be, mert mint kiderült, egy kis üveg parfüm becsomagolásához is félméteres papírra volt szükségük.

A karácsonyfa díszítése a férfiak feladata. Zenehallgatás mellett nagyon szívesen elszöszmötölnek vele. Nekem csak arra kell ügyelnem, hogy a szaloncukorból mindig egy kilóval többet készítsek be, hogy a fára is maradjon.

A főzés rám vár. Hagyományosan tejszínes aszaltszilvaleves, majonézes krumpli, rántott ponty és mákos guba a menü Ádám-Évakor. Ezt az estét mindig otthon töltjük. Gyertyafénynél, ünnepélyesen terített asztal és zene mellett. Szeretetben. Megemlékezve azokról a hozzánk közelállókról is, akik már nem ünnepelhetnek velünk.

Természetesen előfordul, hogy a karácsonyi ünnepek alatt éppen nekem kell orvosi ügyeletet ellátnom. Ilyenkor kicsit sűrűbb a program, de a férjem is besegít, és a gyerekek is megértik, hogy nálunk ez a rend.

Számomra legfontosabb a szeretet, amely összeköt, és erőt ad karácsonytól karácsonyig.