A szerelmi háromszögről

A fiatal titkárnő tudta, hogy középkorú főnöke nős – olyan nappal vagány, este háziúr típus. Bizony, ő csak a második. Olyan keserű íze van a szónak, amire nyál a nyálra gyűlik a szájban. Köpjön, nyeljen? Gyűlölettel gondol az Elsőre. Miben rejlik a hatalma? Ott él a férfi minden tettében.

Az Első érez, de okos – késői vacsora, papucs, pizsama, pihenjen a vén kujon. Egy-egy simítás, unatkozó ásítás, s döcög a szekér. A tengely összetartja a foghíjas kerekeket. Igaz, a kötőfék meglazult s a lovak vágtába fogtak. Hajaj, dombnak felfelé hamar fáradnak, tudja az Első. És eljön az alkalom, a férfi szülinapi partija. Szembe fog nézni a Másodikkal. Nagyképűen, fiatalságát fitogtatva érkezik.

Mint egy oda nem illő szín a megfeslett vásznon, gondolja az Első, és jó vadász módjára könnyű zsákmányt szimatolva minden rezzenésére figyel. Ahogy átnyújtja a közös Ő-nek az ajándék könyvet, ahogy szemérmetlenül rávillantja tekintetét. A könyv az Első kezében köt ki. Felnyitja, nézi az ajánlást. Gábornak – Böbe. A szájtátiknak közömbösen felolvassa a két szót. A Második fellélegzik. Ám az Első tovább ízlelgeti a szavakat – Gábornak – Böbe?! Pillanatnyi csend, s az Első oly érzékien ejti ki az ajánlást, hogy a Másodikon eluralkodik a bizonytalanság. Félelemmel eszmél – ez a némber vetkőzteti. Óvatosan körülnéz, vajon a többiek észrevették-e csupaszságát. Az Első nem hagy időt, könyörtelen, s az őt megillető hosszú-hosszú csókkal teljesen kihúzza a Második lába alól a talajt.

ĺgy veszett el a Második a semmibe, miközben a lovak érezvén a megerősített gyeplőt, galoppba fogtak.