A rácsodálkozás élménye

Jakubecz László hangját mindenki ismeri, aki az elmúlt öt évben hallgatta a Pátria rádiót. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy diplomás színész, a verseket pedig olyannyira szereti, hogy másokat is igyekszik meg-fertőzni ezzel a betegséggel.

Teszi ezt az általa alapított, egyelőre egyszemélyes Lírai Színházzal. Három évvel ezelőtti József Attila-estjével sok helyen megfordult, a napokban pedig id. Reiter István hegedűművésszel, a Szlovák Filharmónia volt koncertmesterével közösen mutatta be az Ady Endre éjszakái című műsort, amely félúton van a színház és az előadói est között.

Úgy vettem észre, hogy téged legalább annyira érdekelnek maguk a költők, mint a verseik.

Így igaz, mindig is kíváncsi voltam, milyen emberek bújnak meg a költemények mögött, hogyan éltek, mi motiválta őket. És mivel szerintem ez másokat is érdekel, elhatároztam, hogy megpróbálom közelebb hozni ezeket az embereket mai olvasókhoz, nem utolsósorban a fiatalokhoz. Én egyszerű munkáscsaládból származom, és bár a szüleim mindig is sokat olvastak, a vers szeretetét nem otthonról hozom. Olyan szerencsés vagyok, hogy Juhász Róbert személyében remek gimnáziumi magyartanárom volt, aki megmutatta a versekben rejlő értékeket, és úgy megszerettette velem a költészetet, hogy egész tinédzserkorom a poézis bűvöletében telt. Ezt az élményt, a rácsodálkozás élményét igyekszem továbbadni másoknak.

Van igény manapság tájainkon verses-zenés előadói estekre?

Magam is meglepődtem, mennyire! Az Ady-műsor viszonylag friss, mégis jó pár helyen felléptünk már vele, például Prágában és Pozsonyban is. És nagyon sok fiatal jött el, ami külön öröm számomra. Igyekeztem úgy összeállítani az estet, hogy ne legyen túl hosszú, beleférjen egy órába, mert ennél tovább már nehéz fenntartani a közönség figyelmét magvas gondolatokkal.

A versek között Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című legendáriumából hangzanak el részletek. Egy kortárs és barát szemszögéből is megismerhetjük a költőt. Ezeket a prózai részeket illusztráltad a versekkel, vagy a költemények listája állt össze előbb?

Sokáig olvasgattam Ady verseit, sőt újságcikkeit és egyéb írásait is. Összegyűlt úgy száz vers, ezt lecsökkentettem harmincra, majd tíz– tizenkettőre, amelyeket már Reiter Istvánnal közösen választottunk ki. Nem a legismertebb Ady-versek ezek, van köztük olyan is, ami még az Új versek című kötet előtt íródott, és a Csinszkához írt költemények közül sem a tankönyvekben szereplő Őrizem a szemed került be, hanem a De ha mégis? című. A kiválasztott versekhez kerestem aztán részleteket Krúdy könyvéből. Ő nemcsak Adyról írt érdekesen, hanem a kor szellemiségéről, divatjáról, szokásairól is, arról a miliőről, amely a költőt körülvette.

Az egy szál gitáros József Attila-esteden saját megzenésítések hang-zanak el, most viszont próza váltakozik hegedűszóval. Hogyan került képbe a zenésztársad?

Éreztem, hogy most is kellene egy kis zene a műsorba, épp a hangulatfestés miatt. Már a válogatás elején megkérdeztem Reiter Istvánt, aki egyébként akkoriban lett az apósom, hogy van-e kedve egy közös projektez. Igent mondott, nagy örömömre, mert szerintem ő maga is amolyan krúdys figura. A műsorban van egy kis komolyzene, népzene, sőt a pesti mulatók világát is fel tudja idézni a hegedűjével.

Rengeteg apró, finom vizuális ötlet színesíti a műsort. Ezekről általában a rendezőt szokás kérdezni, de most nyilván ez is te voltál...

Igen, igyekeztem a látványra is figyelni. Mivel a díszlet és a jelmez meglehetősen minimalista, még a ruhafogas és a kalapom is nagy hangsúlyt kap a színpadon, azaz jól megnézik az emberek. Ezért arra gondoltam, hogy ha már úgyis ott vannak a tárgyak, akkor miért ne „játszanának”. Amikor például Adynak a Csinszka édesapjához írott gyönyörű leánykérő levele hangzik el, egy felöltőhöz beszélek. A kalapból néhány pillanatra tükör lesz, amelyben nézem magam, az esernyővel pedig a szerelmi vihart érzékeltetem. Túlzásokba sem akartam esni, úgyhogy a minimumra mérsékeltem az ilyesfajta gesztusokat. Hiszen itt a szöveg a legfontosabb.

Mire készül legközelebb a Lírai Színház? És egyáltalán, hogyan képzeled ennek az egyszemélyes teátrumnak a működését?

Mindenképp másokkal együtt-működve, elsősorban zenészekkel. Már ki is néztem magamnak két fiatal népzenészt, akik a következő műsorban közreműködhetnének. A nevüket még nem árulom el, azt azonban igen, hogy Petőfi és Arany levelezése adja majd az alapot, és ehhez válogatok verseket. A magyar költészet nagyon erős, anyagban nem lesz hiány. Nagy álmom egy Pilinszky-est, és egyszer majd szeretnék kortárs szlovákiai magyar költők verseiből is összeállítani egy estet, mert őket aztán tényleg kevesen ismerik. Vágyaim netovábbja azonban Heinrich Bölltől az Egy bohóc nézetei, amelyet monodrámaként szeretnék színpadra vinni, Viszockij-dalokkal kiegészítve.