A pénzéhes francia díva

Lángja Violet dolgozatának van, amely A leplezetlen Deneuve címet kapta, az Önmagam árnyékában egyedül írt napló, inkább csak könnyű füstgomolyag.

Bernard Violet tizenegy évig a legjelentősebb francia tévétársaságok újságírója volt, ma oknyomozó riporter. Írt Cousteau-biográfiát és Pappon-dossziét, legizgalmasabb tényfeltáró művének mégis A titkosszolgálatok Francois Mitterand alatt című kötetét tartja. Pár évvel ezelőtt rengeteg dokumentum áttekintésével, nehéz és aprólékos nyomozás után Alain Delon titkát tárta fel a nagyközönség előtt. Delon még a mű nyomdába adása előtt mindent megtett, hogy megakadályozza a könyv megjelenését. A francia hatóságok mellé is álltak, a párizsi magisztrátum azonban hosszú hónapokig tartó jogi procedúrák után mégis úgy döntött, hogy zöld utat ad a könyvnek. Delon fenyegetőzött, Violet győzött. És most itt az újabb, vibrálóan őszinte munkája, amely Catherine Deneuve számára okozott néhány kellemetlen éjszakát.

„Tiszta szívből csak a pénzt szereti, mindenben azt keresi” – írja Violet a francia film legnagyobb sztárjáról. De ami még ennél is nagyobb fájdalom a színésznő számára: Violet dokumentumokkal képes igazolni, hogy Deneuve édesapja a második világháború idején kollaborált a nácikkal.

Deneuve-ről köztudott: soha nem beszél a magánéletéről. Szüleiről nagyritkán, de akkor is csak keveset nyilatkozott, autóbalesetben meghalt nővérét, Francoise Dorléacot, aki huszonöt évesen már ismert színésznő volt, még ritkábban emlegeti interjúiban. Violet szerint ez utóbbinak pusztán az az oka, hogy Deneuve (apja vezetéknevét anyjáéra cserélve) legnagyobb vetélytársát ugyancsak vonzó nővérében látta. „Színésznőként valóban jelentős filmek főszereplője – nyilatkozta Bernard Violet könyve megjelenése után a Le Parisiennek –, magánemberként azonban minden megnyilvánulása csalódást kelt az emberben. A pénzen kívül semmi más nem létezik számára. Zárkózottságát is ez magyarázza. Megszállottan hajt a gazdagságra. Belátom, hatalmas sokk lehetett számára, amikor megtudta, hogy szeretett édesapja a náci propagandagépezet egyik aprócska csavarja volt, de a tény akkor is tény marad. Azon már nem változtathat semmi. Még a nagy művésznő haragja sem.”

Catherine Deneuve-öt Roger Vadim fedezte fel a filmnek. Tizenhárom évesen ugyan már szerepelt egy azóta méltán elfeledett műben, a Gimnazistákban, első jelentős feladatát hét esztendővel később, A bűn és az erény című Vadim-alkotásban kapta. Az átütő sikert azonban Jacques Demy zenés filmjének, a Cherbourg-i esernyőknek köszönhette. Szép és elegáns, írták róla a francia kritikusok, de hogy tehetséges is, azt csak Roman Polanski Iszonyatában, egy frigid, meghasonlott lelkű nő szerepében tudta bizonyítani. „Nem véletlen, hogy épp egy ilyen figura kellett hozzá – jegyzi meg epésen Violet –, ő maga is ilyen.” Az író nem hagyja szó nélkül Deneuve legintimebb vágyait sem. A színésznő viharos szerelmi életébe szerinte az is közrejátszott, hogy saját neme sem érdektelen számára. „Nem véletlen, hogy a leszbikusok ikonja” – állítja róla. 1983-ban Susan Sarandon és David Bowie társaságában biszexuális vámpír az Éhség című filmben. A Tolvajokban egy lánynövendékével viszonyt folytató tanárnő. Ozon opusában, a 8 nőben Fanny Ardant-nal csókolózik úgy, hogy „a kérdőjelek helyénvalóak” – állítja Violet. És hajthatatlan a maga igazában: „Deneuve nyolc évig a Chanel, majd az Yves Saint Laurent és a L’Oréal arca. Pénz, pénz, pénz. A nevét adja egy parfümhöz. Cipőt, szemüveget, ékszereket, lakberendezési tárgyakat tervez. Természetesen komoly összegekért. Ír a Liberation és a Madame Figaro hasábjaira. Tetemes tiszteletdíj fejében! Munkatársa a France 5 tévécsatornának. Megkéri az árát! Levetkőzik a Playboynak. Miért ne? Megfizetik! Lemezre énekli Serge Gainsbourg dalait. Szép kis összeget felvesz ezért is! És hogy még többet tehessen zsebre: naplót ír a Táncos a sötétben és az Indokína forgatása közben. Ez igen! Mindeközben folyamatosan perel és nyer, nyer és nyer.”

