A sorozattermés színe-java

MÉSZÁROS GYÖRGY

A díjkiosztó alkalmából a 2014-es év sorozatterméséből szemezgetünk, kiemelve a legérdekesebb trendeket.

Az elmúlt években Hollywood csúcsra pörgette a képregény-adaptációkat, és ez a hullám mára a tévésorozatokat is elérte. A folyamat A SHIELD ügynökei, a The Walking Dead és a Zöld Íjász című szériákkal kezdődött, ezekhez csatlakozott tavaly a Gotham, a Flash és a Constantin, mindhárom a DC égisze alatt. Közülük a legizgalmasabb projekt kétségkívül a Gotham, amely Batman szülővárosát helyezi a középpontba. A DC csavart egyet a történeten: a sorozat Bruce Wayne szüleinek halálával kezdődik, de a fiú csupán epizódszereplőként jelenik meg, a sorozat ugyanis az újonc rendőr, James Gordon nyomozásaira fókuszál. Nyomon követhetjük, ahogy Gotham városa elmerül a bűnben és a mocsokban, és olyan mélyre süllyed, hogy már csak Batman tehet igazságot.

2014 leghangosabb sikerét kétségkívül A törvény nevében (True Detective) aratta. A Nic Pizzolatto írása alapján készült sorozatban Woody Harrelson és Matthew McConaughey egy nyomozópárost alakít, akik 17 éven keresztül vizsgálódnak egy rituálisan gyilkoló sorozatgyilkos ügyében. Mégsem a nyomozáson van a fő hangsúly, sokkal inkább azon, hogyan élik meg ezt a 17 évet a főszereplők. A karakterközpontúsága mellett a sorozat a szimbólumrendszere és az el nem varrt szállak miatt marad emlékezetes. Számtalan elmélet és teória terjeng a neten arról, hogy a film egyes képi elemeivel mit akartak sugallni a készítők, vagy arról, hogy ki is a gyilkos valójában.

A True Detective mellett több olyan szériát is láthattunk, amely komoly minőséget képvisel, a stáblistákon pedig igazán nagy nevek tűntek fel. A sebész (The Knick) című sorozatot Steven Soderbergh rendezte, főszereplőnek pedig sikerült megnyerni az Oscar-jelöléssel is büszkélkedő Clive Owent. A központi figura az általa megformált Dr. John Thackery, aki sok hasonlóságot mutat az ikonikus Dr. House karakterével: öntelt, arrogáns, istenkomplexusa van, nem mellesleg drogfüggő, ennek ellenére azonban az egyik legjobb a szakmájában, és megszállottan próbál új lehetőségekkel élni az orvostudomány terén. A sorozat a 20. század elején játszódik, így Dr. Thackerynek minden lehetősége meg is van erre, láthatjuk például az első röntgengép megjelenését. A szereplők mellett Soderbergh a hangulatteremtésre és naturalisztikus ábrázolásmódra helyezte a hangsúlyt. A korábrázolás is dicséretes, a díszletek, a kellékek, a ruhák mind visszaadják az 1900- as évek elejének hangulatát.

A Fargo egy hófehér tájakon játszódó koromfekete, abszurd humorral megfűszerezett bűnügyi történet. Ugyanezzel a címmel 1996-ban a Coen testvérek készítettek egy filmet, amelynek hangulatát, eszmeiségét viszi tovább a sorozat – de csupán ez a közös a két műben. A Fargo főbb szerepeiben is mozisztárok brillíroznak: Martin Freemannek és Billy Bob Thorntonnak elvitathatatlan érdemei vannak a sorozat sikerében. Már a széria elején kiderül, ki jó és ki gonosz, így nem a nyomozáson van a hangsúly, hanem a karakterek és azok egymáshoz viszonyulása áll a fókuszban. Persze a rejtélyek hiánya nem azt jelenti, hogy ne lenne fordulatos a sorozat, a szereplők sorsa nem egyszer meglepő módon alakul. Bár rétegsorozatról van szó, jön a második évad, új szereplőkkel, új történettel.

A The Affair bűnügyi keretbe ágyazott romantikus karakterdráma – megspékelve egy kettős narratívával. Noah családjával – feleségével és gyerekeivel – három hónapos nyaralásra utazik. A kiruccanás során beleszeret Alisonba, a helyi pincérnőbe. Az ő történetüket meséli el két szempontból is a sorozat, az egyikben Noah emlékszik vissza az eseményekre, a másikban pedig Alison. Jeffrey Reiner rendező a lehető legtöbbet hozza ki a kettős nézőpontból. Ügyesen játszik azzal, ahogy bemutatja, a szereplők miként ferdítik el a múlt dolgait. Vagy azért, mert rosszul emlékeznek ugyanazokra az eseményekre, vagy azért, hogy önmagukat pozitívabb fényben tüntessék fel.

A Kártyavár (House of Cards) ízig-vérig politikai thriller, zseniális színészekkel, remekül megkomponált politikai csatározásokkal, és a negyedik fal ledöntésével. Kevin Spacey karaktere, Frank Underwood ugyanis nem egyszer konkrétan a nézőhöz szól, sokatmondóan pillant ránk... A történet 2013 elején kezdődik, a frissen megválasztott amerikai elnök beiktatásakor. Underwood frakcióvezető nagy szerepet vállalt az elnök hatalomra juttatásában, ezért joggal reménykedik, hogy kinevezik külügyminiszternek, ám ez nem történik meg. Ezért bosszút esküszik, és magához ragadja a kezdeményezést. Amit Underwood az első évadban elkezdett, a másodikban is folytatja, még kegyetlenebb módon. Ha volt is némi naiv reményünk azzal kapcsolatban, hogy pozitív irányba mozdul el a karakter, ebből mára semmi sem maradt. Spacey viszont örülhet: neki vasárnap Aranyglóbuszt hozott a tökéletes manipulátor szerepe.

És ha már a második évadoknál tartunk, ne feledkezzünk meg a Hannibalról sem: Bryan Fuller hipnotikus forgatókönyve, Hugh Dancy és Mads Mikkelsen zseniális játéka, James Hawkinson és Karim Hussain csodálatos operatőri munkája pótolhatatlan eleme az utóbbi évek leggyomorforgatóbb és egyben leglenyűgözőbb, krimibe oltott kamaradrámájának.