A nagy háború – 3D-ben

A tárlat jól illeszkedik az idei Fotóhónap azon vonulatába is, amely a fényképészet, a fotótechnika történetét, fejlődését rajzolja meg. A Nézőpontok különleges, térhatású fotókat vonultat fel – azaz megmutatja, mit jelentett a 3D száz évvel ezelőtt. Az úgynevezett sztereofényképek tulajdonképpen képpárt alkottak: ugyanarról a tárgyról, azonos időben, kicsit más szögből (a jobb és bal szem látószögének megfelelően) két felvétel készült. Ezeket egymás mellé nyomtatták ki, és egy speciális eszközön – szteroszkópon – keresztül nézve „csúsztak egybe”, háromdimenziós hatást keltve. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása az eredeti képpárok anaglif technikával feldolgozott reprodukcióit tárja a nézők elé: a két, egymásra másolt felvételből álló fotókon szabad szemmel nézve elmosódnak a kontúrok, kék-piros lencséjű szemüvegen keresztül azonban térhatású képet kapunk. Emellett kipróbálhatunk egy autentikus sztereoszkópot is, néhány fotó azt mutatja meg, hogyan érhető el a 3D-hatás lentikuláris technikával, egy-egy tableten pedig mai, digitális eljárásokkal ismerkedhetünk meg. (A Nézőpontok megtekintése előtt vagy után érdemes betérni a szomszédba, a Szlovák Nemzeti Múzeum új kiállítási pavilonjába a Váralján, ahol egy remek fotózástörténeti kiállítás látható – egyebek mellett olyan kétobjektíves kamerákat is szerepelnek az anyagban, amelyekkel anno a sztereofényképeket készítették.)

„A sztereohatás, a 3D-hatás már a fényképezés előtt is ismert technika volt, például a reneszánsz rajzokon is feltűnik. A fotózásban már a dagerrotípiák korában megjelent – mesélte Bognár Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főmuzeológusa, a kiállítás kurátora. – A sztereofotók nagy korszaka éppen a századfordulóra, az első világháború éveire esik. Mielőtt megjelent a mozgó film és a színes fénykép, a térhatású kép lenyűgözte az embereket. Maguk a képek nem voltak drágák, a sztereonéző készülékből is létezett kisebb, nagyobb, mindenki a pénztárcája szerint választhatott. A tehetősek pedig maguk is készítettek ilyen felvételeket. Egyébként nem csak otthoni szórakozás volt a képek nézegetése. A Kaiserpanorama óriási látványosság volt: egy nagy teremben sztereonéző készülékeket helyeztek el, azokat körbe lehette ülni vagy állni, belül a szerkezet forgott, és folyamatosan újabb felvételeket mutatott a nézőknek. ”

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"253468","attributes":{"alt":"","author":"Ormos József felvétele","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 400px;","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Ezt a népszerű műfajt a hadi propaganda is a „fegyvertárába” emelte. A háborús években mind a központi hatalmak, mind az antant oldalán komoly iparággá izmosodott a háborús emléktárgyak, albumok gyártása; ezek egyik fő célja az volt, hogy a hátországban folyamatosan fenntartsák a hazafias érzést. Németországban a berlini Neue Photographische Gesellschaft (NPG) vállalat több háborús sztereofotó-sorozatot is kiadott, a magyar piac specifikus igényeit pedig magyar feliratokkal ellátott szériával elégítette ki. Ebbe a német hadszíntereken készült felvételek mellett igyekezett minél több osztrák–magyar vonatkozású képet bevonni, amihez a Monarchia hadseregének Sajtóhadiszállásától, az ott szolgálatot teljesítő haditudósító-fényképészektől szerzett anyagot. Az NPG fotóiból álló válogatás alkotja a Brämer-kúriában látható tárlat első nagy egységét. A másik nagy egységben az ellenfél nézőpontja érvényesül: az amerikai Keystone View Company nemcsak amerikai, hanem brit és francia propagandaszervezetektől is vásárolt felvételeket 1923-ban kiadott sztereofénykép-sorozatához. A kiállításon felvillanó harmadik nézőpont a civileké: pár fotót lelkes amatőrök készítettek, így például Stróbl Alajosné 1915-ben a budapesti Epreskertben, a Magyar Képzőművészeti Főiskola épületében kialakított hadikórházban fényképezett sebesült katonákat.

Rommá lőtt belgiumi kastély előtt pózoló német katonák; tetvekre vadászó katona valahol az orosz fronton; a lövészárok mellett fürdőző katonák; sebesült katonák; holttesteket gyűjtő katonák… Tarackágyúk, mentőkocsik, gázálarcok, szuronygyakorlat, tengeralattjárók… Az alkalmazott médiumnak köszönhetően megannyi plasztikus életkép az első világháborúból, amely még a felnőtt látogatóból is előhívja a gyereket – egyszer csak akarva-akaratlanul elindul a kéz, hogy megragadja a megfoghatatlant. Éppen ezért bátran ajánljuk ezt a kiállítást az iskolák figyelmébe – egy sok élményt kínáló rendhagyó történelemóra háttere lehet.