Bíróság vár Violet-re is, hiszen a díva az ő „merényletét” sem hagyja annyiban. Hatvannegyedik születésnapjára nem kaphatott volna ennél botrányosabb „ajándékot”. Furcsa mód mégsem a tényeket tagadja, hanem az zavarja, hogyan írhatta meg mindezt Violet az ő beleegyezése nélkül.

Az Önmagam árnyékában intim napló. Legalábbis Deneuve megjelölése szerint. „Ezek az én feljegyzéseim – írja a kötet ajánló soraiban. – Végigkalauzolják önöket minden kételyemen, amelyeket szinte kivétel nélkül külföldön vetettem papírra, némelyeket ráadásul sok évvel ezelőtt. Magányos, érzékeny, kétségbeesett, kritikus feljegyzések ezek. Nyersek. Lehetnének is bizonyos fenntartásaim, de nem bánok semmit.”

A könyv kétharmada forgatási napló. Utazás, próba, forgatás Lars von Trierrel és Regis Wargnier-vel, a régmúltból pedig Bunuellel és Stuart Rosenberggel. A fejezetek között fotók Deneuve albumából. Családi képek a negyvenes-ötvenes-hatvanas évekből, szülőkkel, testvérekkel és egyedül. Előbb Franciaországban, aztán Marrakeshben. Levelek Truffaut-tól, képek Vietnamból, a császári városból. És egy terjedelmes interjú Pascal Bonitzer tollából, aki forgatókönyvíróként, rendezőként és színészként is nem egy filmben ott állt mellette. Tehát ismeri jól. Rá is kérdez sokakra, akikkel Deneuve (érzelmi vagy munka-) kapcsolatba került. Bunuelre, Demyre, Truffaut-ra, Björkre, Trierre, Vadimra, sőt még a tragikusan korán elhunyt színészkollégára, Patrick Dewaere-re is, akivel egyetlen filmben játszott, André Téchine Hotel de Amériques címú alkotásában.

„Nagyon nehéz volt a közelébe férkőzni – eleveníti fel a vele kapcsolatos emlékeit. – Egészen más világot képviselt, mint mi, többiek. A forgatás szüneteiben is csak ritkán ettünk együtt. Ott volt a felesége is, odaült hozzánk, elég bonyolult volt akkor az életük, tele feszültséggel, nem voltak nyitottak semmiféle barátságra. De megható volt, arcán a meglepettség és a reménytelenség jeleivel… de nem, nem is reménytelenség volt az, csalódás… Lelouch-sal dolgozott volna, Marcel Cerdan szerepe várta. Nem sokkal a forgatás előtt végzett magával.”

Vékonyka kötet az Önmagam árnyékában. Violet könyve jóval vastagabb. Nem véletlenül. Abból több derül ki Deneuve-ről. Naplójában végig könnyed hangvételben anekdotázik. Violet a dolgok sűrűjébe rántja. Tényekkel szembesíti. Idegesítő momentumokkal. Tiltakozni, perelni szabad. A tényeken az mit sem változtat.