A pénz nem boldogít, mondja, akinek van

Kora délután, az éttermi asztaloknál falatozó emberek ügyet sem vetettek rájuk. Ketten voltak, egy férfi és egy nő. Fehér bőrűek. Ápolatlanok és nagyon éhesek.

Külön-külön indítottak hadjáratot az asztalokon hagyott ételmaradékok ellen. Rávetették magukat irigylésre méltó ügyességgel, s a zsákmányuk pillanatok alatt elindult az emésztés útján. E művelet után fedezékbe vonultak, meghúzták magukat egy sarokasztal szegletében. Megbújva, de éberen várták a következő rohamot. Jutott a bendőbe, jutott a zsebben levő tasakba. Iszonyatos látvány volt, de megfért egymás mellett az édes a sóssal, a híg a sűrűvel. A nő pillantása találkozott az enyémmel. Az övé válaszolt is. Vagy csak úgy éreztem? Mintha azt mondta volna: Mit nézel, egy helyre megy! Elégedettséggel az arcukon a kijárat felé indultak, s biztosra veszem, hogy az arcukon elégedettséget láttam. Igen, ők attól boldogok, amitől mások boldogtalanok. Boldogok, mert ismét átvészeltek egy napot. Egy napot, melynek mind a huszonnégy órája a nyomorúságot, a kirekesztettséget, a megaláztatást vetíti vissza rájuk. Siratnivaló helyzetüket hősiesen tűrik.

Távol álljon tőlem, hogy eltúlozzam a dolgot, egy csöpp kedvem sincs hozzá. Igazán nem kell kákán csomót keresőknek lennünk, hogy felfedezzük azt, ami ország-világ előtt dereng immár egyre határozottabban, igen rossz nálunk a szociális helyzet. Nincs mit szépíteni, nyomorog az ország, gyermekek éheznek. Komoly a kór, de bizakodjunk, hogy gyógyítható.

A kérdés az, vajon mit várhatunk azoktól az emberektől, akiknek a kezébe adtuk a sorsunkat. Tesznek értünk valamit, vagy a szemük sem rebben? Nyilvánvaló, hogy egy-két hónap nem elegendő a gyógyításhoz. Hosszú évek kemény munkája vár az illetékesekre, hogy ne csak papíron, hanem az életben is érezhessük a szociális intézkedések pozitív hatásait. ĺgy talán elkerülhető lesz, hogy a munkanélküli, éhező, nyomorban élő emberek csoportokba verődve, lopásokkal keserítsék meg a bérből élők amúgy sem egyszerű mindennapjait.

Ha ismerjük a betegség okát, lehet és kell is orvosolni. Azaz lehetne, ha hajlandóságot mutatnának azok, akiknek e siratni való helyzet orvoslása a feladatuk.