A reklám helye

Ezek szerint még szép számban akadnak olyan zenerajongók, akiket mások pocskondiázása késztet egy-egy hanghordozó megvásárlására. Mert négy brit zenész most rájuk (is) alapoz.

A The Darkness Nagy-Britannia vezető együttese, bemutatkozó albuma 2003 egyik legsikeresebb kiadványa volt a szigetországban, és az előrendelések alapján a jövő hétfőn megjelenő második lemezére, a One Way Ticket To Hell …And Back címűre is nagy siker vár. A zenészek mégsem bízzák a dolgot a véletlenre, hetek óta kampányolnak. Első húzásuk hitelesnek tűnt. Lemezcégük szétküldött pár promóciós korongot néhány újságírónak, és az egyik firkász eladta az eBay nevű aukciós weblapnak, ahol bárki licitálhatott rá. Végül a zenekar frontembere, Justin Hawkins vette meg – a cédé árához képest hatalmas összeget, 350 angol fontot fizetett ki érte, megakadályozva ezzel, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön, és időnap előtt kiszivárogjon valamelyik illegális filecserélő oldalra. A sztori erősen reklámszagú, de tételezzük fel, hogy a véletlen szülte. A média természetesen ráharapott, napokig ezzel foglalkozott. Az elmúlt héten viszont bedurvult a kampány, Justin a legprimitívebb módszerhez folyamodott: az egyik angol lapban Chris Martint és Bonot bírálta. Szerinte a Coldplay énekese összevissza beszél és zenél, maga sem tudja, mit akar valójában, a U2 énekesét pedig azért veti meg, mert szentként viselkedik.

A The Darkness mögött szakemberek tucatjai dolgoznak, akik előtte bizonyára kiszámolták, mennyit hoz majd a konyhára Justin kijelentése. Egyértelmű, azért mondta és azért néhány nappal az albumuk megjelenése előtt, hogy ismét felkavarja az állóvizet. Talán nem is a saját véleménye, a szakemberek tették a szájába. Ez így működik, ezen nincs mit csodálkozni. Az már meglepő, hogy a lejárató kampány nemcsak politikai, hanem zenei berkekben is áldásos, még mindig vannak emberek, akiknek ilyen szöveg nyitja a bugyellárisukat. (puha)